vissza a főoldalra

 2011.02.02. 

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 5. száma!

A tartalomból:

Címlapon: Heti bárónk

Három, egymásból következő felfelé bukás löki báróvá e heti emberünket. Gulyás Gábor első felfelé bukása előttünk ismeretlen okból akkor következett be, amikor a debreceni önkormányzat és annak polgármestere, Kósa Lajos kinevezte a helybeli MODEM kulturális központ igazgatójává. Ezt nevezhetjük akár felbukkanásnak is. A második felfelé bukása akkor következett be, amikor helyben maradt mint igazgató, azután, hogy a nyitó kiállításra orvul, fénykép alapján, engedély nélkül elkészíttette kinevezőjének, fenntartójának, Kósa Lajos polgármesternek a mellszobrát, annak hozzájárulása és tudta nélkül. Kósa ugyanis valamilyen érthetetlen okból nem rúgta ki azonnali hatállyal a becsületsértő provokátort.

 Nyugat-hasadás Afrikában

A mindenütt vesztésre álló, széltében-hosszában eladósodott, belső bizonytalanságokkal terhelt nyugati liberális demokrácia teret nyer a Szovjetunió által elhagyott földrész északi peremén, s közben bekövetkezik az ilyen esetekben elkerülhetetlen zavartság, katonai elgyengülés, viszont lehet majd nagy üzleteket kötni és privatizálni. De hogy melyik ország lesz az Európai Unió soros elnöke akkor, amikor Egyiptom Kleopátra szépségére és latin szeretőire hivatkozva benyújtja tagfelvételi kérelmét, azt még nem tudjuk.

*Mindazonáltal nem Egyiptom és nem Európa a tét, hanem Szuez. Nagy világválságot Szuezben szoktak kirobbantani. Ez a veszély most is fennáll.

 Csurka István : Történelemhamisítás

A magyar kultúra helyzete (2.oldal)

Most a magyar színházi kultúra haldoklásának és a magyar film haldoklásának korszakába érkeztünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek magyar filmek, nem játszanak a színházak, nem készítenek önfeláldozó emberek dokumentumfilmeket, hanem azt, hogy ezek kiszorultak a magyar szellemi vérkeringésből. Vannak, de nincsenek. Állapítsuk meg, hogy ez nem volt szükségszerű, nem volt elkerülhetetlen! Ez egy évtizedek óta tartó erőszakos behatolás, helyfoglalás és kiszorítás, egy megszállás eredményeként állt elő. Ezt az évtizedek óta tartó erőszakos behatolást szakította meg 2010 tavaszán a Fidesz–KDNP kétharmadot eredményező választási győzelme, amely új médiatörvény mellett új alkotmányt akar adni a magyarságnak és bevallott célja, hogy új nemzeti alapra, a nemzeti együttműködés alapjára és egy közös belső elköteleződés, egy hit alapjára akarja helyezni a magyar életet.

 Nem azért hoztam létre az Újpestért Egyesületet, hogy a várost átadjam a szocialistáknak (3.oldal)

Interjú Derce Tamással

Viszont Trippon Norbert, aki az alpolgármesterem volt, mert nem a szocialistákról van szó, hanem Trippon Norbertről, ő azt hitte, hogy majd az ő polgármesterségét fogom támogatni. Ez olyannyira így volt, hogy augusztus elején az Újpesti Naplóban megjelentetett egy írást, hogy mindent nekem köszönhet, miután kiderült, hogy nem jelöltetem magam. Olyan nyálas, nyalizó stílusban, hogy szinte kellemetlen volt. Augusztus 18-a körül fordult a kocka, pontosabban Trippon, mivel világos lett előtte, hogy én nem támogatok egy szocialista jelöltet sem. És attól a pillanattól kezdve Trippon Norbert a legmocskosabb módon támad mind a mai napig. Engem okol azért, hogy ő nem lett polgármester, s ez kétségtelenül így is van. De mivel együtt dolgoztam vele négy évig, megismertem, azt mondom: Isten őrizze Újpestet, hogy ő elöljárója legyen. Érdekes a másik támadóm Szalma Botond, a KDNP fővárosi vezetője, aki szintén polgármester akart lenni.

 Andrzej Grajewski: A szovjet modell – fordította Zsille Gábor (7.oldal)

Az ateizmusnak kettős szerepet kellett betöltenie: ideológiai kötőanyagként biztosította az összes, Kelet-Európában működő kommunista párt egységét, ugyanakkor a népek rabigába hajtásának eszközéül is szolgált, szembehelyezkedve a meglévő hagyományokkal és nemzeti sajátosságokkal. Ily módon a párt diktálta ateizmus az egész kommunista világban egy új vallás méltóságára emelkedett, miközben mások leigázásának, illetve a saját káderek egyesítésének módszerét is jelentette. Ez volt a legkifinomultabb fegyver, amellyel Kelet-Európa új urai meg akarták szelídíteni az általuk irányított társadalom lelkét. E feltételek mellett a vallás ellen folytatott harcnak politikai jelentősége volt; arcul csapását jelentette minden olyan értéknek, amely számtalan nemzedéken keresztül lelki és nemzeti alapját képezte a lengyel, cseh, szlovák, magyar, horvát, szlovén, bolgár, román vagy éppen német kultúrának. Jóllehet e népek mindegyike más-más mértékben azonosult a vallási értékekkel, mégis elmondhatjuk, hogy ezek az értékek mindenütt a társadalom kétségbevonhatatlan erkölcsi kereteit és magatartási normáját alkották.

