|
 2011.01.21.
Családellenes
törvény sújtja az erdélyieket
A család értékeinek
felmutatása, intézményének erősítése érdekében a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia tematikus évet hirdetett, amely a
szent család tavalyi ünnepétől, azaz 2010. december 26-ától
2011. december 30-áig tart. A magyarországi Nagycsaládosok Országos
Egyesületének elnökasszonya múlt heti lapszámunkban
nyilatkozott és megemlítette, hogy a határon túli magyarság körében
is elindult a népességfogyatkozás. Ebben a témában most Csíki
Sándort, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnökét
kérdeztük.
– Elnök úr! Először beszéljünk egy aktuális témáról. Románia
kormánya – amelynek az RMDSZ is tagja–
súlyos csapást mért a családra, a megszületendő
gyermekekre. December 6-án, a Mikulás-járás jeles napján
olyan cinikus törvényt hozott, mely döntésével nem megajándékozta,
hanem megkurtította a családokat. Miről szól konkrétan ez a
jogszabály?
– A törvény értelmében két lehetőség közt választhatnak
a kismamák. Az egyik lehetőség a kétéves szülési szabadság.
Ebben az esetben a segély összege a jövedelem 75%-a lenne, de
nem haladhatja meg az 1200 lejt. A másik lehetőség az egy éves
GYES. Ebben az esetben ugyancsak a jövedelme 75%-át kapja meg a
kismama, a maximális összeg azonban marad a 3400 lej. Az egyéves
gyerek-nevelési szabadságot választókat havi 500 lejjel támogatják,
ha még az egy év lejárta előtt visszamennek munkába. Ezt az
összeget addig kapják, míg a gyerek 2 éves nem lesz. A kormány
döntése számos okból elfogadhatatlan, ezért az Erdélyi Családszervezetek
Szövetsége felszólítja a kormányt, bírálja felül ezen döntését.
Minden megszületett gyermek érték. Egy gyermeket nem érhet
jogfosztás azért, mert a vezetők rosszul gazdálkodnak
javainkkal, és onnan vesznek el, ahova adniuk kellene, ahol a jövőt
megteremtik. Hazánk kormányzóit – ideértve az RMDSZ kormányképviselőit
is – emlékeztetjük arra, számtalanszor kijelentették az utóbbi
időben, hogy semminemű megszorítást nem támogatnak többé!
Ezen kijelentéseknek a szellemében, valamint a választási kampányokban
tett ígéretek jegyében határozottan követeljük a kormányzati
erőktől, hogy tárgyalják újra a családokat sújtó ténykedésüket.
Minél kevesebb gyermek születik, annál nehezebb lesz jövőt
teremteni tájainkon. Ezelőtt egy olyan törvény volt, mely
kimondta: a kismama két évig maradhat otthon a gyermekével. És
azok, akik a minimálbérnél többet kerestek, azoknál a segély
összege a jövedelem kb. 85%-a volt. Sajnos ehhez a jó törvényhez
nyúlt hozzá spórolási szándékból a törvényhozás.
–
Ioan Botis munkaügyi miniszter szerint „ez az opció a jövő
évben, vagyis a 2011-es évben 1,9 milliárd lejbe kerül, ez nem
pontos adat, csak statisztikai számítás. De a mi számításaink
és a Pénzügyminisztérium számításai szerint 100 millió
lejt nyerünk.” Tehát itt az anyagiakról van szó. Mit gondol,
hogy Románia ezzel megoldja gazdasági problémáit?
– A kétéves gyereknevelési szabadság kivívott jogának
elvételével Románia nem oldja meg gazdasági problémáit, de súlyosan
sérti azok jogait, akik e súlyos körülmények közt biztosítják
a jövőt. Akik jövőt terveznek, gyereket várnak, azok számára
a legfontosabb a biztonság. Főleg azért, mert már Erdélyben
is népességfogyásról lehet beszélni.
– Ráadásul a törvény arra ösztönző, hogy több pénzért
is, de kevesebb időt töltsön az anya a babával.
– Valóban megjutalmazzák azokat, akik kevesebb időt töltenek
gyerekükkel. Egy gyermek érkezése sokkal magasztosabb dolog,
minthogy kufárkodni lehessen vele. Ezért is kéne azokat a családokat
jobban támogatni, ahol létezik állandó jövedelem. Hiszen
vannak olyan népcsoportok Erdélyben és Romániában, akik a
gyerekek után járó segélyből élnek. Sokáig irigyelték a mi
családbarát törvényünket a magyarországi nagycsaládosok, de
fordult a kocka, s most az anyaországban van sokkal jobb és
korrektebb törvény ebben a témában. Tudjuk, a jövőben a
magyarországi nagycsaládosokat az új adótörvényben támogatja
nagylelkűen az állam, ami majd a piac kifehérítését is elősegíti.
– Az RMDSZ szerint kompromisszumos megoldás született.
„Míg ők egy évre akarták a két évet csökkenteni, addig mi
mindenhonnan olyan jelzéseket kaptunk, hogy a kismamáknak nagyon
fontos, hogy továbbra is két évig otthon maradhassanak”- idézem
Markó Bélát. Mi erről a véleménye?
– Elhiszem, hogy van, aki a kicsi segélynek is örvend,
de attól félek, hogyha megbukik ez a kormány, akkor az ilyen
apró kompromisszumos megoldásokat a következő kabinet elsöpri.
A családokat az nyugtatta volna meg, ha nem nyúlnak semmilyen módon
a törvényhez. Az intézkedés a magyarságot kétszer is sújtja.
Egyszer most, amikor a gyermeket vállaló anyákat fizetés nélküli
szabadságra küldi a hatalom, másodszor akkor, amikor a meg nem
született, magyar gyermekek miatt jogokat veszítünk. Amikor
magyar bölcsődéket, óvodákat vagy iskolákat kell majd bezáratni.
Amikor 20 % alá esve: nyelvünk használata csorbul. Amikor bejutási
küszöbök alá csökkenve képviseletünk megcsonkul. Tehát
ahol szórványban él a magyarság, ott egy lélek is számít.
Ezért a magyaroknak olyan törvényeket kell támogatni, hogy számunk
ne csökkenjen.
– De egy rövidlátó szemlélet, mert ha látja az a
fiatal pár, hogy a kormány nem támogatja a gyermeknevelőket,
akkor többször is megfontolja a gyermekvállalást. Ha kevés
gyermek születik, akkor kevesebben adóznak a jövőben.
– Ez valószínűleg így lesz. Az erdélyi magyar értelmiség
körében viszont nem rossz a gyermekvállalási kedv. Nemrég
Kiss Tamás kolozsvári demográfus tartott egy előadást, amiben
kifejtette, hogy az erdélyi magyar értelmiség szeretne több
gyereket vállalni. Sajnos anyagi okok miatt nem tud annyi
gyereket nevelni, mint amennyit szeretne.
– Egy elmélet szerint minél magasabb civilizációs
szinten él egy nép, annál kevesebb gyerek születik. Ez
mennyire igaz? Tehát pl. a csángóknál több gyermek születik,
mint mondjuk a Partiumban?
– Ez az elmélet nálunk Erdélyben nem állja meg a helyét.
Kiss Tamás úr pont azt állapította meg, hogy a mi
viszonyunkban nem igaz az, hogy minél módosabb valaki, annál
kevesebb gyereket vállal. Nálunk a többgyereknek hagyománya
van. Felnézünk a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületére,
mert kiváló programokat szerveznek, és ők jó példát
mutatnak az erdélyi nagycsaládosok számára. Ezért mi duplán
könnyebb helyzetben vagyunk. Igaz, a népességfogyás nálunk is
elindult, de még nem súlyos mértékben. Nálunk Erdélyben több
családbarát mozgalom alakult, az egyik, az Áldás-Népesség
Mozgalom ötletgazdája Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai
Egyesületének volt elnöke. 1975-ben forgatta Egyetlenem című
filmjét, melyben a Nagyvárad és Kolozsvár között lévő
Kalotaszeg vidékének egykézését vette górcső alá. Az ÁNM
ötletét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt
püspöke, Tőkés László karolta fel. Az első partiumi és erdélyi
konferenciára 2004. április 16-án és 17-én a szilágysági
Szilágycsehben került sor, melyen akadémikusok, egyetemi tanárok,
lelkipásztorok és a politikum képviselői vettek részt. Szintén
fontos megemlíteni, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács 2007-ben első
ízben szervezte meg az Adj, király, katonát! vetélkedősorozatot,
amely nagy sikernek örvendett úgy a pedagógusok, mint a
gyerekek körében. A vetélkedő népszerűsége évről évre nő,
legutóbb a résztvevők létszáma már az ezret is meghaladta. E
vetélkedő célja a fiatalok körében a család szerepének és
a gyermekvállalás felelősségének hangsúlyozása, valamint
egy egészséges nemzettudat kialakítása.
