vissza a főoldalra

 

 

 2011.02.18. 

Gyógyszer helyett hatóanyag?

A Magyar Koalíció Pártja (MKP) üdvözli a szlovák kormánynak azt a lépését, mellyel kötelezővé teszi a pályakezdők számára a nyugdíjbiztosítás második pillérébe való belépést, illetve esetlegesen az abból való kilépést is lehetővé teszi. Erről, a munka törvénykönyvének változásairól és arról, hogy az orvos a jövőben hatóanyagot ír föl Szlovákiában orvosság helyett Neszméri Tündét , az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnökét kérdeztem.

 –Mi is ez a második pillér, és miért jó, ha a pályakezdőknek kötelező oda belépni?

 –A második és a harmadik pillért a Dzurinda-kormány idején, még akkor, mikor az MKP is hatalmon volt, képviselőink javaslatai nyomán és egy mexikói minta alapján dolgozták ki. Mindez azt jelenti, hogy nem csupán állami nyugdíjbiztosítási intézmény rendszer létezik, hanem lehetővé teszik az ún. második pillérbe való belepést. A fizetésnek 18%-a járulékként kerül a nyugdíjbiztosításba, s ennek egy részét mindenki egy magánszámlán saját részére gyűjtheti. A harmadik pillér pedig azt jelenti, hogy mindezen összegen túl biztosított saját maga befizethet takarékoskodásból, ez tehát önkéntes, kiegészítő nyugdíjbiztosítás. Az utóbbi összeg eddig leírható volt az adóalapból, de ezt a Radicova-kabinet megszüntette. Ez semmiképpen sem pozitív vonás. A II. pillér régebben kötelező volt a pályakezdő fiataloknak, amennyiben az illető nem talált magának biztosítót, amivel szerződést kötött volna, akkor a szociális biztosító valahová besorolta. Ezt a rendszert a Fico-kormány idején szüntették meg. A mostani kormány pedig újra kötelezővé teszi szeptember 1-jei határidővel, ha ezt a köztársasági elnök is aláírja. A fiataloknak tehát kötelező belépni a II. pillérbe, és három hónapos próbaidő után dönthet úgy, hogy kilép a rendszerből.

 –Bizonyára hallotta, hogy Magyarországon az államiba tértek vissza tömegével az emberek és otthagyták a magánnyugdíj pénztárakat. Szlovákiában nagyobb a bizalom a magánpénztárak iránt?

 –Nagyobb a bizalom, aminek az egyik oka az lehet, ahogy a nyugdíjakat szeretné módosítani a kormány. Ha valaki magasabb jövedelemmel rendelkezik, több járulékot fizet be a nyugdíjpénztárba, de az államtól ugyanannyi munkaidőre mégsem kap majd nagyobb nyugdíjat, mint az, aki kevesebbet keres. A második pillérben viszont a biztosított önmagának spórol. Eldöntheti, hogy a befizetett pénzt egyösszegben, vagy havonta szeretné kivenni, s az is lehet, hogy a megmaradt vagyont az utódok öröklik. Azért is jó a második pillérű rendszer, mert föl kell fogni az polgároknak, hogy saját magukról kell gondoskodniuk, hiszen az állam nem bírja már önmaga megoldani a szociális kérdéseket. Ezután akár a magánvállalkozók sem a minimumot fizetik be, mert azt látják: a második. pillérrel valóban saját jövőjükről gondoskodnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a második pillérben a biztosítók egy minimálisan garantált hozamot ígérnek, ami szerződésbe is foglalnak.

 –Az MKP üdvözli a kormány azon intézkedését, hogy a korkedvezményes nyugdíjban levő munkavállalóknak nem engedélyezi a fizetés mellett a nyugdíjellátást is. Gondolom ezek az emberek azért vállalnak munkát, mert nem tudnak megélni a nyugdíjukból. Ezek után ők nem a feketegazdaságot erősítik?

 –Nem hiszem. A korkedvezményes nyugdíjat a Dzurinda-kormány azért vezette be, mert az idős emberek egy-két évvel a nyugdíjkorhatár előtt nagyon nehezen találtak munkát, hiszen a munkaadók zöme hosszútávra keres dolgozót. Amikor megengedik azt, hogy valaki korkedvezményes nyugdíjat kapjon a munka mellett, az valamilyen szinten diszkrimináció a fiatalokkal szemben. Ezért jogos az, hogy ha valaki rendes munkaszerződés mellett korkedvezményes nyugdíjat kap, az utóbbiról mondjon le addig, amíg dolgozik. Ezzel ő is jobban járhat; a későbbiekben magasabb nyugdíjban részesül. A mostani kormány a rendszert kihasználók ellen hozta meg ezt a döntését. Egyébként létezik olyan szerződéses viszony, amikor csak egy bizonyos munkára kötnek szerződést. Ebben az esetben az illető nem esne el a korkedvezményes nyugellátástól, hiszen a nyugdíjalapba sem fizet be összeget.