 Szakítottam a baloldalt hamisan kisajátító MSZP-vel (9.oldal)

Interjú Szili Katalinnal

Büszke vagyok, hogy ugyan húsz év után – az utolsó években pedig napi belső küzdelmekkel belülről a hűségem és az igazságérzetem között –, de szakítani tudtam az MSZP-vel. Magam úgy érzem, hogy elkötelezettségemben, nézeteimben nem változtam. Ebben az értelemben csak a szék „független”, amin ülök ma a Parlamentben. A baloldalt hamisan kisajátító MSZP – amelyről többet és bővebben már nem szívesen beszélek, hiszen szétesett pártról vagy jót, vagy semmit – számos fontos kérdést soha nem tisztázott, többek között a nemzethez, a társadalom fontosabb rétegeihez, vagy akár ’56-hoz való viszonyát sem. Az jól érzékelhető a közvéleménykutatásokból, hogy társadalmi – keresleti oldalon igény van egy valódi baloldali politikára, politikai erőre, melyet a Szociális Unió jelenít ma meg.

 Elszegényítik a magyarok által lakott régiókat (10.oldal)

Farkas Ivánt, a Magyar Koalíció Pártja gazdasági és régiófejlesztési alelnökét kérdeztük.

– Bizonyára emlékszik rá, hogy Magyarországon az előző MSZP-SZDSZ-es kormányok több vasúti szárnyvonalat szüntettek meg. Ezzel rontották egyes vidékeken élők életkörülményeit. Most ez következhet be Szlovákiában, s szintén a déli országrészben?

– Igen, de tudni kell, hogy még 1998 és 2002 közti kormányzati ciklusban majdnem ugyanazt a tizenegy szárnyvonalat próbálták megszüntetni. Akkor éppen az MKP kormányzati tényező volt, így kérésünkre ettől eltekintettek, csak csökkentették a járatok számát. Ma már a megszüntetés újra napirendre került. Mi azt szeretnénk, hogy a leszakadó régiókat így ne taszítsák még jobban kilátástalanságba. A megszüntetésre ítélt tizenegy szárnyvonal közül tíz Dél- és Kelet-Szlovákiában található, a Vág, a Duna és az Ipoly mentén, Nógrádban, Gömörben, Tornában és az Ung-vidéken. Miért pont ezekben a térségekben kell újra végrehajtani a leépítést, miért újra az ott élőket kell ellehetetleníteni, életkörülményeiken rontani?

 Interjú Szilágyi István színművésszel (11.oldal)

– Kiutazása előtt tanult franciául?

– Tanultam, s azt is hittem, hogy tudok. Csak, amikor kiérkeztem, akkor jöttem rá, hogy az nem elégséges. Ezért beiratkoztam az idegeneknek létesített nyelviskolába, az alliance francaise- be. Az első két hét alatt úgy éreztem magam, mintha egy álomban lebegnék Párizs utcái fölött.

– Színházban, filmen szerepelt kint?

– Rabinovszky Máté első produkciójában, ahol első asszisztensként dolgozott, egy zenés vígjátékban, kísérleti színes tévéadásban volt egy nyúlfarknyi szerepem. A produkciónak, így lefordítva Gombfoci volt a címe. Ha kint maradtam volna, akkor bizonyára több szerepem is lett volna.

– Nem is gondolt arra, hogy kint marad?

– Arra, hogy örökre kint maradjak, nem. Viszont felvetődött bennem, hogy még egy évig Párizsban éljek. Először egy évre kaptam engedélyt, majd kértem egy hosszabbítást, így lett belőle másfél éves kinttartózkodás. További hosszabbítást már nem kaptam, bizonyára azért, mert összevitatkoztam a konzullal. Azt mondtam neki, hogy régebben, amikor egy segéd fölszabadult, akkor el kellett mennie világot látni egy ajánlólevéllel. S most egy művészettel foglalkozó ember nem döntheti el azt, hogy mire is van szüksége.

– A magyarországi színészkollegák nem csodálkoztak azon, hogy Szilágyi István fogja magát és kimegy Párizsba?

– Azon is csodálkoztak, de jobban meglepődtek, mikor visszajöttem. Bolondnak tartottak. Erre azt feleltem: én kimentem és hazajöttem, de nem azért, mert ott nem volt jó. Megnéztem, megéltem Párizst, ahogy elterveztem.

 Szőcs Zoltán: A nagy Kis és a kis Ungváry (15.oldal)

Pánikot érzek a haladók köreiben, akik a maguk részéről joggal tapasztalják, hogy világuk kifordult sarkaiból: a legstabilabbnak hirdetett axiómák is kezdik érvényüket veszteni. Tekintélyes haladóhoz persze méltatlan minden kapkodás, félelem, önféltés, ezért egyre nagyobb intenzitással aggódnak – értünk. Kis János higgadtabban, Ungváry Rudolf szenvedélyesebben fenyegeti meg a Népszabadságban a magyarság ama bizonyos kétharmadba tartozó részét, és tárja fel előtte a pusztulás ószövetségi képeit. A két kipróbált próféta egyben a menekülés lehetőségét is meglengeti: ha időben hátat fordítunk a Fidesznek, akkor van némi remény a túlélésre, na persze csak olyan hiteles, felkészült útmutatók tanácsait követve, mint ők.  

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu