vissza a főoldalra

 2011.02.25. 

Ne legyenek gyermekeink az erőszak zsoldosai

A Magyar Katolikus Püspöki Kar által meghirdetett Család Évével kapcsolatban először a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnök asszonya, majd a határon túli magyar nagycsaládosok szervezeteinek vezetői számoltak be működésükről és a demográfiai helyzetképről. Most visszakanyarodunk Magyarországra, és Illéssy Mátyás százhalombattai plébánost, az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület elnökét kérdeztük a témával kapcsolódóan.

 – Az önök egyesülete január 18-án kiadott egy nyilatkozatot a médiatörvénnyel kapcsolatban a budapesti diszkótragédia „árnyékában”. Ebben felszólítják mindazokat, akik pártérdekből járatják le a hazát, fejezzék be aknamunkájukat. Azt írják: „mi magyarok vagyunk, itt akarunk élni, és itt akarunk az erőszaktól a lehető legjobban védve élni.” Kaptak is ezért támadást különböző internetes fórumokon, így a Népszabadságén is. Meglepte ez önöket?

 – Mindez nem lepett meg bennünket. Az elmúlt évek, így a 2006-os eseményei is tudatosították az ország jobb érzésű polgáraiban azt, hogy Magyarország komoly erkölcsi válságban szenved, ami nem csak a közéletben, hanem az oktatásügyben, a médiában, a gazdaságban is tetten érhető. Szomorú, hogy a németországi közszolgálati adón két alkalommal is hazánkat súlyosan lejárató riportok hangzottak el. Többen hazánk fasizálódásáról beszélnek. Természetesen mi jól tudjuk, hogy a hazai balliberálisok súgnak ezeknek a médiumoknak. A médiatörvény kapcsán egy bizonyos gazdasági, politikai és filozófiai tömörülés tagjai finoman szólva méltatlan hangot ütnek meg nemzetünkkel szemben. Mi sosem gyarmatosítottunk, senkit sem hurcoltunk el rabszolgának. Mi nem a gyarmatainkat, hanem hazánk kétharmad részét és szabadságát veszítettük el. A legszörnyűbb, hogy sok ember gondolkodása, értékrendszere teljesen deformálódott. A Népszava, a Népszabadság és a Klub Rádió műsorai, és azok a médiumok, melyek már a kis gyerekeket fertőzik, ennek ékes bizonyítékai. Viszont nem csak arról van szó, hogy ezek a médiumok fertőzik a magyarságot, hanem arról is, hogy olyan tulajdonosi kézben vannak, melyek nem szolgálnak nemzeti érdekeket, hanem csak a profitot nézik. Tehát ha a médiatörvénnyel kapcsolatos támadásokat nézzük, akkor pozícióféltésről beszélhetünk. Egy olyan médiatörvényről van szó, mely nem a nemzetközi társaságok kénye-kedve szerint fogalmazódott meg, s ez a támadás alapja. Az igazságot azonban nem lehet így elhallgatni. Ahogy a taxisblokád idején a benzináremelés, most a médiatörvény az ürügy arra, hogy a feltámadt nemzet testét megsebezzék. Azt ajánlom, hogy aki kritizálja ezt a jogszabályt, legalább olvassa el előtte. Hiszen letölthető ez a törvény, és megjelent a Magyar Közlönyben is.

 – Egyesületük tehát egyetért a médiatörvényben foglaltakkal?

 – Mi nagyon örülünk annak, hogy végre egy olyan médiatörvény született, amely fontosnak tartja a kiskorúak védelmét, és erre építve a családok, illetve az egészséges társadalom védelmét. Annak is, hogy a médiában felelősen lehessen információkat közölni. Tehát az információkért a szolgáltatónak, a tulajdonosnak felelősséget kell vállalni. Nem lehet olyan álhíreket gerjeszteni, melyek egy-egy ember, vagy közösség életében borzalmas erkölcsi károkat okozhat. Ha csupán kérdőjellel jelentetünk meg valamit egy személyről, vagy egy közösségről, olyat, ami árthat, míg az apró betűs helyreigazítás megjelenik, addig hatalmas erkölcsi károkat okozunk. Ezt a módszert nagyon jól lehet alkalmazni mások lejáratására. Ami szintén lényeges, hogy bűnözőket ne oltalmazzon a média, s a bűnt ne tüntesse föl erényként. A média nem is falazhat a bűnözőknek. Az is lényeges, hogy a törvény előtérbe helyezi a közszolgálatiságot. Annak is örülünk, hogy a burkolt reklámokat is ki akarják szűrni. Viszont annak jobban örültünk volna, ha a médiakérdés egészét nem csak a gazdaság oldaláról közelítik meg a bevezetőben. A jogszabály hiányosságai viszont eltörpülnek a szándék pozitívumaitól. Éppen ezeket támadják a balliberálisok. És nagyon szomorú, hogy hazánkban alapvető kérdésekben sem tudunk megegyezni. A készülő alkotmányra gondoljunk, s arra, hogy az abortuszkérdés még mindig tabutéma.

 – A szörnyű West-Balkán-os tragédiáért közvetve a média is okolható?

