vissza a főoldalra

 2011.07.01. 

Bugázott jogok hete

Mozgalmas, színes hét zárult le 19-én, vasárnap. Csütörtökön, Nagy Imrének és mártírtársainak kivégzése napján, a nemzeti kegyelettel mit sem törődve, rendvédelmi bohócok parádéztak sűrű rendőri vigyázat mellett, majd szombaton buzik parádéztak, ellenparádézóktól ugyancsak rendőrileg védelmezve és mindannyian szerzett jogaikra hivatkoztak. Ideje hát újra megvizsgálnunk, hogyan is állunk eme szerzett jogokkal. Valóban szerzett jogok ezek, amelyeket tiszteletben kell tartani, vagy bugázott jogok, amelyeket minden további nélkül vissza kell vonni, mert az az igazságos.

Az első komoly, máig ható jogszerzés több mint 1100 éve történt Pusztaszeren. Ekkor Árpád törzse szerzett jogot a közösen szerzett Kárpát-medence központi fekvésű területének birtoklására és az Árpád-ház megalapítására, a többi hat törzs pedig megkapta a maga településterületét, autonómiáját, egyenjogúságát és a „szer”-t, a szerződést vérrel pecsételték meg.

Ami ma történt és történik, az erre nem is hasonlít. A mai szerzett jogok birtokosai nem kupába csorgatott vérüket isszák tüntetés közben, hanem azt a szerzett pálinkát, amit a szervezők mellékeltek a költségeik – a napidíjuk: a plakátcipelés és ordítozás – fejében a kezükbe, vagy tettek diszkréten a buszülésre. Az ő szerzett jogaik ugyanis lopott jogok, azaz népiesen bugázott jogok, amelyekért való kiálláshoz veszélyességi pótlék jár, természetbeni. Ezek a bugázott jogok a hozzájutás pillanatában váltak törvénytelenné. Egy bukott rendszer privilégiumaiként. Egy zsarnoki hatalom, majd annak a sajnálatos továbbélése juttatta kiválasztott, politikailag megbízható személyek kezébe és adta politikai megbízhatóság tekintetében nem vizsgált személyek, tűzoltók kezébe is, hogy ezzel takarja el az egész kivételezés ronda politikai célját, bolsevista hatalomféltését.  Emberek ezreit kötözte magához ezekkel a sanda kedvezményekkel az a hatalom, amelynek 1990-ben meg kellett volna szűnnie, de nem szűnt meg. És vegyük végre tudomásul, hogy azok, akik most ezekért a bugázott jogokért tüntetnek, ordítanak, rondáskodnak, piálgatnak a laposból a gyásznapon, azért teszik, hogy továbbra se szűnjenek meg. A bohócok azt a rendszert akarják visszaállítani, amely csak most, húsz év után van megszűnőben. Mert nekik szép és jó volt párttag családba születni, az áremelésről előbb tudomást szerezni, a gyermeket katona, rendőr, állambiztonsági iskolába íratni. Közköltségen életre szóló jogokat szerezni, negyven- éves korban nyugdíjba menni, amikor a proletár asszonynak, a takarítónőnek, még húsz kemény év hajolgatás, derékfájás és duzzadt láb sajgása volt hátra. Az új osztály adta ezeket a jogokat önvédelemből. Azért, hogy megvédjék, ha kell a még ezeknél is nagyobb, korlátlanabb privilégiumokkal bíró pártarisztokráciát, a felső tízezret a bitorolt szovjethatalomban. Nem volt elég a Vörös Hadsereg, amely éppen ezen a mozgalmas héten húsz éve távozott azt országból. Nem volt elég a Munkásőrség, kellett még a tűzoltófecskendős lojalitása is.

Nincs itt szó szerzett jogokról, ezek bugázott jogok: visszajárnak. Az új rendnek kötelessége visszaszerezni őket, igazságot tenni. Ez az egyedüli, alkotmányos lépés.

Egyébként pedig itt áll elő az alkotmány és a történeti magyar alkotmány folytonosságának kérdése. Miért is tiltakoztak a bohócok és a bohócok megbízói annyira hevesen a Szent Korona-tan és a történeti alkotmánynak az l949-ben a sztalini alkotmány elfogadásával beállott szüntének kimondása ellen? Ezért! Ha az alkotmány folytonos, ha nincs kimondva, hogy a szovjet alkotmány idején nem szünetelt a magyar alkotmányosság, akkor ezek a bugázott jogok ma szerzett jogok volnának. És nem lehetne szegény, megfáradt asszonyoknak, nagymamáknak megérdemelt nyugdíjba menniük.

A bohócok után a buzik következtek (meglehet, ez pontatlan leírás, mert átfedés lehetséges: a bohócok között lehettek buzik, a buzik között vonulhattak bohócok), a buzik azonban szerzett jogon vonultak, büszkélkedtek. Csak éppen nem maguk szerezték a jogot, hanem a művelt Nyugat szerezte nekik. Amikor a művelt Nyugaton már évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy a kábítószerüzletnek –még egy „szer” –milyen csábos összefüggése van a meleg büszkeséggel, akkor a kábítószerüzlet moguljai, nagytőkései kifejlesztették a meleg-ipart mindkét nemre, és ösztönzésükre megalakultak a meleg szervezetek. Mozgalom lett a a dologból és emberi jog. A demokrácia fokmérője. Ennek már semmi köze nincs ahhoz, hogy az egyes ember hogyan és miként éli nemi életét. Ez már csak az üzlettel és a politikával van összefüggésben. Ez a nyugati demokrácia egyik exportcikke. Ezt is kaptuk a rendszerváltással. A mostani felvonulás szervezői jellemző módon azt állították, hogy úgyszólván valamennyi európai ország kormánya köszöntötte őket és zavartalan melegedést kívánt nekik, azt is sejtetve, hogy odafigyelnek az új alkotmányt készítő és ezer bajjal küzdő kormányra, hogy biztosítja-e nekik szerzett jogaikat. Biztosította.

De a magyar buzik nem szerezték, hanem kapták melegjogaikat. Mindazonáltal jó lenne, ha a kábítószerdílerek és a fő szervezők észre térnének és visszaterelnék ezt az egész kérdést abba a szolid diszkrécióba, amelyben az elrontott rendszerváltás előtt és korábban volt. Vissza kell térni az önmutogatás ordenáréságából a magánélet, a hálószoba homályába, a munkában, a termelésben és az előmenetelben pedig tudomást sem venni erről az irányultságról. Aki pedig közülük parádézni akar, az menjen Brüsszelbe – és vigyen magával egy bohócot is.