|
 2011.01.26.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
4. száma!
A
tartalomból:
Csurka István: Történelemhamisítás
Az új arcvonal (2.oldal)
A
filozófusok csalnak, lopnak, bűnszövetségben osztanak szét százmilliókat.
Politikai szolgálataikért tartják őket? Nos, itt már tényleg
csak az antiszemitizmus-kártya kijátszása segíthet – vélték.
Talán tévesen. Itthon ugyanis már semmit sem ér, s éppen a
sok nyomorhír és katasztrófa miatt, külföldön azonban,
Nyugaton és a holokausztmítoszba beletaposott Németországban,
a nagyon elzsidósodott francia politikai és kulturális életben
még lehet és van is hatása. Már nem is annyira a médiatörvényre,
mert az lefutott meccs, hanem a beszivárgásra. Azt még elérhetik,
hogy a kormány, bizonyítandó elfogulatlanságát – valójában
nem is létező antiszemitizmusát, létező liberalizmusát –
kinyit egy-két ajtót és azon beenged egy-két nem odavaló
embert. Nem is feltétlenül zsidót, hanem olyat, akiben Kis és
Konrád és Heller Ágnes megbízik. A történelem azonban sajnos
azt bizonyítja, hogy ez veszélyes dolog. Mert így idővel belső
hatalomátvételre kerülhet sor. Miközben a politikai vezetés
csak azzal van elfoglalva, hogy megtartsa választásokon szerzett
többségét és elégedetten látja is, hogy vele szemben esélyes
párt nincs, sőt, ami van, az is sorvad, nevetségessé válik,
benne, a szervezetében észrevétlenül felnő, összesűrűsödik
a filozófusközeg. Ugyanis már nem az a program, még középtávon
sem, hogy választások útján majd egy igazi Gyurcsánnyal vagy
egy bölcs Mesterházyval visszakerül a kormányra a vesztes fél,
hanem az, hogy beszivárgással, benti elszaporodással szerzi
vissza a hatalmat vagy annak egy részét. Ha lehet, természetesen
mindet. A két támadás összevonható. A természeti katasztrófák,
a bűnözés túlhangsúlyozásával a magyar tehetetlenséget,
alkalmatlanságot, korszerűtlenséget felébreszteni, a beszivárgással
pedig bent bomlasztani, fékezni, megteremteni a belső
bizalmatlanság légkörét és végül felköltözni Moszkvába,
mint ahogy Bergyicsev tette a húszas években, ismét csak
Szolzsenyicin szerint.
Véget ér-e a Tokaj-borháború? (4.oldal)
Marcinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi
Tanácsának elnöke: Rövid
távon viszont ahhoz ragaszkodunk, hogy egy ugyanolyan jogosítvánnyal
rendelkező szakmai szervezetet hozzanak létre a határ túloldalán,
ami a mi hegyközségi tanácsunknak a partnere és kötelező módon
végrehajtatja azokat a rendtartási elemeket, amelyeket mi
Magyarországon. Erre egy példa: a magyar hegyközségi rendtartás
kötelezően előírja az aszúszedés kiszedésének és felhasználásának
ellenőrzését, míg Szlovákiában nem él ilyen szabályzat.
Azt mondják, amiről mi beszélünk, az benne foglaltatik olyan
rendeletekben, amiket központilag ellenőriznek Pozsonyból. Számunkra
ez elfogadhatatlan, mert pl. a szüret idején az elképzelhetetlen,
hogy a szlovák fővárosból minden nap kiutazik valaki és elvégzi
azt az ellenőrzést, amit nálunk a helyben lakó hegybíró végez.
Győri Béla interjúja Medveczky Ádámmal (5.oldal)
–
Volt már olyan kultuszminiszterünk, aki a popzenére esküdött.
–
Az egy szellemileg alultáplált ember kijelentése volt, ez
abszurdum. Az a baj, hogy ilyen nézeteknek köszönhetőek azok a
szellemi és emberi tragédiák, ami a legutóbb abban a szörnyű
diszkóban történt, ahol egyik kolléganőmnek a kislánya is életét
vesztette. Ha a diszkózene kap nagyobb médiahangsúlyt a népzene
helyett, ha a társadalmi értékek eltűnnek, akkor ilyen szörnyű
esetek következhetnek be.
Magyar „emberfauna”
Németh László: Alsóvárosi búcsú c. könyvének
ismertetése (7.oldal)
De
még a babonák is megnemesednek az idők folyamán. A népi
hitvilág jelenségei szinte szentséget vesznek magukra. Csak a
legfrissebb példa. A Mátrában nem messze Pásztótól még Mátraszentimre
előtt van egy erdei tisztás, Fallóskút a neve. Itt a
kommunizmus bejövetele után látomása volt egy környékbeli
asszonynak, Klárának. A látomásban Klára megszólíttatott Mária
által, aki egy nagy fűrésszel vágta le a vörös sátánt jelképező
kígyó fejét, s Mária azt mondta Klárának, gyere Klára, segíts.
