vissza a főoldalra

 

 

 2011.07.13. 

A Szőcs-ügy

Hétfőn reggel az alábbi tartalmú és formájú levelet kapta a szerkesztőség Szőcs Zoltántól.

***

Papolczy Gizella részére

Magyar Fórum kiadó – Budapest

 Az elmúlt hetekben számos, engem közelről érintő esemény történt. A múlt hónapban Csurka István kiverte kezemből a tollat, húsz év folyamatos jelenlét után letiltva politikai publikációimat, mivel nem osztom az ő feltétel nélküli, kritikát nem tűrő Fidesz-rajongását. Ezt a döntését az MF jún. 30-i számának első oldalán egy zavaros cikkben magyarázza, miközben Kopátsy Sándor és Bayer Zsolt a lap megbecsült munkatársaivá lényegültek. A legutóbbi MF-ben a Fidesz reménybeli gazdasági partneréért, a keresztény erkölcsiséggel köszönő viszonyban sem lévő maoista Kínáért lelkesedik olyan hőfokon – („A Mennyei Béke terén Thengnek volt igaza”) –, amely számomra vállalhatatlan és taszító. Ha ennyire megértők vagyunk a hatalom motivációit illetően, akkor Kádárnak is igaza volt, mikor akasztatott, és az angoloknak is, mikor szétbombázták Drezdát. A júliusi HMF-vezércikkben pedig három teljes oldalon át igyekszik helyre tenni állítólagos szerkesztői melléfogásomat, hogy leközöltem egy Mindszenty– Tormay párhuzamos életrajzot. Hogy az inkriminált tanulmányt mi teszi különösen károssá, máig nem jöttem rá, de azt kétség nélkül kénytelen vagyok megállapítani, hogy immár szerkesztőként is elveszítettem az elnök úr bizalmát, ezért – nem kis hezitálás után – meghoztam döntésemet:

a mai naptól fogva a Magyar Fórummal minden szakmai és emberi viszonyt beszüntetek.

Megkérem önt, nevem a HMF augusztusi számának impresszumában már ne szerepeljen. Ugyanezt kéri Vasvári Erika is.

Kérem továbbá, hogy levelemről tájékoztassa az elnök urat.

Köszönettel:

Szőcs Zoltán

Bp., 2011. júl. 11.

***

Eltekintve attól a bárdolatlanságtól, hogy nekem, mint laptulajdonosnak, fenntartónk ír, de a levelét Papolczy Gizellának címezi, akit talán már nálam is jobban gyűlöl, a levélnek jóformán egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak és a tényeknek. Mert amikor a botrányt kiváltó Fidesz-ellenes írása – amely egyenesen szembe ment az én második oldali elemzésemmel és ezért kimaradt a lapból – elindította a viszályt, én arra kértem, hogy folytassa a rovatot, de irodalomról és filozófiáról írjon, ne politikáról, mert az nem áll jól neki.

Akkor ő ezt elhárította. Később a folyóirat is szóba került és kérdésemre, hogy azt akarja e tovább szerkeszteni, igen válaszára ebbe beleegyeztem. Hiszen majdnem húsz évig kiválóan csinálta és ez volt az élete. Csak a legutóbbi időkben érzékeltem elbizonytalanodást, oda nem figyelést, évekig, míg a regényem írtam, szinte csak készen láttam a lapot. Amióta franciaországi, Szabó Dezső útjait járó nyaralásait felváltotta egy-egy izraeli látogatás, azóta érzek elbizonytalanodást. Nem térek ki mindenre, csak a kínai kérdésre, amelyben minden benne van. Szőcs maoista Kínáról ír, amellyel én Fidesz iránti hajbókolással lepaktálok és nehezményezi, hogy azt mondtam: a Mennyei Béke terén Theng Sziao Pingnek volt igaza. Csak a rosszindulat mondathatja valakivel, hogy én ebben húszezer ember eltaposását, legéppuskázását helyeslem és nem azt a Kína szempontjából sorsdöntő mozdulatot, amellyel elzárta az amerikai hedonizmus, liberalizmus, hollywoodi kultúrájának benyomulását és megvédte Kína függetlenségét. Ebben volt igaza és ma látjuk az eredményt. Maoista Kínáról beszélni és nem venni észre a Kína-cikkem alatti képen a mágnestalpakon 350 kilométeres óránkénti sebességgel futó vonatot, amely távoli felhőkarcolók sora előtt halad és amely semmiképpen sem lehet a Mao-féle népi kohók terméke, nem éppen a politikai éleslátás csúcsa. Ugyebár. Elválásunkat ezután sajnálattal véglegesnek tekintem, a folyóirat-szerkesztésre felkértem kitűnő munkatársunkat, Borbély Lászlót, aki a munkát elvállalta. Régi törzs-szerzőink előtt a lap továbbra is nyitva áll, kedves olvasóinkat pedig arra kérem, tekintsék továbbra is magukénak a folyóiratot, amelyet nagy nehézségek árán tartunk fenn – de fenntartunk. Talán kedvükre.

C’est la vie!

 

Csurka István