vissza a főoldalra

 2011.07.01. 

Godspell

(Székesfehérvári Vörösmarty Színház)

A musical annyiban tipikus amerikai műfaj, hogy ott, leginkább a Broadway-n érte és éri el ma is azokat a hihetetlenül magas előadásszámokat, amik az átlagnéző számára szinte felfoghatatlanok. Akadnak olyan darabok is, mint például a Macskák, vagy Az Operaház fantomja, amik lassan harminc éve vannak műsoron. Nem csupán az Óperenciás-tengeren túl, hanem a vén kontinensen és nálunk is hódít a műfaj. A Madách Színház teljesen átállt ezeknek a nemzetközi produkcióknak a színrevitelére, a Fővárosi Operettszínház és még a vidéki teátrumok is igyekeznek minél vastagabb szeletet levágni a busásan jövedelmező musical-tortából. Vannak, akik korunk operájának nevezik, mert fülbemászó dallamai és gondolati mélységeket nem hordozó, közérthető szövegei könnyebben emészthető szellemi táplálékot nyújtanak, mint az „igazi” operák. A musical első képviselője az 1969-ben bemutatott Hair, amit magyarul Pomádéra fordítottak le. A következő „nagy dobás” az 1971-ben színre vitt Jézus Krisztus Szupersztár volt, ami a nagyhét eseményeit állítja középpontjába, és még ugyanebben az évben tartották a Godspell premierjét. Ez utóbbi mű muzsikáját Stephen Schwartz amerikai zeneszerző komponálta, a dalokat és az összekötő szöveget a szintén amerikai John-Michael Tebelek írta. Hozzánk viszonylag hamar elérkezett, az 1992-es Ódry Színpad-i bemutató óta se szeri, se száma a felújításoknak. A székesfehérvári Vörösmarty Színházban tavaly december 17-én láthatta először a közönség, ezt az előadást hozták fel a fővárosba, a nemrég megnyílt élményszínházban, a RaM Colosseumban két este, május 10-én és 11-én nézhették meg a budapestiek.

A Godspell Jézus személyét állítja középpontba, és tanítását közvetíti a közönségnek. Nem időrendben mesél, mint az Újszövetség evangéliumai, hanem bizonyos példázatokat jelenít meg belőlük. Ezek általában a legismertebbek: a szőlőtő, a tékozló fiú, a bűnös asszony, a kánai menyegző vagy a virágvasárnap története, a tanítványok kiválasztása. A közreműködő művészek tulajdonképpen úgy játsszák el ezeket, hogy közben nem csak bemutatják a régi eseményeket, hanem a ma emberéhez is szólnak, azokhoz a fiatal, vagy középkorú nézőkhöz, akik nincsenek megkeresztelve, és semmiféle egyházi nevelést nem kaptak. Az ő szívüket és eszüket érinti meg a darab, s mindezt humorosan, kedvesen, imitt-amott csipkelődve, érzelmektől átitatva, néha túlcsordulva teszi. A Godspell Jézusa türelmes, mosolygós, áldozatkész tanító, aki mindig jókedvű, és a kufárok templomi kiűzésének kivételével soha nem emeli fel a hangját, egyszer sem „borul” ki, akármit tesznek is maréknyi csapatának tagjai, még akkor sem jön ki a sodrából, ha ostoba kérdéseikkel bombázzák.  A tanítványok is olyan csetlő-botló, ezerféle nyavalyától gyötört figurák, mint amilyenek a széksorokban ülők. A Jézust hallgató, őt körbevevő tömeg egyik tagja sem „összkomfortos” keresztény, hanem ugyanolyan esendő, mindenfajta gyarlóságtól sújtott férfi és nő, mint akik figyelemmel kísérik az előadást.

 A székesfehérvári társulat tagjai igazán kitesznek magukért, hollywoodi képességeikről tesznek tanúbizonyságot. Nemcsak azért illeti meg őket a legmagasabb fokú dicséret, mert kiválóan énekelnek és remekül táncolnak, hanem amiatt is, ahogyan megfogják a közönség lelkét, és átadják a darab mondanivalóját. Bakonyi Csilla, Buch Tibor, Dávid Roland, Farkas Gábor, Fehérvári Péter, Kósa Zsolt, Tóth Auguszta, Tűzkő Sándor, Ullmann Mónika és Wégner Judit teljesítménye minden kritikát kiáll! A produkció elevenségéhez hozzájárul még az élő zene is, valamint Libor Katalin sok-sok többfunkciós, ötletes díszleteleme. Győri Gabi napjaink divatját tükröző jelmezei pedig a mű kortalanságát fejezik ki.

 Ez a Szűcs Gábor által rendezett Godspell felemás formában és szétszórtan indul el, legfőképpen a kosárlabdás nyitójelenetet nem tudja a néző mire vélni, mert nem érti, hová akar az egész kilyukadni.  A kezdeti nehézség után azonban lassan kibontakozik a darab igazi mondandója, és fokozatosan válik átvitt értelemben vett szószékké, ugyanis amit a keresztény és keresztyén hit nélkül felnőtt fiatal vagy idős nők, férfiak száraz és unalmas „papolásnak” gondolnak, azt a zene, a mozgás és a színészi játék segítségével élővé és hatóvá varázsolja. Még azok is megérzik ebből a számtalan emberi történetből sugárzó isteni erőt, akik a Biblia üzeneteit, Jézus szavait eddig valamiféle az égben trónoló, kaporszakállú öregúr meg egy bizonytalan történelmi személyiség elvont és naiv szólamainak, netán üres frázispufogtatásainak tartják.