vissza a főoldalra

 2011.01.28. 

Fogy a magyar a Felvidéken is

A Magyar Katolikus Püspöki Kar által meghirdetett Család éve kapcsán lapunk már megkérdezte a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökasszonyát és az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnökét. Az utóbbi, Csíki Sándor elmondta, hogy Székelyföldön még megszólják azokat, akik tudatosan nem akarnak gyermeket vállalni. Most ebben a témában a felvidéki Sallay Terézzel, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökasszonyával és az 1991-től működő Fecske – Nagycsaládosok Társulása pozsonyi vezetőjével beszélgettünk.

 – Kedves elnökasszony! Mikor és milyen céllal jött létre a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége?

 – A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége 2001-ben alakult meg, de már néhány évvel korábban a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete vezetőjének, Benkő Ágotának kezdeményezésére találkoztak olyan határon túli magyar nagycsaládosok, akik érdeklődtek a magyar szervezet működése iránt és szerettek volna hasonló céllal otthon is létrehozni ilyen közösségeket, egyesületeket. A találkozókon később megfogalmazódott egy közös szervezet megalakításának szükségessége is, amely összekötné a határon túli és anyaországi egyesületeket. Ezért jött létre szövetségünk, amely az idén megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepli már. A célunk elsősorban a család, és természetesen a nagycsalád értékeinek felmutatása, közösségek szervezése, érdekképviselet. Szövetségünk tagjai olyan családszervezetek, amelyek azt az értékrendet követik, hogy a család szerepe nagyon fontos a társadalomban és szükséges segíteni a több gyermeket vállaló családokat abban, hogy gyermekeiknek biztosítani tudják a megfelelő életkörülményeket, oktatást.

 – Hány tagszervezetük van?

 – Tagszervezeteink öt országban működnek, Magyarországról a NOE és annak tagszervezetei: a csongrádi, az orosházi és a nyíregyházi egyesületek tagjaink, Vajdaságból a VANCSESZ, amely szövetséggé fejlődött a 10 év alatt és majdnem 20 tagszervezete van, az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége szintén több szervezetet tömörít, Felvidékről 3 családszervezet és Kárpátaljáról is két szervezet tagja a szövetségnek.

 – A határon túli magyar nagycsaládosok szervezetei milyen anyagi forrásból tartják fönn magukat? Gondolom a befizetett tagdíj csak töredékét fedezi a működési költségeknek.

 – Szervezeteinknek működésüket több forrásból kell biztosítaniuk. Mivel különböző országokban működnek, ezek a feltételek is különbözőek, ami a pályázati lehetőségeket és egyéb támogatási forrásokat illeti. Ezért mindenhol a helyi lehetőségekhez kell alkalmazkodni, illetve a forrásokat megkeresni. Együttműködésünk, találkozóink költségeihez eddig a legtöbb támogatást Magyarországról kaptuk, ahol pályázhattunk számítógépekre is, ezzel a szervezeteink közötti kapcsolattartás sokkal egyszerűbbé, hatékonyabbá vált. Sikerült szövetségünk tagjainak a határon túl is biztosítani forrásokat egy-egy találkozó megszervezésére, így a helyszínen ismerhettük meg a vajdasági, a felvidéki és az erdélyi nagycsaládos szervezetek tevékenységét.

 – Olvastam, hogy szemináriumokat is szerveztek a családszervezetek vezetői számára, pl. 2005-ben Nagykovácsiban. Mi a lényege ezeknek a képzéseknek?

 – A képzések célja elsősorban a vezetők felkészítése volt, hiszen egy szervezet megalapítása, irányítása, működtetése komoly ismereteket igényel. A kezdetektől fogva nagyon sok hasznos ismerettel gazdagodtunk, amelyek közül az egyik legfontosabb talán a pályázatírás volt. A jól működő magyarországi szervezetektől sok gyakorlati tanácsot kaptunk egyes problémák megoldására és természetesen ezek a találkozók mindig lehetőséget adtak tapasztalatcserére is. Sok közös program előkészítése is itt történt meg.

 – Melyik határon túli magyar közösségnél a legjobbak a demográfiai mutatók?

 – Az utóbbi évek eredményei azt mutatják, hogy a Vajdaságban a legjobbak a mutatók, itt a családtámogatási rendszert kedvezően módosították, tehát támogatják a többgyermekes családokat. Sajnos Erdélyben és Felvidéken is a magyarországihoz hasonlóan csökken a gyermekek száma a családokban. Ennek oka talán a támogatási rendszer kiszámíthatatlansága a gyakran változó törvények miatt, valamint az új lehetőségek a fiatalok számára, a tanulási, utazási lehetőségek miatt később alapítanak családot, és kevesebb gyermeket vállalnak.

 – Mennyiben osztja ön azt a nézetet, hogy minél jobban jelennek meg egy helyen technikai vívmányok, annál jobban csökken a népesség-szaporulat?

 – Nem tudom mennyiben a technikai vívmányok és mennyiben a Nyugatról importált önző egyéni érdekeket előtérbe helyező magatartási minta az oka annak, hogy csökken a gyermekvállalási kedv. Mi szeretnénk rámutatni arra, hogy a család fontos értékeket hordoz, és a társadalomnak, de az egyénnek is szüksége van a családra.

 – Felvidéken is megjelent az az életszemlélet, hogy a gyerek pénzbe kerül, s ezért az igények növekedésével csökkent a gyerekvállalási kedv?  

– Igen, sajnos sokszor találkozom ezzel a véleménnyel, sajnos egyre elterjedtebb nálunk is. Véleményem szerint a gyermeknek sokkal jobb, ha nem egyedül nő fel a családban, van játszótársa, testvére, mintha minden anyagi jót biztosítunk neki, de nincs kivel megosztani az élményeit, játékait sem.

 – Mit válaszol egy felvidéki magyar lány arra a kérdésre: karrier, vagy család?

 – Azt gondolom, még mindig a család a legfontosabb a fiatalok céljai között, de természetesen az érvényesülés, a karrierépítés is fontos lett, hiszen egyre több lány végzi el az egyetemet, szerez magasabb fokú képesítést és természetes, hogy szakmájában is érvényesülni szeretne. Jó lenne elérni azt, hogy ne kelljen választania, hogy család, vagy karrier, hanem a munka mellett a család is vállalható lenne. Ehhez természetesen elsősorban a szabályok változtatása kellene, tehát olyan munkahelyek, amelyek segítik a családokat és a gyermekvállalást, nem pedig hátránynak tekintik a kisgyermekes anyákat.

 – Egyes felvidéki magyar politikusok attól tartanak, hogy a szlovákiai népszámlás azt mutatja: a magyar közösség létszáma a lélektani félmillió alá esik. Ön is ennyire borúlátó?

 – Sajnos az előrejelzések ezt mutatják, Dél-Szlovákiában kevesebb gyermek születik, mint az országos átlag és az asszimiláció is felgyorsult. Az utóbbi évek gazdasági nehézségei és a rendszerváltás is a déli régiókat érintette legsúlyosabban, tehát a rossz anyagi helyzet is hozzájárul ahhoz, hogy sok fiatal külföldön kényszerül munkát keresni és természetesen ezzel a családalapítás is későbbre tolódik. Az asszimiláció sajnos a szórványban élő magyarokat érinti leginkább, sok a vegyes házasság, ahol a gyermekek természetesen a többségi nemzethez tartozó szülő nyelvét, nemzetiségét kapják. Az identitástudat kialakulása természetesen a családban kezdődik, ezért is fontos, hogy családjaink vállalják szüleink, nagyszüleink örökségét és ezt adják tovább gyermekeiknek. Vannak jó példák a vegyes családokban is, ahol a gyermekek kettős identitásúak, de a szülők magyar iskolába íratják őket, hogy ezt a nyelvet és kultúrát is elsajátítsák. Sajnos ezek inkább még csak kivételek. Bízom benne, hogy a népszámláláskor mindenki felvállalja nemzeti identitását, hiszen igazán nem kell tartani attól, hogy ez bármiféle problémát okozhat neki és családjának.

 – Szlovákiában a kormány mennyire segíti a nagycsaládosokat?

 – A családtámogatási rendszerben sajnos nincs külön támogatás nagycsaládosoknak. Mivel Szlovákia demográfiai mutatói szerint egyelőre nem csökken a lakosság száma, ezért nincs támogatási program, hogy a családok több gyermeket vállaljanak. A családi pótlék összege és a gyermekre kapott adókedvezmény is egyforma, minden gyermek után ugyanannyi. Sajnos az egyéb szociális támogatások is csak a létminimum alatt élő családok gyermekeire vonatkoznak, étkezési támogatás, szociális ösztöndíj, stb.

 – Eltér egymástól a szlovákok és a magyarok gyermekvállalási kedve?

 – A statisztikák szerint Észak- és Kelet-Szlovákiában magasabb a születések száma, mint a déli magyarok lakta területen. Ez sajnos már évtizedek óta jellemző, és nem csak a gazdasási válság ideje óta.

 – Szlovákiában a lakosok többsége családpárti?

 – Igen, úgy gondolom még mindig nagyon fontos a család, bár itt is csökken a házasságkötések száma és egyre több a szabad kapcsolatban született gyermekek száma is. Azt hiszem, hogy a törvényeken kívül a társadalom szemléletét is meg kell változtatni, mert sajnos a fiatalok előtt egyre kevesebb a jó példa, a harmonikusan működő család.

 – Természetesen az ember nem azért vállal több gyermeket, hogy megkapja az állami támogatást. Felmérték-e azt Szlovákiában, hogy a nagycsaládokban felnövekvő gyerekekre jobban oda kellene figyelni, nehogy többszörös hátránnyal induljanak?

 – Sajnos nincs ilyen felmérés. A statisztikák bizonyítják, hogy a többgyermekes családokban a szülőkre nagyobb teher hárul, ha gyermekeiket megfelelően akarják ellátni, iskoláztatni. Ennek ellenére csak a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek juthatnak támogatáshoz, azok a családok, ahol legalább egy kereső személy van, gyakorlatilag nem jogosultak semmilyen külön támogatásra, ha több gyermeket nevelnek is. Néhány alapítványnál lehet esetleg tehetséges gyermekek számára pályázni támogatásért, de ez nem oldja meg a helyzetet és nem is elégséges.

 – Mennyire sűrű Szlovákiában a szociális háló? Mit lehet arról tudni, hogy az egy főre eső jövedelem mekkora a többgyermekes családokban?

 – A szociális háló sajnos nem elég sűrű, sokszor tapasztaljuk, hogy nehéz helyzetbe kerülnek családok, ha elveszti állását a szülő, de sajnos azt is tapasztalhatjuk, hogy a támogatási rendszer nem is ösztönzi néha munkakeresésre és vállalásra a szülőket, mert a támogatás magasabb, mint amennyit kereshetnének az adott régióban, és a gyermekekre kapott juttatásokat is elvesztik. Az egy főre eső jövedelem természetesen a többgyermekes családokban sokkal alacsonyabb, az állami juttatások ezt a különbözetet semmiképpen nem pótolják, tehát a gyermeknevelés anyagi terheit a szülők viselik.

 – Az ön által vezetett Fecske – Nagycsaládosok Társulása érdekvédő szerepet is ellát?

 – A Fecske megalakulása óta próbál érdekvédelmi szerepet is felvállalni. Kapcsolatokat építettünk a szlovák szervezetekkel, hogy hatékonyabb legyen a munkánk. Néhány részeredményt sikerült elérni, de nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel.

 – Miben tudnak segíteni a tagoknak?

 – Tagjainknak elsősorban közösségeket alakítunk ki, ahol hasonló gondolkodást, értékrendet képviselő emberek találkozhatnak, megbeszélhetik gondjaikat, tapasztalatokat cserélhetnek. Fontos szerepe van a tanácsadásnak is, főleg szociális és nevelési kérdésekben, ehhez próbálunk szakértőket is bevonni. Fontos a fiatalok képzése, a gyermekekkel való foglalkozás. Természetesen próbálunk segíteni a nehéz helyzetbe került tagjainknak, gyűjtéssel, adományokkal.

 – A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének milyen nagyobb rendezvényei lesznek az idén?

 – Az idei évre a közgyűlésen és rendszeres szemináriumon kívül szeretnénk egy találkozót is szervezni Budapesten. A Vajdaságban megszervezik az ikrek találkozóját és egy konferenciát a térség családpolitikájáról. Természetesen szervezeteink saját programjaikba is bevonják a többi egyesületet, így részt vehetnek gyermekeink táborokban a szomszédos országokban is. Szeretnénk az idén egy közös táborozást is megszervezni nagycsaládos gyermekek részére, ezzel is erősíteni az összetartozást, identitástudatot gyermekeinkben, családjainkban.

Medveczky Attila