 Nem értenek egyet a munkaviszony megszűnését követő eddigi táppénz-jogosultsági védelmi idő hét napra való csökkenésével. Tehát, akiket elbocsátanak, azok egy hétig lehetnek még táppénzen, aztán fizethetnek maguk az ellátásért?

 –Nem, ez a védelmi időszak azt jelenti, hogy ha valakinek megszűnik a munkaviszonya, a munkaadó köteles elintézni egy bürokratikus rendszerben az illető táppénzhez jutását. A munkaadó tehát köteles igazolni az illető munkával töltött óráit, és azt is, hogy mennyi a keresete, amiből kiszámolják a táppénzt. A táppénz összege jelenleg az egy napra számított jövedelemnek az 55 %-a. A miniszter azért volt a változtatás mellett, hogy bezárjon egy kiskaput az élelmesebbek előtt, akik kihasználták a táppénzt még egy hónappal a munkájuk megszűnése után is.  Ezzel az intézkedéssel viszont azokat büntetik, akik ténylegesen rászorulnának az orvosi és szociális ellátásra, mert munka nélkül maradtak, azok a volt munkavállalók viszont, akik a rendszert kihasználták, a továbbiakban is élni fognak ezzel a lehetőséggel. Tehát ez az intézkedés szociálisan hátrányosan érinti azokat, akiknek bizonytalan a munkalehetőségük és ténylegesen beteggé válnak..

 –Maradjunk az egészségügynél. Az állam a saját biztosítottjai után az országos átlagbér eddigi 4,78 százaléka helyett januártól csak 4,32 százalék egészség-biztosítási járulékot fizet. Ezt mivel magyarázta a kormány és mindennek milyen hatásai lesznek?

 –A kormány ezt a gazdasági válság hatásaival és a takarékossággal indokolja, ami azért veszélyes, mert az ún. általános egészségbiztosító állami intézmény. De most  kevesebbet fizet be a saját biztosítójába is az álam. Ez az intézmény milliárdos adósságokat halmozott föl az évek során, főleg azért, mert az állam a saját biztosítottjai után sok esetben késve fizetett. Most még ezt az összeget csökkentik is. Az állam saját biztosítottjai pedig a nyugdíjasok, a szülési szabadságon lévők, a gyermekek és azok az egyetemista fiatalok, akik 26. életévüket nem töltötték be. Tudjuk, hogy koruknál fogva főleg a nyugdíjasok használják ki az egészségügyi ellátást.

 –Elképzelhető, hogy ezzel az intézkedéssel nőnek a várólisták is?

 –Ez valószínűsíthető. Az egészségügyben így is hosszú várólisták alakultak ki, aminek következtében majd egy-egy beavatkozásra még hosszabb ideig kell várni, és a munkavállaló tartósan munkaképtelenné válhat így. A sok esetben 1-1.5 éves várólisták tovább nőnek.

 –Engedjen meg egy kitérőt. A múlt héten beszéltem Farkas Iván alelnök úrral a déli országrész gazdasági helyzetéről. Az egészségüggyel kapcsolatban is el lehet mondani, hogy délen rosszabb az intézményi helyzet, mint északon?

 –Igen, s azért is, mert a déli régióban élők egészségügyi állapota is rosszabb. Ennek több oka is lehet. Tudjuk, hogy a betegségeknek nem csupán testi, de lelki okai is lehetnek. Délen magasabb a munkanélküliség, rosszabb a szociális helyzet, ezért is lehet, hogy több betegség gyakrabban fordul elő, mint északon. Délen sokan élnek mezőgazdasági munkából, aminek egyik következménye például a térd-porckorong sérv kialakulása. Egy ilyen műtétre viszont két évet is várni kell. Ha addig egy-egy beteg még munkaképtelenné is válik, az a régiót még jobban hátrányos helyzetbe hozza.

 - A Szlovák Köztársaság egészségügyi minisztere újból felvetette a hatóanyagok előírásának lehetőségét gyógyszer helyett. A javaslat ellen tiltakoznak az orvosok. Igor Minarovics, a Szlovák Gyógyszerészek Szövetségének alelnöke viszont úgy véli, hogy a jelenlegi rendszerben a páciens az orvos által felírt gyógyszerre van utalva. Az új rendszer alapján viszont a páciens a gyógyszerésszel konzultálva választhatná ki a saját orvosságát. Feltételezhető, hogy ezáltal a terápia is hatásosabb lesz- mondja Minarivics. Mi erről a véleménye?

