|
 2011.03.02.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
9. száma!
A tartalomból:
Csurka István: A megmaradás kultúrája (2.oldal)
A
médiatörvény egyelőre úgy van megszerkesztve, hogy a külföldi
tulajdonban – globálisban – lévő kereskedelmi televíziókra
aligalig vonatkozik, és a képernyőn folyó embergyártást nem
hogy nem tiltja, nem is említi meg. Nem is tud róla. Igaz, a közszolgálati
televíziókban is folyt és folyik ilyen ipari tevékenység,
legkevésbé a Duna televízióban, és ezeket egy törvénynek
ezekből is száműznie kellene. A nagy zombigyárak, lélekmegsemmisítő
koncentrációs táborok azonban, annak ellenére, hogy a törvény
igen körülményesen leírva vonatkozik rájuk, végtermékeiket
illetően – a végtermék a „plázazombivá tett ember”–
semmilyen tiltó, fegyelmező rendelkezést nem tartalmaz. Miért
történt akkor ez a heves támadás a médiatörvény ellen? Miért
volt annyira fontos egyáltalán egy törvény azok számára,
akikre alig vonatkozik, és akik nem arról híresek, hogy betartják
a törvényt, s nem játsszák ki félelmetes, több ezer éves
technikával? Cohn- Bendit és magyarországi megfelelőinek
acsarkodását és az egész médiatörvény elleni hajszát a félelem
szülte. Meggyökerezve és megerősödve a kormány és a törvényhozás
a törvény hatályát és a büntetéseket kiterjesztheti a
zombigyárakra is, netán meg is szüntetheti a zombigyártást,
ami folyik ma Magyarországon. Két monarchia is kifejlődhet a médiapiacon,
ettől is tartanak, mert ez csökkenti hatékonyságukat. Lehet
egy királyság a közszolgálati tévékből, majdnem magyar királyság
és egy kaiserség, nem annyira bécsi, mint inkább hollywoodi székhellyel.
Duális lesz a képernyő, ha a nagy közszolgálati felületeken
nemhogy tömegember-előállítás nem folyik, hanem valamilyen
kultúra jelenik meg, ha értékeket állít elő és közvetít.
Akkor az énközpontú, vakembergyártás termelékenysége csökken
és drágul is. A zombigyárak vezetői, külföldi tulajdonosai
nagyon előrelátóak. Ezért szervezték meg a mindenre kapható
belföldiekkel a médiacsatát, amely háborúnak már nem is
mondható, mert nevetségesebb volt, mint a Napóleon elleni győri
kardcsörtetés annak idején. Persze, a harc még nem ért véget.
Legális drogok a netről (4.oldal)
Az
illegális szerekhez –kábítószerekhez – hasonlóan, ezen
anyagok használata is szociális és egészségügyi problémák
megjelenéséhez vezethet, mely problémákhoz kapcsolódó költségeket
részben vagy egészben a társadalom viseli. Néhány anyag esetében
intravénás használattal is találkozunk, mely önmagában óriási
kockázatot jelent nem csak az egyénre, de környezetére és a társadalomra
nézve egyaránt – például – a fertőző betegségek (mint a
hepatitis C) terjedése révén. Ugyanakkor az új szerek megjelenése
fokozott munkát, így fokozott ráfordítást igényel a bűnüldöző
szervek részéről is, hiszen e szerek kereskedelme akár
szervezett bűnözői csoportok tevékenységéhez is kapcsolódhat.
Hat hónap börtön magyar könyvek terjesztéséért
(5.oldal)
Negyven
évvel ezelőtt indult Erdélyben a Tőzsér-posta, amikor Tőzsér
József létrehozta a könyvpostaszolgálatot Gyergyószentmiklóson
a Tatár utca 151. szám alatt. A jubileummal kapcsolatban Tőzsér
Józsefet, a Pallas- Akadémia Könyvkiadó igazgatóját kérdeztem.
– Azt olvastam, hogy a könyvek iránti
szeretetét édesapjától örökölte, akinek jelentős magánkönyvtára
volt és könyvesboltot is nyitott. Milyen tematikájú könyveket
gyűjtött édesapja?
