vissza a főoldalra

 2011.07.08. 

Ellenségek: az államadósság és haszonélvezői

Charles Gati a Népszabadság hasábjain megidézte Tom Lantos szellemét. Mit szólna ma Tom Lantos, ez a nagyszerű demokrata és hazafi, aki nem csak magyar, de amerikai hazafiként is nagyszerű, aki már a nyolcvanas években is segítette hazánkat, aki már akkor idehozott egy amerikai szenátort, aki előkészíttette az egész rendszerváltást, mit szólna ez a szent emlékű holokauszt-túlélő, hogy a magyar kormány jó kapcsolatokat épít ki a világ pillanatnyilag legütőképesebb gazdaságával rendelkező országgal, Kínával. Nyilván fel lenne háborodva, tiltakozna, és napirend utáni ülést tartana a szenátusban a kínai–magyar ügyről, mint tette ezt 1992-ben a Csurka-ügyről.

Ugyanis Tom Lantos, Soros Györggyel egyetemben biztosította, hogy a szintén holokauszt-túlélő Fekete János által kiagyalt rendszer, a rendszerváltás ellenére is továbbéljen. Fekete, Soros és Lantos egy lapon említése a származási egyezésen túl is indokolt.

Fekete Jánost 1957-ben felkérte Kádár János, illetve a Kádár Jánost instruáló szovjet elvtársak, hogy utazzon ki Bázelbe és fogadtassa el az 1956-os Forradalmat és Szabadságharcot megtorló kormányt. Fekete János egyetlen biztosítékot kért, miszerint a szocialista munkás–paraszt kormány továbbra is fizesse a Nyugat, ezen belül is néhány nagy bankház felé fennálló tartozásait. Kádár elvtárs a szovjet szakértőkkel történő egyeztetés után rábólintott, majd Fekete János kiutazott, és a Nyugat elfogadta a szovjet harckocsik lánctalp- és lövedéknyomain hatalomra került rendszert.

Fekete János bő évtizeddel később megalkotta az új gazdasági mechanizmust, ami természetesen szintén hitelfelvétellel járt. A hitelt a magyar állam vette fel, hatalmas kamatra, a megtérülés vagy az ésszerűség minimális elvárása nélkül. Ebből a hitelből élt a rendszer és elsősorban ebből a hitelből került kialakításra az átmenet rendszere. A biztosíték a valódi rendszerváltás elmaradására az államadósság, illetve az általános pénzhiány volt. Ha a mindenkori magyar kormány nem úgy táncol, ahogy a Nyugat Magyarországgal foglalkozó nagy pénzemberei és politikusai, azaz ahogy Soros György, Tom Lantos és az általuk képviselt kör, köztük Charles Gati fütyül, akkor a nemzetközi tőke elhagyja az országot, akkor nem tudjuk tovább fizetni az államadósságot, akkor leminősítés és államcsőd következik.

Tom Lantos már a nyolcvanas évek közepétől kezdte kiépíteni a budapesti kapcsolatait. Rendszeresen látogatta és támogatásáról biztosította a VICO-s Fenyő Jánost, a médiacézárrá avanzsált, később pedig szitává lőtt fotóst, Pető Ivánt, Fodor Gábort és Demszky Gábort, és lényegében az egész SZDSZ-t és társult részeit. A pénzt, az ösztöndíjakra és egyéb költségekre Soros György biztosította. Az így kialakult hatalmi központ egy pillanatig sem késlekedett a korábbi rendszer utódpártjával, az MSZP-vel összeállni, mivel az eltérő retorika ellenére volt egy közös cél: a hatalomban maradás és gyarapodás az államadósság segítségével. Más útja, vagy elképzelése ennek a társaságnak nem volt, csak és kizárólag az államadósság – bizonyos pénzügyi körök által finanszírozott – növelésével kívánták elérni céljaikat.

Most, hogy a kínai állam nyújtja a fedezetet az Orbán által megnevezett ellenség leküzdéséhez, most, természetesen rázendít a kórus. Valami végletes veszély, valami elképzelhetetlen látszik megvalósulni. A magyar állam 50 év után kikerülhet néhány nyugati nagybank, ezen belül is – Demján Sándor szavaival – öt-hat ember markából. Hát hogyne háborodna fel Charles Gati, vagy Tom Lantos, akár post mortem is!

Az ügy túlmutat Magyarországon. Soros bejelentette, hogy az euróövezet tarthatatlan, B-tervet kell kidolgozni, mely valamiféle központosítást és feltehetőleg megszorításokat jelentene. A megszorítások a pénzügyi rendet hivatottak helyreállítani, azaz, hogy az adott állam költségvetéséből az utalás rendesen megérkezzen, a költségvetés szociális vagy gazdaságélénkítő kiadásai apadjanak, jöjjön létre egy Európai Központi Pénzügyminisztérium, mellyel az államokat rövid pórázon lehet tartani. Mondjuk, hogy ne próbáljanak kínai tőkéhez jutni. A megszorítások pedig leviszik az ingatlanárakat, a béreket és a spekulatív nemzetközi tőke számára ez kívánatos.

Magyarország most példát mutat. Nem kell nekünk a Világbankhoz vagy a Rothschild-gyökerű pénzügyi rendszerhez fordulni, nem feltétlenül kell egy ország sorsát öt-hat ember kezébe rakni. Ott van Kína, hihetetlen mennyiségű pénzzel és úgy tűnik, hajlandó adni, még egy olyan kínai léptékkel nézve miniállamnak, mint Magyarország is. Ez új, a pénzügyi piacokon szokatlan.

