|
 2011.01.07.
Mindent a közönségért
Ünnepi beszélgetés
Darvasi Ilonával, a Soproni Petőfi Színház igazgatójával
– Kedves igazgató asszony! Nyerges Ferenccel, Pro Kultúra Sopron
Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával készült interjúban
olvastam, hogy a soproni színházba évente mintegy ötvenezren látogatnak
el, a bérletesek száma pedig közel tízezer. Milyen műsorpolitikával
sikerült mindezt elérni? Hiszen Győr-Moson-Sopron megyében két
színház is működik.
– Huszti Péter, aki Kossuth díjas, Kiváló és Érdemes
művész, művészeti tanácsadómmal az idén is – mint minden
eddigi évadban – arra törekedtünk, hogy olyan programot állítsunk
össze Sopron igényes, színházszerető közönségének, amely
reményeink szerint szép, mosolyt fakasztó vagy lelket melengető,
akár megríkató, de mindenképpen maradandó élményt nyújtson.
A bemutatásra került kiváló művek alkalmasak arra, hogy szórakoztatva
tanítsanak, gondolatokat ébresszenek és egyúttal kellemes órákat
varázsoljanak a nézők életébe. Soha nem a „szakmának “,
hanem a közönségnek szeretnénk megfelelni. Nem az a cél, hogy
a rendezők önmegvalósítását vigyük a színpadra, hanem szép
és értékes történeteket szeretnénk elmesélni. Az elmúlt évekből
említhetném: Móricz: Légy jó mindhalálig, Nem élhetek
muzsikaszó nélkül, Tamási Áron: Vitéz lélek, Énekes madár,
Kiss József: Az angyalok nem sírnak, Gersche: A pillangók
szabadok, Müller Péter-Seres Rezső: Szomorú vasárnap, Rodgers:
A muzsika hangja, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek,
Knoblauch: A faun, Jókai: A kőszívű ember fiai, Nash: Az esőcsináló,
Arbuzov: Kései találkozás, Wassermann:
La Mancha
lovagja darabjait. Komoly drámákat – pl.: Osborne: Dühöngő
ifjúság, Wassermann: Kakukkfészek, Shakespeare: Hamlet, Miller:
Édes fiaim, Dürrenmatt: Play strindberg, Örkény: Macskajáték
– épp úgy színpadra állítottunk, mint vígjátékokat, bohózatokat.
Az utóbbi műfajban Albee: Nem félünk a farkastól, Kellér-Horváth-Szenes:
A szabin nők elrablása és Rideg Sándor: Indul a bakterház c.
darabját hozom példaként. De játszottunk operettet, zenés
darabokat, musicalt – legutóbb épp egy ősbemutatót a 40 éves
Apostol együttes zenéjével és szereplésével – épp úgy,
mint Csurka István Döglött aknák című darabját, ami szintén
egy egész más műfaj. És ez a hosszú felsorolás csak egy rövid
ízelítő abból, hogy hányféle és milyen színes, változatos
repertoárt próbálunk hozni azért, hogy a nézőket ki tudjuk
kapcsolni a hétköznapokból.
– Ha definiálni kéne az ön által vezetett teátrumot, akkor minek
nevezné? Polgári népszínháznak? Közönségszínháznak?
– Azt gondolom, hogy nem az a fontos minek nevezzük a színházat:
polgárinak, népszínháznak vagy közönségszínháznak. Az a lényeg,
hogy a közönség szeressen oda járni! Érezze a sajátjának,
fontosnak érezze az új bemutatók megtekintését.
– Mennyire tartja fontosnak, hogy a színház neveljen is, ne csak szórakoztasson?
– Eredetileg népművelő vagyok – nem művészeti
manager, vagy kultúrális szervező –, tehát azt gondolom, ez
nem lehet kérdéses. Mindig azt mondtam, és így is cselekszem,
hogy egy fokkal kell magasabbra tenni a mércét, mint az a közönség
igénye. Csak így szabad előre haladni, fokról-fokra. Különben
elriasztjuk őket a színháztól. Akkor pedig ne csodálkozzanak
a színházigazgató kollégák, ha csökken a nézőszám. Mert
elsősorban nem a rossz gazdasági helyzet miatt maradnak el –
hisz’ pont olyankor van legnagyobb szükség a kultúrára, –
hanem ha nem veszik őket komolyan! A közönséget soha nem
szabad lenézni! Értük vagyunk, nekik dolgozunk, ők a mi játszótársaink!
Nézők nélkül nincs színház!
