vissza a főoldalra

 2011.01.14. 

A Médiahatóság munkájához

„Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!”

Ezt írjuk föl ezer lobogóra.

(Petőfi Sándor: A nemzethez)

135 éve halt meg Deák Ferenc, a haza bölcse, aki azt mondta, ő a sajtótörvénybe egy mondatot tenne bele; hogy hazudni pedig nem szabad.

Apró Antal rokona, Gyurcsány, attól vált hírhedtté, hogy 2006-ban Őszödön beszédet tartott, és bevallotta, hogy kormányzás helyett hazudtak éjjel, reggel meg este.

Azt, hogy ők hazudnak, mindig tudtam. Hogy tolvajok, hogy becstelenek, nem okozott meglepetést gondolom senkinek és egyébként ezt bírósági ítéletek is alátámasztják.

Azért térek vissza mégis erre a dátumra és helyre, mert amióta ez az őszödi rém a 2010-es választásokon ilyen végzetesen nagyot bukott, az őt támogató sajtómunkáscsaládok a Rákosi- és Kádár-rendszerben gyökeredző hatalmuk elvesztésének lehetőségébe sem képesek belenyugodni. A kétharmadot szerzett magyarokat és az általuk támogatott Orbán Viktort és a Fideszt szeretnék eltaposni. Nemzetközi támogatottságukat fitogtatják, amelyet a múlt századi antifasiszta és kommunista, politikával foglalkozó még mindig „szétszóratásban” élő rokoni kapcsolatokon, külföldi alapítványokon belüli érdekcsoportokon, esetleg titkosszolgálatokon keresztül biztosítanak. Most éppen az ezek által lehetővé tett német és franciaországi vagy angliai és amerikai egyetemi kurzusokon és egyéb tanfolyamokon keresztül szerzett kapcsolati tőkéjükkel élnek vissza.

A nemzetközi drogüzletben is állítólag valamikor fantáziát látó Soros Györgyre és alapítványaira, vagy az ötvenes években Nyugatra kihelyezett, nemrég lelepleződött Paul Lendvaira bizton támaszkodhatnak. Ezek a sajtómunkások tulajdonképpen a Kádár-rendszer rettegett titkosrendőrségével is kockázat nélkül szembeszálló SZDSZ-ként jegyzett, csúfosan lelepleződött, éppen politikai illegalitásban lévő háttérhatalom porondon lévő egyedei. Gonosz, torz, randa emberek mind egy szálig. Szándékukhoz kétség nem fér. De azt kérdezem tőlük keresztényi türelemmel: nem szégyellik magukat? Olvassák el, vagy hallgassák meg Gyurcsány őszödi beszédét. Segítek, hogy ne kellejen fáradniuk. Az alább idézett mondatok mind egy szálig onnan valók.

„Be kell vonni és fel kell készíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit... Meg kell mondani, mire számíthatnak… Titokban tartottuk és vigyáztunk, elő ne kerüljenek »olyan« papírok... A minisztériumokba se engedtünk be semmilyen anyagot... Az őrületbe kergettük egymást, mert össze kellett szedni a szükséges pénzt a politikai egyeztetésekhez... És mi van, ha az Alkotmánybíróság visszaküld dolgokat? Ne foglalkozzatok ezzel!... A szűk csapat dolgozik, ti meg ezzel idegesítetek, húzzatok már ezzel a picsába!... Mit csináltunk négy éven keresztül?... Semmit. Trükkök százait vetettük be: az MSZP befolyásos véleményformálóival – Kornaival, Bokrossal, Békesivel, Surányival, Vértessel – egyeztettünk.... Kibaszott sok elemzést elvégezhetünk még... Ne szarakodjunk, gyerekek!... Meg sem mondom nektek, menynyi pénzt kell összeszedni... Ebben a kurva országban nem kell beszarni Orbán Viktortól... Szarok a történelemkönyvekre, a kurva rohadt életbe... Nem szarakodtunk azon, hogy a francba lesz majd az útiköltség-elszámolásunk, baszsza meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak, másról szól ez a kurva ország... Kormányzás helyett hazudtunk reggel, éjjel meg este... Elfogadtatjuk a szakma egy részével, a piacokkal, a koalíciós partnerrel, amit akarunk. Minálunk a tetején egypáran csináljuk, a Bélától a Veres Janiig, Kis Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől  a Hillerig... Ha nem tetszik a népnek, majd tüntetnek a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek... Úgy az nem igaz, hogy én diktálok, hogy ki fogom belőletek verni, egy francot... Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, vagy azt akarjátok, hogy Orbán Viktor változtassa meg?... A kurva életbe, egy lószart mama... Politikusságból kurva jól meg lehet élni, a francba... Én írok majd kibaszott jó könyveket a baloldalról... Kell még valamit mondanom, Ildikó?... Kurva fontos, bassza meg, na a franc egye meg.”