Aki ez idáig Londonban, vagy New Yorkban már nem kapott pénzt, az esetleg Moszkvához fordulhatott. Csakhogy Moszkva kizárólagosan az európai energiaszektorban történő megerősödésre használta ezeket a pénzeszközöket. Nálunk ráadásul egy régi jól bejáratott kapcsolatrendszeren keresztül, mely megint csak a munkás–paraszt hatalom nem egészen munkás, és nem is egészen paraszt tagjaiig vezetett vissza. Legutoljára Apró Antalig.

A magyar államot az Apró-család és Moszkva felhatalmazásával jelentős részben az oroszok által felvásárolt államkötvényekből finanszírozták. Csakhogy lényegileg ez ugyanaz a rendszer, mint a Rothschild-gyökerű. Még a tranzakciók helyszíne is ugyanaz: London.

Charles Gati dolgozott az amerikai külügynek, felesége, Toby T Gati pedig a Clinton-adminisztráció tagja volt, lényegében államtitkári poszton az orosz befolyású területek szakértőjeként, a külügy, ezen belül a hírszerzés és kutatás területén. A Gati család ellen emiatt vizsgálatot is kezdeményeztek, miszerint a magyar titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkeznek és információkat osztottak meg az orosz vezetéssel.

A Gati felesége elleni vizsgálatot a New York Times közölte. A lap szerint Hillary Clinton akkori First Lady barátnőjeként Toby Gati politikai kinevezett volt, akinek az ügyét kezdetben maga az FBI vette kézbe, de nem indított vizsgálatot, helyette a külügyminisztérium belső vizsgálati szervére hagyta a feladatot. A minisztériumban egyrészt azt vizsgálták meg, hogy adott-e Gati szabálytalanul információkat az akkori orosz külügyminiszternek, Andrej Kozirjevnek (akinél szokatlan módon meg is szállt moszkvai látogatása alkalmával), másrészt hivatalos szenátusi megerősítése előtt hozzájutott-e két szigorúan titkos dokumentumhoz, amelyeket lehallgatások útján szerzett meg a nemzetbiztonsági hivatal (NSA).

A Washington Times nem kevesebbet állított, minthogy az egyik iratban foglaltak Gati asszony egyik családi barátját a magyar hírszerzéshez kötik, a másik irat tartalmából pedig az következik, hogy férje, Charles Gati – aki korábban szintén dolgozott a külügynél – „kémelhárítási kockázatot” jelent. A lap szerint a hivatalos szervek figyelmét egy másik ügy irányította Gatiékra. Ezt egy szintén az Egyesült Államokban élő magyar, Frank Foldvary hírszerzési elemző kezdeményezte, amiért 1993-ban munkahelyén hátrányos megkülönböztetés érte a Toby Gatihoz eljuttatott titkos NSA-dokumentumok miatt. Az elemző által 1990-ben beszerzett iratokat – amelyekben a washingtoni magyar nagykövetségen dolgozó hírszerző tisztek névsora volt olvasható – Charles Gati követelte Foldvarytól, ám az nem adta át, hivatkozva azok „érzékeny” voltára. Az viszont beszélgetésükből kiderült, hogy Gatiék házibarátja – egy bizonyos Ivan Volgyes – köthető a magyar hírszerzéshez.

Hillary Clintont, akit jó ideje az AIPAC nevezetű rendkívül erős amerikai zsidó lobbicsoport támogatójaként tartanak számon, és aki bár nem zsidó származású, de nagyanyjának második férjén, egy bizonyos Rosenberg úron keresztül „igen kellemes gyerekkori élményei” vannak a zsidósággal kapcsolatban, tehát baráti viszonyban van Charles Gati feleségével. És láss csodát: Gati Tom Lantos sajátos nekrológját éppen akkor közli a Népszabadságban, amikor Demszky Gábor nyílt levelet ír a Magyarországra látogató Hillary Clintonhoz, aki nem mellesleg amerikai külügyminiszter és éppen a Tom Lantos intézet megnyitójára érkezik. Az egykori demokratikus ellenzék több résztvevője, és a néhai SZDSZ tagjai, egy lényegileg zsidó társaság, Kenedi János, Magyar Bálint, Tamás Gáspár Miklós, Mécs Imre és Rajk László aláírásával arra apellál, hogy zsidóságuk önmagában elég érv Hillary Clintonnak, hogy valamiféle rosszallást, vagy legalább egy jelentőségteljes szemráncolást engedjen meg Orbán felé. Most ezt a szándékot kívánja erősíteni Gati.

Csakhogy nagyot fordult a világ 1992, de még 2005 óta is. Akkor Gati úr Gyurcsányt még azzal mentegethette, hogy a washingtoni vezetés máig neheztel Orbán Viktorra, amiért az nem határolódott el Csurka István 2001. szeptember 11-ét követő, az amerikai globális politika felelősségét firtató szavaitól.

Azóta világszerte, de még az amerikai közéletben is gyakoriak Csurka akkori megállapításaival lényegileg egyező elemzések. Ma már nem olyan egyszerű előrántani az antiszemita kártyát, mert bizony még a zsidó lobbit támogató Hillary Clinton is eljutott oda, hogy példának okáért Izrael politikáját kritizálja.

Utolsó fáradt kísérletek ezek, egy elsüllyedő rendszer bukott embereitől.

Csorja Gergely