– Jól tudom, hogy a színházakban nem években, hanem évadokban
gondolkodnak, szerveznek előadásokat, most mégis arra kérem,
hogy számoljon be a 2010-es év legsikeresebb produkcióiról.
– 2010-es év legsikeresebb előadásai Sopronban a már
említett Nem tudok élni című musical, melyet már ki kellett
vinni a színház falai közül is és az MKB Arénában játszottuk
3000 embernek, sőt 2011. január 23-24-én a Budapesti Operettszínházban
is fellépünk vele, de már nem lehet egy hónapja jegyet venni rá,
pedig hol van még a január? De büszkén említem a Kőszívű
ember fiait is, melyet Huszti Péter rendezett, vagy a Macskajátékot
Pásztor Erzsi főszereplésével, Az esőcsinálót, melyben
Nemcsák Károly és Németh Boriska „lubickol”, vagy a Kerényi
Imre által jegyzett Kései találkozást, ahol Piros Ildikó és
Huszti Péter játéka csal könnyet a szemünkbe, és a december
18-ai
La Mancha
bemutatót is, melyben elementáris erővel varázsol el bennünket
szinte az egész társulat. Győri Péter, Mikó István és Nyírő
Bea hármasa mellet ott a fantasztikus tánckar, sőt az
egymondatos szerepeket is nagyszerű, Jászai díjas színészek játsszák.
Mert nem mindegy, hogy ki játssza ezeket! Hisz, mint tudjuk, kis
szerep nincs, csak kis színész!
– Sőt nem csak sikeres színházi előadásokról beszélhetünk,
hiszen országos híre volt az ön által szerkesztett soproni március
15-ei ünnepi műsornak.
– Örülök, ha tetszik az embereknek a nemzeti ünnepeink
műsora, látjuk is , hogy évről-évre egyre többen látogatnak
ki ezekre a rendezvényekre. A tavalyi okt.23-ai műsorunkat még
az MTV is felvette. Valóban tapasztaltam, hogy futótűzként
terjedt a híre ennek is, és a március 15-ei ünnepségeknek is.
Ezek nem csak nekem fontosak, hanem az egész városnak, a fiatalságnak
is. Ápolni kell a nagy történelmi tettek emlékét, mert csak a
múltunkból építkezhetünk. Az ad alapot egész életünkhöz még
akkor is, ha erre sokszor nem is gondolunk, vagy nem tudatosul
bennünk. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy tudat alatt ott legyen
minden tettünkben, mondatunkban, gondolatunkban. Ápolni kell,
tanítani gyermekeinknek, hogy magyarságtudatunk, kultúránk,
nemzeti értékeink fennmaradhassanak.
– Jövőre milyen bemutatókra készül a Soproni Petőfi Színház?
– A jövő évadot most kezdjük összeállítani, és már
megbocsássanak, de nem szeretnék még erről beszélni. Egyet elárulhatok:
soha olyan erős, szép évada nem volt még a soproni színháznak
amilyen 2011-2012-ben lesz. 2011 őszén lesz a Soproni Petőfi Színház
20 éves, erre pedig egy különleges gálával készülünk.
– A színház vezetőjének mennyi ideje jut otthonában a karácsonyi,
ünnepi előkészületekre?
- Családunkban nagyon fontos szerepe van a Karácsonynak.
Ez pedig nem 24-én kezdődik, hanem adventtel. A több hetes várakozás,
a vasárnapok gyertyagyújtásai, melyek szigorúan családi körben
imádsággal telnek, az ölelések és puszik, egy-egy simogatás
a fiaim buksijára, mind-mind nagyon fontos ahhoz, hogy mire eljön
az ünnep, a lelkünket, szívünket is ünneplőbe öltöztessük.
És ez a fontos, nem pedig az ajándékok utáni rohanás.Szenteste
csak azzal telik, hogy együtt vagyunk, együtt imádkozunk, énekelünk,
együtt játszunk éjfélig. Nincs tévénézés, csak karácsonyi
zene és a család. Mert nálunk ez az ünnep a családé és a
szereteté, amit Jézus hagyott ránk örökül. Férjem és én
is szegény családból származunk. Nem örököltünk semmit
csak a régi fehér karácsonyok emlékét a vaskályha mellett,
pislogó gyertyák fényét a magunk készítette díszekkel, ezüstre
festett dióval a fán. És ez az, amit a lelkünkben őrizni
kell! Ezeket a „gyertyafényeket”, illatokat kell tovább örökítenünk
gyermekeinkbe, mert ez az életünk, nem pedig ami kint történik
a falakon túl.
Medveczky Attila
(Az interjú 2010.
decemberében készült.)
|