Rákérdeztek, hogy hogy is gondolja ezeket a dolgokat Gyurcsány barátjuk? Netán kifejezték volna legalább rosszallásukat?

Hogyhogy nincs zsigeri averziójuk egy ilyen mocskosszájú bunkóval szemben? De van még kérdésem: Nem félnek, hogy megveri magukat az Isten?  Azt a Népszabadságot képesek sajtószabadság-védelem címén használni, amely a forradalom vérbefojtáskor indult? Amely az MSZMP központi lapjaként annak a pártnak a politikáját képviselte, amely munkásfiatalokkal töltötte meg a 301-es parcellát? Amely dicsőítette a sortüzeket elrendelő ávósokat? Amely 1989-ben törölte csak ki a Világ proletárjai egyesüljetek!-et a 100 millió vétlen áldozatot követelő nemzetközi bolsevizmus jelszavát a címoldaláról, de persze azért még leszögezte, hogy az új tájékoztatási törvény alapján az MSZMP befolyását az állami irányításban és a szerkesztőségekben továbbdolgozó kommunisták munkája révén kívánja érvényesíteni. Borbély Gábor elvtárs visszahurcolkodott a Központi Bizottságba, helyet cserélt Eötvös Pállal a lap élén, aki ezáltal lett automatikusan a KB tagja. A párt sajtópolitikáját Baló György kinevezése fémjelezte a Társadalmi szemle és a MÚOSZ élére. Ez volt a nagy megújulás?

Azt hiszik, vagy szimplán hülyének néznek bennünket, hogy elfelejtettük rokonaikat, az ávós gyilkosokat, akik a  Népszabadság székházában 1956. október 24-én fegyvertelen tüntetőket végeztek ki? Hogy nem tudjuk, családilag is összetartoznak a tömegmészárlásokat elrendelőkkel? Azok pofáznak sajtószabadságról, akik a „magyar ügyet”, a forradalom vérbefojtását és a kíméletlen megtorlás ügyét úgy torpedózták meg az ENSZ-ben, hogy a sebtében összetrombitált nemzetközi zsidókonferencián elhangzott rágalmakat használták Magyarország ellen? Ahol azt hazudták, azért kellett leverni az „ellenforradalmat”, mert 1956 után veszélyes méreteket öltött a tettlegességben megnyilvánuló zsidóellenesség. Rá kell mutatni, olvasható a dokumentumban „hogyan éledt fel ebben az időben az antiszemitizmus, milyen atrocitások voltak, hogy pogromok készültek, melynek következtében több ezer zsidó hagyta el az országot”. Buci Gyuri, alias Marosán György azt üvöltözte, 25 ezer zsidó menekült ki Magyarországról, mert pontosan tudták, mi következik. Pogromokról hazudoztak, az igazság ezzel szemben az volt, hogy Kiskunmajsán meglincseltek egy begyűjtési felügyelőt, akiről azt tudták, kommunista veterán és  padláslesöprő, és mint tanácsi dolgozó sanyargatta a népet, az utolsó falatot is kivette a szájukból, majd később kiderítették zsidó származását.

És az utolsó kérdésem: Hányszor van pofájuk még alaptalanul elővenni az antiszemitizmus bunkósbotját ahelyett, hogy elszámolnának rémtetteikkel, gyilkosságaikkal, rablásaikkal, áldozataikkal és hazugságaikkal?

czyla