–
Édesapámnak a két világháború között magánkönyvtára
volt. Főleg az Erdélyi Szépműves Céh kiadványai, valamint
Herczeg Ferenc, Dumas művei maradtak meg a II. világháború után,
amikor a könyvtárat majdnem teljesen felszámolták az átvonuló
orosz katonák. A kölcsönkönyvtár szülőfalumban, Gyergyóalfaluban
volt. Ő a könyveket kis pénzért a Gyergyó-vidéki falvak
olvasóinak kölcsönözte és az ebből bejött pénzből újabb
könyveket vásárolt a könyvtár számára. A háború után édesapám
saját könyvesboltot nyitott, amely az államosításig, 1950-ig
működött. Akkor már könyvkölcsönzéssel csak a hivatalos könyvtárak
foglalkozhattak.
Az ajtón dörömböltek
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok
c. naplókötetét Győri Béla mutatja be (7.oldal)
Ezt
a háromfüzetes naplót Irina Oszikova találta meg, aki a 80-as
években levéltári kutatásokat folytatott a Szovjetunióban, és
a sztalini munkatáborokban folytatott ellenállási küzdelmek különböző
formáinak leiratát és nyomait kereste. Megtalálta a napló
szerzőjének, Nyina Lugovszkaja apjának az aktáját is, meg a
KGB dokumentációiban megtalálta a kezünkben tartott naplót. A
könyvhöz Natasa Perova írt előszót. Tőle tudjuk meg, hogy
Nyina Lugovszkaja elsőgenerációs értelmiségi családban született.
1932- ben, 13 éves korában kezdte írni a naplóját. Az utolsó
bejegyzés 1937. január 2-án született, egy nappal azelőtt,
hogy az NKVD (a KGB elődje) házkutatást tartott a lakásukban,
és minden írást lefoglalt. Két hónappal később durva
kihallgatásokat követően az anyát és a három lányát öt év
kényszermunkára ítélték, melyet egy kolimai börtönlágerben
kellett letölteniük. (Kolima volt a Gulág szigetvilág
legkegyetlenebb része.) Nyina apja, Szergej Ribin (vagy
Lugovszkoj) akkor már a börtönbüntetését töltötte: azért
ítélték el, mert valamikor a szociálforradalmár (ESZER) párt
aktivistája volt (addigra törvényen kívül helyeztek minden pártot,
amely szemben állt a bolsevikokkal).
Küzdelem a Fradiért
(9.oldal)
Kocsis Máté, az FTC alelnöke: Több
dolog is furcsa Berki Krisztián visszatérésével kapcsolatban.
A viselkedése naprólnapra pusztán afféle porhintés, hiszen az
általa tartott sajtótájékoztatón ő maga is elismerte, hogy még
két hétig csupán hatáskör nélküli embere Kevin McCabe-nek.
Ezt látva bizony felmerül a kérdés, hogy a Labdarúgó Zrt. ügyvezetése
vajon tényleg a Fradi felvirágoztatását tekinti-e céljának?
Könnyen lehet, hogy csak az ingatlan, és az annak révén
megszerezhető pénz mozgatja bizonyos emberek tevékenységét.
Ne felejtsük el, hogy Berki Krisztián pár héttel ezelőtt még
egyike volt a Vasas három vevőjelöltjének. Képzelje el a
helyzetet, amikor az anyaegyesület – és annak képviseletében
Albert Flórián, Kökény Beatrix és más, zöld-fehér legendák
–, valamint Berki Krisztián leülnek tárgyalni egymással..
A jó bornak is kell a cégér (10.oldal)
Elismert
borászok – akik elnyerték az Év Bortermelője címet az elmúlt
húsz évben – és szakemberek találkoztak február 23-án a
villányi Gere-Bor-Hotelban, hogy az ágazat problémáira közös
megoldást találjanak. Az eseményről a főszervezőt, Ferenc
Vilmos kertészmérnököt, a Magyar Bor Akadémia tagját kérdeztük.
Szlovákia elzárkózik a Kodály-módszertől
(11.oldal)
Balogh Rózsa, énekművész-tanár (Észak-Komárom):
Nálunk csak a magyar zeneművészettel szorosan kapcsolatban álló
tanárok és előadók ismerik alaposan a Kodály-módszert, s
leggyakrabban a zenei oktatásra nagy hangsúlyt fektető
alapiskolákban alkalmazzák ezt a metódust.
–
Csak a magyar tannyelvűekben?
–
Kizárólagosan.
–
Lehet, hogy provokatívnak tűnik a kérdésem: a szlovákok azért
nem alkalmazzák, mert Kodály magyar volt?
–
Nem tartom kizártnak, hogy ez az oka. A szlovák zenei oktatás
annyira távol áll a Kodály-módszertől, hogy már az alapoktól
sem azonos. Ezért sem alkalmazzák.