 – Jól tudjuk, hogy a média információkat közöl. Annak idején – bár tudom, hogyha ezt említem, akkor szélsőségesnek bélyegeznek meg – Prohászka Ottokár püspök és Bangha Béla páter világosan beszélt a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben azokról a gazdaság- és társa-dalom-filozófiai eszmékről és az azokhoz kapcsolódó médiumokról, amik Istentől elrugaszkodva manipulatív módon mérgezik a közerkölcsöt. Most ugyanaz a helyzet. A „vedd meg, használd, dobd el rendszerébe” került az ember. Egyértelmű, hogy ha a médiumok többsége egy bizonyos zenei stílust közvetít, akkor a fiatal olyan szórakozóhelyet keres föl, ahol ilyen zenét játszanak. A West Balkán-tragédia egy figyelmezetés, egy fontos jel. Hétvégenként sajnos ugyanennyi fiatal hal meg kábítószertől, alkoholtól, vagy drogos befolyásoltság miatt közlekedési balesetekben. A média azért is felelős, mert nevelő szereppel bír, de ma inkább népbutításról van szó. A média azért a szörnyű állapotért felelős, amibe a mai fiatalság került. Az egyértelmű, hogy az ifjúságnak szórakozni kell, de meg kell vizsgálni, mit tesz egy adott önkormányzat a fiatalok kulturális szórakoztatásáért. Ha az egyházak, civil szervezetek, szülői közösségek még jobban összefognának azért, hogy közszolgálati, biztonságos, kulturált szórakozóhelyek működnének, akkor az ilyen tragédiák megelőzhetők lennének. Az állam kötelessége a jogi szabályozás, nekünk pedig mindent meg kell tenni azért, hogy helyesen neveljük gyerekeinket. Az oktatás és egészségügy területén jó lenne megfogalmazni: kicsoda az ember, mi a küldetése és célja. Ezért is lenne fontos, hogy az EU alapokmányának preambulumába Európa keresztény gyökere bekerüljön. Katolikus papként vallom: az egyház tanítása óriási segítség minden ember számára, hogy hit és erkölcs kérdésében eligazodjon. Ily módon médiummá, üzenethordozóvá kell válnunk Isten országát hirdetve.

 – Most térjünk rá az önök egyesületének működésére. Miért érezték szükségesnek, hogy a NOE-n kívül egy másik hasonló célú szervezet létrejöjjön?

 – Egyesületünket 2002-ben hozta létre Szemkeő Judit, a Szociális és Családügyi Minisztérium volt államtitkára. ő maga elfoglaltságai miatt nem vállalta az elnöki posztot, így én vezetem ezt a szervezetet, ami sem erőben, sem létszámban nem mérhető a NOE-hez. Céljaink tekintetében sok a hasonlóság, de nem csak a nagycsaládosok, hanem mindenki felé szeretnénk nyitni, hiszen családban szocializálódunk. Tagjaink között lehetnek olyan szervezetek is, melyek ún. családszerepet töltenek be, ha számunkra is lényeges szellemi, kulturális célokat fogalmaznak meg. Mi határon innen és túl is azt hangoztatjuk, hogy az ember alapvető mentális, oktatási közege a családban megy végbe. És a családoknak azonos célok érdekében össze kell fognia. Így most a médiatörvény érdekében, de volt már egy akciónk a művi meddővé tétel szigorításával kapcsolatban is. Egyesületünk 2007-ben több mint 50 ezer aláírást gyűjtött ebben a témában – sok fiatal önkéntes segítségével –, de az akkori szociálliberális parlamenti többség leszavazta kezdeményezésünket. Emlékszem, hogy mennyire mocskoltak engem ezért akkor a Klub Rádióban. Szerettük volna, ha ezt a kérdést felülbírálják, és elhatároztuk: mindent meg fogunk tenni azért, hogy kellő felvilágosító munkával az emberek családban lássák az élet kibontakozásának a lehetőségét.

 – Egyszer azt nyilatkozta: „egy sokkba került az ország Trianon, az államosítás és a jelenkor kifosztása nyomán. Ezt a sokkot csak a megtérés által lehet kiheverni.” Hogyan látja: sokáig élünk még sokkos állapotban?  

– Trianon még most is nyílt seb sok család testén. Igenis, csak a megtérésen, a tudatos Istenhez forduláson keresztül lehet Istennel, nemzetünk történelmével, önmagunkkal kiengesztelődni. Ennek az országnak meg kell erősödni ahhoz, hogy ne a bűntudatban, az állandó önmarcangolásban létezzünk, hanem Isten országát építsük, akár itt az anyaországban, akár közösen a határon túli magyar testvéreinkkel. Jézus, és az evangéliumi szeretet az, ami képes a felrobbantott hidakat újra felépíteni. Temesváron régen öt nemzetiség élt együtt békességben, míg felülről nem uszították őket egymásnak. Isten viszont erősebb minden lázításnál és aknamunkánál. Biztos, hogy vannak erők, melyek folyamatosan rombolnak, de a szeretet igazsága képes ezeket a bűnöket betölteni fénnyel és ragyogással. Ezért hiszek abban, hogy Magyarországnak olyan jövője van, ami a családokra és az értékeken alapuló közösségekre támaszkodik.

Medveczky Attila