|
 2011.01.14.
Miket rejtenek az érmelléki régi
templomok?
„Isten
hozta az érkezőt, béke a távozóval!” – áll a faragott
kapuszerű táblán Köbölkút bejáratánál. A jövevény valószínűleg
csak ritka madár ezen a tájon, de annál nagyobb megbecsülés
az osztályrésze. Az Érmelléken mindenhol otthon érzi magát
az emberfia, így a hepehupás dombra épült, különleges
hangulatú falucskában is.
Amint a dombok beengednek a falu szívébe, az Érmellékre
jellemző lélekmelengető panoráma tárul az érkező elé. A békés,
múlt század közepét idéző halkléptű utak, békességes házak,
szelíd mosolyú lakók, a helyre oly jellegzetes nyíltsággal üdvözölnek
minden idelátogatót. Errefelé csendesebb idők járnának, mint
kint a nagyvilágban. A dombra épült istenháza már messziről
látja az idegent, aki szinte ösztönszerűen arra irányítja lépteit.
Ezen a környéken már évek óta Czondi István lelkipásztor
visel gondot a mintegy kilencszázas lélekszámú református gyülekezetre.
A régi Köbölkút régi lakói
A falu egykoron a Köbölkúti nemesek birtoka volt. Létezését
először az 1200-as évek végén említik a krónikaírók.
1552-ben már huszonkét portája van. A 19. század végéig a Bónisoknak,
a Dráveczkyeknek, az Ottlikoknak, a Rhédeyknak, a Vásárhelyieknek,
Komáromyaknak, a Varjúknak voltak itt nagyobb birtokaik. A 20.
század elején már csak a Bónis és a Varjú családnak voltak
kiterjedt domíniumaik a falu határában. A reformációt követően
1604-ben már virágzó református egyházközségként szerepel
a feljegyzésekben. Régi középkori templomát többször is felújították,
tornya a feljegyzések szerint 1851-ben épült hozzá. Bónis Zsófiának
és a mihályfalvi Bernáth Lászlónak 1768-ban született fia,
Gedeon, feleségül vette Boronkay Anna-Máriát, akivel 1790. május
12.-én e falak között kötöttek házasságot.
Csupa történelem
Czondi tiszteletes szerint a falu még mindig homogén
magyar településnek számít, csak néhány román nemzetiségűt
ismernek és mintegy kétszáz romát. Az egyetlen gond, hogy itt
is fogy a lakosság, a kilátástalanság nagyúr. A föld jelenti
itt is az egyetlen megélhetést, mint minden érmelléki faluban.
A második világháború óta csak apad a falu lakossága. A történelem
mindig tizedelte a helybélieket. Hol a koncentrációs táborok,
hol a kényszermunkatáborok sarcolták a lakosságot. Most a
gazdasági válság és a szociális politika. Jelenleg számos kiürült
porta árválkodik a faluban – mondják a helybéliek. Ám Köbölkút
igazi nemzeti értékeket rejt. Úgy konzerválta ezeket, hogy a
mai napig is szolgál meglepetésekkel. A padozat helyett még
mindig földes református templom falán ifj. Gyalókay Lajos emléktáblája
áll, aki 1855-ben született Érköbölkúton, és aki a Bihar
Megyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és
titkára volt. Azonos nevű édesapja (1825–1899) az 1848-as
szabadságharcban szerzett századosi rangot magának. Egyike volt
azoknak, akik a segesvári csatában még látták Petőfit. A
fegyverletétel után sokáig bujdosott, majd Köbölkúton gazdálkodott.
Petőfivel kapcsolatos visszaemlékezéseit a Hazánk című
lapban jelenteti meg 1897-ben. A feljegyzések szerint az 1848-as
esztendő utolsó napjaiban a szabadságharc idején, az Országgyűlést
áthelyezték Debrecenbe. Bónis Sámuel képviselőt azzal bízták
meg, hogy a szentkoronát biztonságosan Debrecenbe szállítsa.
Elővigyázatosságból azonban Szolnokról először Köbölkútra
érkezett e nemzeti ereklye. Itt töltött egy éjszakát Bónis László
kúriáján, ahol a pajtában el is ásták arra az éjszakára.
Egy régi templom ereklyéi
Oroszi Kálmán lelkipásztor, egyházmegyei levéltáros
szerint Köbölkút két esperest is adott az idők folyamán az
egyházmegyének: 1728–1732 között Gyöngyösi Árva Istvánt,
valamint 1872–1880 között Pap Gábort. Bár az érmelléki
egyházmegyéhez tartozó legöregebb templomaink eredeti vagy átépített
formájukban az érábrányi (a 13.–14. századi premontrei
kolostor romja), a micskei, az albisi, a tóti, a székelyhídi, a
margittai, a vedresábrányi, a bályoki, az érbogyoszlói és az
érsemjéni, a köbölkúti istenházát is már a 13. században
templomos helyként említik a történetírók.
Köbölkúton jártunkkor Czondi tiszteletes egy egyházi
„aranykönyvet” mutatott, melyben igazi kuriózum számba menő
feljegyzések voltak. A falu egyik uradalmi családjának tagja, Bónis
Sára és férje, Czapp András például 1923-ban húsz ezer lejt
adományozott a templom harangjára. Egy 1926-os bejegyzés
szerint „Sulyok István püspök úr kíséretével generális
vizitációt tartott”. Egeresi Gábor gondnok pedig egy gyönyörű
ónból készült kannát is mutat, amelyet özv. Csapó Jánosné
1885-ban adományozott a templom javára, ebben tartották az úrvacsorai
bort.
Egy régi szeptemberen
De van egy igazi történelmi bejegyzés is 1940. szeptember
7-i dátummal, mely így szól: „Az anyaországhoz visszacsatolás
napja. A felszabadító sereg egy huszár díszszázada Bertalan
Ottó alezredes vezetésével vonult be reggel 7 órakor 16 lovas
legény vezetésével. Ott a falu apraja-nagyja. A piactéren várta
a nép az érkezőket, kiket már előtte való egész napon ünnepi
díszben várt. (…)”
A köbölkúti orgona előtt korabeli tábla hirdeti: „Csónki
Ferencz özvegye, született Galambos Juliána asszony közösen
szerzett, Istennek köszönt javaikból az 1905-ik évben” építették.
A kazettás mennyezet, a boltíves üreges karzatmegoldás,
valamint az egyedi téglaépítésű szószék igazi érdekessége
a templomnak, valamint az egyházmegyének. Czondi István tisztában
van azzal is, a lelkészi hivatal levéltára rengeteg ismeretlen
adatot rejt mind e mai napig. A feledésbe merült dolgokat mindig
a templomok őrzik legtovább.
Sütő Éva
(Forrás: Reggeli
Újság)
|