–
Bizonyára nagy hiányosság, de míg cseh zeneszerzőket igen,
addig szlovák komponistákat nem ismerek. Azt is tudom, hogy Bartók
több szlovák népdalt gyűjtött, mint Kodály. A két nép néhány
száz évig egymás mellett élt. Ő sokat írt a közös népzenei
gyökerekről.
–
Valóban vannak hasonlóságok. Voltak szlovák népdalgyűjtők,
s tán a legjelentősebb közülük Mikuláš Schneider-Trnavský,
aki nem csak gyűjtötte a népdalokat, hanem zenei kíséretet is
írt hozzájuk. Egyes kíséretei szinte elérik a bartóki színvonalat.
Természetesen teljesen nem lehet összehasonlítani őket, mert
Bartók egy csodálatosan sajátos utat járt be.
–
Ezek a szlovák zeneszerzők milyen mestereknél tanultak?
Schneider- Trnavský Nagyszombaton tanult, majd Budapesten és Bécsben
is.
–
Minden valószínűség szerint magyar és/ vagy német mestereknél
tanult, erre a hasonló harmóniavilágból következtethetünk.
De! A Kodály-módszer nem jött át a határon, s ennek sokszor
érzem a hiányát, nem csak általánosságban, hanem pedagógiai
és énekművészeti munkásságomban is.
A szicíliai végzet (12)
Operakritika
a miskolci Parasztbecsület-Bajazzókról
A
Bajazzókban Caniót Molnár András Kossuth- díjas, érdemes művész
alakította. A főleg Wagner-tenorként ismert világhírű énekes
– bár tudjuk énekelt ő Bánkot, Hunyadit, és fiatalon
Ernanit is – hozta remek formáját, minden hang a helyén volt
nála, tehát professzionális alakítást nyújtott. Hangilag és
alkatilag telitalálat volt Eperjesi Erika, a színház társulatának
tagja, aki a legjobban a Madárdalban szárnyalt. Ebben az áriában
remekül kifejezte a kötöttségekből szabadulni vágyó asszony
lelkivilágát. Menne ő is egy boldogabb, szabad világba a madárrajjal
együtt… Külön ki kell emelni szerelmi kettősét a Silviót
éneklő Fülep Mátéval, melyben remekül érvényesült a két
énekes lírai adottsága. Ezért is öröm, hogy nem húzták meg
ezt a duettet. Nem jöttem még rá, hogy miért, de hazánkban évtizedek
óta Silviót színtelen, semmitmondó figurának ábrázolják,
és sokszor a „futottak még” baritonoknak adják ezt a
szerepet, és ezért az operakedvelő alig várja, hogy véget érjen
a kettős, mert tudja, jön mindjárt a „Kacagj bajazzók”.
Itt nem ez történt. Fülep tehetséges énekes, elég érett és
szép a hangja ehhez a szerephez.
Szőcs Zoltán: A felszín és ami alatta van (15.oldal)
Korunk
sajtójának másik rágógumija a rasszizmus. Az állítólagos
rasszizmus, melynek megléte mintha már-már politikai feltétele
lenne bizonyos pártoknak, hatalmi köröknek. A zsidó sérelmek
tagadása már büntethető, a rasszizmusé még nem, de jó úton
halad efelé. Ugyanis van valami fantomszerű a rasszizmusban,
mivel egyre tágul értelmezési köre, és hovatovább egy koccanásos
balesetet, ha a két sofőr bőrszíne nem teljesen azonos, könnyen
lehet rasszista provokációként értelmezni. Miként azt is,
hogyha a más rasszhoz tartozó tolvajra tolvajt kiáltunk, ami kódolt
rasszizmusnak tekintendő. (Tetszik még emlékezni a kódolt
antiszemitizmusra?) És egyáltalán: a különféle rasszokhoz
sorolható embereknek egymással semmiféle vitájuk nem lehet,
mert ha van, az bizony már régen nem vita, hanem vegytiszta
rasszizmus. Ezt sugallja a balliberális sajtó, ezzel szemben mit
látok a világ történéseiben? Sokkal kevésbé rasszizmust,
sokkal inkább vallási ellentéteket. A világ egy már réges-régen
meghaladottnak és kimúltnak hitt jelensége, a vallás kezdi átszabni
a glóbusz politikai térképét. És vele a gazdaságit is
persze, meg a pénzügyit, meg az energetikait.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|
