vissza a főoldalra

 2011.01.14. 

A nagycsalád érték

December 26-án, Szent Család vasárnapján vette kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által meghirdetett Család éve. A püspöki konferencia körlevelet adott ki ebből az alkalomból, amelyet minden magyarországi katolikus templomban felolvastak. Az MKPK arra is felhívja a figyelmet, hogy „kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem. A kellemes közérzetnek ebben a bűvöletében könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre: elmúlik az élet, s amire lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a múlté.”

– A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) bekapcsolódik-e a Család éve programjainak szervezésébe, lesznek-e közös rendezvények? – kérdeztem Székely Hajnalkát, a NOE elnökasszonyát.

– A NOE a legnagyobb hazai családszervezet, ami alapvetően a családok érdekeit képviseli. Mi minden évben a nagycsaládosok számára szervezünk rendezvényeket, így 2011-ben is. A szokásos évi programsorozatunk február 12-én veszi kezdetét Pécsett, a Házasság világnapjának megünneplésével. Több helyi szervezetünk is ezen a napon rendez kisebb programokat. Május közepén rendezzük meg a Családok napját és júliusban Népesedési világnaphoz kötődő programjainkat. Országos szinten nem lesznek a katolikus egyházzal közös rendezvényeink, de helyi szinten már igen. A NOE nagyon sokszínű szervezet, és így vannak olyan helyi csoportjaink, melyek jó kapcsolatot ápolnak a plébániákkal.

– Mit gondol, a Család éve segíthet-e annak bemutatásában, hogy a nagycsalád érték?

– Egyértelmű, hiszen egy olyan kampányról van szó, ami igen sok rendezvényt feltételez és ezért a média sem hallgathatja el. Fel kell hívni rá a figyelmet, hogy a család érték, a NOE is ezt képviseli. Tudomásul kell venni, hogy minden energia és pénzeszköz, amit a gyermekekre áldozunk, az  a jövőnkbe történő befektetést jelenti.

– A bevezetőben idéztem a püspöki kar körleveléből. Ez a rész arra mutat rá, hogy nem elég az anyagi ösztönző ahhoz, hogy valaki családot alapítson, hanem társadalmi szemléletváltásra is szükség van. Ezen a téren mekkora a média felelőssége?

– Igen nagy, hiszen a média azért dolgozik, hogy felhívja az emberek figyelmét az általa fontosnak ítélt dolgokra, a változásokat elősegítse, és véleményt formáljon. Ha minél több olyan pozitív hangvételű cikk és hír jelenik meg, ami a családok életét érinti, az vélhetőleg a társadalomban szemléletváltást eredményez. Természetesen több összetevője van annak, hogy ki miért vállal akár három-négy gyermeket is, s mi az oka, hogy más egyet sem. Az egyéni sorstörténetek is átírják a terveket. Úgy látjuk, hogy az elmúlt 20-30 évben sajnos nagymértékben romlott a hajlandóság a gyermekvállaláshoz és ténylegesen az anyagiak kerültek előtérbe.

– A körlevél arra is kitér, hogy egyre kevesebben szeretnének sírig tartó hűséget kötni. Tavaly szeptemberben vette kezdetét egy előadás- és beszélgetéssorozat keresztény házasságra készülő fiatalok számára a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, az Országos Lelkipásztori Intézet, a Katolikus Családtervezési Tanácsadó szervezésében. Az előadások helyszíne pedig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola. Mennyire sikeresek ezek az előadások?

– Az a tapasztalatunk, hogy nagyrészt egyházi körökből jönnek a fiatalok, ezek a rendezvények teltházasak, így a létszámot illetően nincs okunk panaszra. Az a gond, hogy ugyanazokat szólítjuk meg, akik már eleve egészséges életszemlélettel viszonyulnak a családalapításhoz. Reméljük, hogy azokat a fiatalokat is meg tudjuk szólítani, akik azon tanakodnak, a karrier, a munkahelyi előrejutás a fontosabb, vagy pedig az, hogy családot alapítsanak.

– Évek óta halljuk, hogy gazdasági és erkölcsi válságban vagyunk. A NOE a gazdasági válság ellen nem sokat tehet, de az erkölcsitől milyen módon lehet megóvni a gyermekeket?