– Tehát Erdélyt elkerülte az a „vírus”, miszerint
első a karrier, s utána jöhet a családalapítás?
– Nem kerülte el, de nem is annyira erős, mint máshol.
A székelyek szerint gyereket vállalni egy férfiembernek büszkeség.
Szülőfalumra régen jellemző volt, hogyha valakinek gyermeke született,
még az úton is másképp járt. Büszke volt rá, pláne, ha fia
született. Ott a gyermek nem teher, hanem az életet megédesítő
öröm. Ide még nem tört be az a beteg szemlélet, ami pl. a
melegek összeházasodását célozza meg. Nálunk azokat is elítélik,
akik tudatosan nem akarnak szülni, és felnéznek arra, aki kettőnél
több gyereket képes felnevelni.
– Az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége 2007-ben jött
létre. Milyen célokat fogalmaztak meg?
– A 2007. február 24-én Nyárádszeredában megalakult
Erdélyi Családszervezetek Szövetségét 2009. június 4-én délben
jegyezte be a Marosvásárhelyi Megyei Bíróság. Hármas célt tűztünk
zászlónkra. Az első az értékfelmutatás. Felmutatjuk azokat
az értékeket, amelyeket az erdélyi magyar családok, nagycsaládok
képviselnek Erdély magyarságának megtartása érdekében. Ezen
kívül hozzásegítjük a magyar családokat és a nagycsaládokat
Erdélyben, hogy helyi közösségekbe tömörüljenek. A harmadik
feladatunk az érdekvédelem. Folyamatosan küzd azért, hogy az
erdélyi magyar családok és nagycsaládok jogai ne csorbuljanak,
megfelelő jogokhoz jussanak azok az erdélyi magyar nagycsaládok,
akik biztosítják megmaradásunkat szülőföldünkön. Az érdekvédelemmel
kapcsolatban a legfontosabb megjegyeznivaló, hogy mikor a kormány
azt akarta, hogy azok után a fiatalok után, akik betöltötték
a 18. életévüket, és még tanulnak, ne járjon gyermekpénz,
azaz családi pótlék, mi minden lehetséges fórumon
tiltakoztunk, aláírást gyűjtöttünk, és ezután a kabinet elállt
a tervétől. Mi azt is üzenjük, hogy mindenhol, ahol éppen élünk:
erősítsük a család intézményét, biztassuk fiataljainkat a
családalapításra, és minden erőnkkel támogassuk azokat, akik
gyermekvállalással érik el azt, hogy Erdélyországban, Székelyföldön,
szűkebb hazánkban ne kelljen magyar napköziket, óvodákat,
iskolákat bezárni! Ne kelljen %-ok alá süllyedve: jogokat,
tisztségeket, választásokat veszíteni! Az is célunk, hogy a
negyedik gyermek után is járjon a gyes, amiről a beszélgetésünk
elején szóltunk, mert Romániában az csak három gyerekig jár.
Természetesen a jogszabályt úgy kell kidolgozni, hogy ne azok járjanak
jól, akik a gyermekekből élnek.
– 2009-ben jelent meg az ön kötete, a Ma született bárány,
amiben gyermekről, családról, nemzetről szó. Mi volt az ön
gyermekkorában a gyermek családban betöltött funkciója, s mi
változott a mai korig?
– A legfontosabb különbség, hogy 30 –40 évvel ezelőtt
a gyermek dolgozott a szülei mellett. Ami nem volt rossz dolog.
Nem azt mondom, hogy egy gyermeket ki kell zsigerelni, de a munkával
megtanulja azt, milyen érzés valamit alkotni, vagy egy meglévő
értékre vigyázni. Azzal, ha a fiatal csak ül a tévé, vagy az
internet előtt, azzal nem alkot, csupán fogyaszt. Ez nem a
gyerekek hibája, hanem a felnőttekké, akik nem védekeztek kellőképpen
a fogyasztói társadalom kialakulása ellen.
Medveczky
Attila
|