Klára segített a látomása szerint, és azon a helyen egy forrás
buzogott fel. A korabeli rendőrség nyilván 1945 után széttapostatta
lovasrendőrökkel a búcsújáró helyet, az öregasszonyokat és
a gyógyulni vágyókat elüldözték onnan. Igen ám, de a forrás
szorgalmasan buzogott, és saját szememmel láttam, fülemmel
hallottam, hogy a remete lakától – Paskálnak nevezik a remetét,
amúgy civil ember, aki vigyázza a forrást és az azóta épült
kápolnát –, szóval ott a környezetében az öregasszonyok
mentek a forrásvízért. Kis műanyag flakonokba felfogták a
vizet, és kicsiny, kiszáradt markukba engedtek egy keveset a
forrásból, és megtörölték a szemüket, és így sóhajtoztak
az égre nézve: jaj, köszönöm Máriácskám, már látok. Ez a
hitvilág; és láttak az öregek, pedig mai keletű a történet.
Egykézés a Délvidéken (10.oldal)
Krizsán V. Vilmossal, a Vajdasági Nagycsaládos
Egyesületek Szövetségének elnökével beszélgettünk.
Nálunk
is már régóta dívik az egykézés, tehát a szülők már
eleve csak egy gyermeket akarnak, másfelől pedig sokan nem alapítanak
családot, inkább egyedül élnek. Ami minket még inkább
aggaszt, az a rettentően sok válás. Adán, például minden második
házasság válással végződik. Sokkal kitartóbbaknak, megértőbbeknek,
toleránsabbaknak kellene lenniük a házastársaknak. Egyébként
a párválasztásról, párkapcsolatról és a krízishelyzetek
megoldásáról mi szervezünk foglalkozásokat, de ettől sokkal
több kellene.
Szőcs Zoltán: Adatmilliomos szellemi
koldusok (15.oldal)
Gyakran
jut eszembe az állítólag Jean Cocteau-tól származó pikírt
megjegyzés, mely szerint a modern kor akkor kezdődött el,
amikor az ostobák gondolkozni kezdtek. Ezt jó régen, a múlt század
közepe táján tapasztalhatta meg Cocteau, ugyanis azóta már
tanítanak is. Érdekes dolog, de az internetezés mindenekelőtt
az ostobák és a félműveltek egyetemévé vált: minden
szellemi felkészülés, előtanulmányok, ismeretek, alapok és rátermettség
nélkül birtokába kerülhet bárki – a fél analfabéta is
õ a legrejtőzködőbb információknak. Csak be kell írni
a Google-ba és ömlenek a vonatkozó válaszok. Ha még a ’70-
es években, de a ’80-asokban is, szükségem volt egy részletinformációra
– pl. arra, hogy az Aranyosrákosi Székely Sándor nevű, XIX.
századi erdélyi költő, hol és mikor halt meg õ,
bizonyos szakmai rutint, kutatási jártasságot, feltételeket igényelt
az adat megtalálása. Tudnom kellett, hogy mely kötetekben,
lexikonokban keressem vagy ne keressem ezt az adatot, mely kiadványban
nagyobb, melyikben kisebb a valószínűsége, hogy megtalálom
benne. Ha pedig ezen könyvnek nem voltam birtokában, tudnom
kellett, mely ismerősöm könyvei között, vagy melyik közkönyvtárban
érhetem el.
Az elfeledett hokilegenda
Kertész József áprilisban visszatér a jégpályára
(18.oldal)
(Kovács
Attila interjúja)
A
jégkorongban hamarabb ki lehetett tűnni, ha valaki tehetséges
és szorgalmas volt. Jó példa erre a saját pályafutásom,
hiszen már 1954-55-ben bevettek a Postás felnőtt csapatába.
Olyan zseniális játékosokkal játszhattam együtt, mint Hircsák
István vagy Háray Béla. 1956-ban pedig – mindössze 16 éves
koromban – meghívtak a válogatott keret edzésére. Ekkor már
a BVSC játékosa voltam. Nincsenek szavak arra, hogy ez mekkora
dolog volt számomra. Ez végképp meggyőzött arról, hogy jól
döntöttem, amikor a hoki mellett tettem le a voksomat.
Interjú Bárány Lászlóval, a Baromfi Termék
Tanács elnökével
(19.oldal)
Sokszor
egy-egy áruházlánc akkor hoz be terméket külföldről, amikor
az általa kiötlött áron nem bír magyar szállítótól
beszerezni. Ilyenkor a csomagoló keres külföldön olyan olcsó
terméket, ami minőségileg legtöbbször nem a legjobb, de arra
alkalmas, hogy a magyar piacot megingassa. Az egészről azt mondják,
hogy mindez az árérzékeny magyar fogyasztók érdekében történik.
Ez egy álságos és hazug szólam. Valójában a lényeg az:
szinte mindegy milyen módon, de játsszuk ki a törvényt. Ez állt
a kolontári eset mögött is. Tehát ezek a tapasztalatok okot
adnak arra, hogy a hazai tojáspiacon az élelmiszerellenőrző
hatóságok rendet teremtsenek.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|