– A helyi szervezeteink programjaikkal nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekekben egészséges életszemlélet alakuljon ki. Természetesen az, hogy ez mennyire lesz sikeres, főleg a szülők hozzáállásán múlik. Korántsem mindegy az, hogy a gyermeket milyen környezetben neveljük föl, s az sem, kiknek a társaságában lát minket, kikkel tud barátkozni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a civil szférán kívül a művészeti nevelést és a sportolást is. Ha valaki alkot, vagy sportol, olyan tevékenységet végez, ami arra neveli őket, hogy ne térjenek le a helyes útról.

– A NOE tagja és támogatója is a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének. A határon túli magyarság demográfiáját is az jellemzi, mint az anyaországiét?

– Sajnos igen. Felvidéken, a Vajdaságban egyre nagyobb ütemben fogyatkozik a magyarság, és azt hallottuk, hogy már Erdélyben is láthatók azok a negatív mutatók, amelyek egész Európára jellemzők. Tehát egyre kevesebb gyereket vállalnak és az első szülés időpontja egyre jobban kitolódik. A már említett Kárpát-medencei szervezetek nagycsaládos alapítványok, egyesületek és a helyi közösségi életet szervezik úgy, hogy megpróbálnak segíteni egymáson.

– A civilizáció fejlődése tehát kialakította az én-központúságot, aminek egyik következménye az, hogy egyre kevesebb gyerek születik?

– Igen, és ezt több felmérés igazolja. Ma több család jobban áll anyagilag, mint 10-20 évvel ezelőtt, és mégis úgy gondolják, csak abban az esetben vállalnak gyereket, ha már nekik mindenük megvan. Egy másik gondolat: amíg nincs saját lakás, addig nem is tervezünk gyereket. Tudjuk: ha valaki korban későn vállal gyermeket, akkor nagyon kevés az esélye annak, hogy ennek a gyermeknek születnek kistestvérei. Érezzük ezt a társadalmi problémát, ahogy azt is: öregedik a nemzetünk. Nagy kérdés: hogyan fogunk gondoskodni 10-20 múlva az idősekről. Alapvetően az a gond, hogy ha kevés gyerek születik, nem lesz, aki a nyugdíjat befizesse, és összeomolhat a nyugdíjrendszer.

– Többen egy gyermeket sem szeretnének, pedig egy házaspár reprodukciójához kettő szükséges.

– Ez így van, de sajnos egyre nagyobb probléma a meddőség hazánkban. Az utódlás az utóbbi tíz évben egyre idősebb korra tolódott ki, általában nő a meddő párok aránya, és az életkor előrehaladtával csökken a termékenység, az anya életkorával nő a veszélyeztetett terhességek, a sérült gyermekek száma. Ezért lenne szükséges az, hogy a népesség 20-30%-a nagycsaládos legyen. Természetesen ez nem puszta matematika, hiszen nagyon erős az emberi tényező. Azt azért meg kell említeni, hogy a felmérések szerint idehaza a még családalapítás előtt állók általában több – 2-3 – gyermeket szeretnének. Ez a szám nálunk magasabb, mint Nyugat-Európában.

– Az Orbán-kormány programja a népesedési helyzetet is javítani szeretné. Elégedett a kormány eddigi családpolitikai intézkedéseivel? Gondolok a gyermekek után járó adókedvezményre, amire egyesek úgy tekintenek: büntetik az egyedül élőket.

– A NOE már 23 évvel ezelőtt is azt kérte, hogy adókedvezményt kapjanak azok, akik gyermeket nevelnek. Ezek a szülők azzal, hogy képzik, nevelik a gyerekeket, igen sokat tesznek le a nemzet asztalára. A januárban életbe lépő kedvezményekhez mérhetőt eddig még nem kaptak a többgyermekesek. A kormány tehát jó irányba indult, amikor programjának központi elemévé tette az adórendszer átalakításán keresztül a gyermeknevelés támogatását. Ez a támogatás megkönnyíti a nagycsaládosok életét, hiszen – ha jól látjuk –  kb. 90%-uknak nem kell adót fizetni. Ez egy pozitív megkülönböztetés, és nem büntetés a gyermeket nem vállalók számára, hanem több pénzt hagy a családoknál a kormány. Reméljük, hogy ezt a családpolitikai intézkedést még további pozitív változások követik, mert azt tudjuk, hogy a családi pótlék, illetve a gyes összege három éve nem emelkedett. Nagyon fontos a családoknak a kiszámítható, hosszú távon stabil családpolitika, ami egy fiatal párnál az első gyermekvállalás szempontjából négy-öt évet jelent.