 – Ivan Uhliarik miniszter úr anno egy gyógyszergyártó cégnél dolgozott, ebből eredeztethető az, hogy ő elsősorban a gyógyszerészeknek és a gyógyszergyártóknak akar kedvezni. Abban az esetben amikor  hatóanyagot ír föl az orvos és a patikus javasolja majd a gyógyszert, akkor engedhet a gyógyszergyártók lobbijának. Olyan gyógyszert javasol majd, amivel több haszonra tehet szert. Ez az anyagi probléma. A másik egészségügyi, hiszen a patikus nem tudhatja azt, hogy az adott beteg milyen egyéb gyógyszereket szed. Az illető el is felejtheti azt közölni a patikussal. Néhány mellékanyag súlyosbíthatja a beteg állapotát. Ha csak arról van szó, hogy a két gyógyszer „kiüti” egymást, s a betegség nem gyógyul az is hátrány. Ekkor az állam is rosszabbul jár, mert amíg valaki meg nem gyógyul, addig táppénzre jogosult. Viszont vannak olyan gyógyszerek, melyeknek egyidejű beszedése halált is okozhat. Egy-egy betegnél súlyos komplikációk léphetnek föl, ha nem megfelelő gyógyszert kapnak. Ráadásul az alacsony keresetű emberek az olcsóbb gyógyszert választják majd.

 –Nem voltam még felvidéki gyógyszertárban, nem tudom, hogy mekkora sorok szoktak kígyózni, de ha Magyarországon valaki öt percnél többet beszélget a gyógyszerésszel, azt a többi vevő nem igazán kultiválja. Gondolom ezután hosszabb lesz a várakozási idő.

 –Szlovákiában viszonylag sok a gyógyszertár, de ez nem jelenti azt, hogy esetenként nem kell akár fél órát is várni a gyógyszer kiváltásához. Tény, hogyha majd a gyógyszerésznek kell egy –egy orvosságot ajánlani, akkor előfordulhat, hogy fél órán át diskurál a vevővel egy adott gyógyszerről. Újabb kiszolgálóablakot a legtöbb  gyógyszertárban már nem tudnak elhelyezni és több gyógyszerész sem áll majd alkalmazásban, hiszen a biztosítók a gyógyszertáraknak is késve fizetnek. Tehát az ön által felvetett problémával számolni kell, de ez mégsem annyira súlyos, mint az, hogy két gyógyszer együttes szedése káros lehet az egészségünkre.

 Olvasom a Felvidek.ma honlapon, hogy Szlovákiában az orvosok Csehországba való költözésétől tartanak, hiszen a cseh orvosok jelentős része anyagi okok miatt a külföldi munkavállalást fontolgatja.  

–A két nyelv hasonlósága miatt választhatják a szlovákiai orvosok Csehországot. Sok szlovákiai orvos Csehországba végezte egyetemi tanulmányait. Csehországban az orvosok az alacsony bérek miatt tüntettek, holott háromszor annyit keresnek, mint szlovákiai, vagy magyarországi kollegáik. Ausztriába, ahol orvoshiány van, már eddig is sok orvos ment ki tőlünk és Csehországból is. Ezután viszont joggal feltételezhető az, hogy a jobb kereset miatt a szlovák orvosok Csehországban dolgoznak majd. Főleg a határmenti településeken élő orvosok használhatják ezt ki, hiszen úgy tudnak munkát vállalni, hogy a lakhelyükről könnyedén beutazhatnak. Azért is problematikus az egészségügyi dolgozók külföldi munkavállalása, mivel  jóval kevesebb az egészségügyi alkalmazott, mint amennyire szükségünk lenne.

 –Következő témánk a munkatörvénykönyv módosítása. Ezt is tárgyalja a kormány?

 –Így van, s a szakszervetekkel és a munkaadókkal is tárgyalnak, hogy közös álláspontra jussanak. Az MKP a szakszervezeti célokkal nem mindig ért egyet, erre egy példa: azt szeretnék, hogy csökkentsék a munkaidőt  napi 7,5 órába. Abban a gazdasági helyzetben, amiben most élünk, ezzel a céllal nem tudunk egyetérteni. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy megszüntetik a végkielégítés, illetve a felmondási idő intézményét. Ez az állam kasszájára ráadásul plussz terhet is róna. A felmondási idő alatt a dolgozó rendes fizetést kap, s közben munkahelyet keres. Ha valaki egyik napról a másikra elbocsátható, akkor után ki kell fizetni a szociális segélyt. Ez az intézkedés ráadásul semmivel sem motiválja a munkaadókat új munkahelyek teremtésére, azaz nem válik tőle rugalmasabbá a munkaerőpiac.

 

Medveczky Attila