vissza a főoldalra

 2011.07.15. 

Holtmaros magyar állampolgárságot kapott

Itt, a Magyar Fórum hasábjain többször is írtunk már a „marosmenti fenyveserdő aljában” fekvő csöppnyi, magyar faluról, Holtmarosról. A település református lelkésze, Bartha József egyike a legkiválóbb székely-magyaroknak, aki afféle misszionáriusként minden magyar ügy mellett kiáll. A magyar állampolgárság újbóli igénylésének lehetősége olyannyira lázba hozta a holtmarosi magyarokat, hogy szinte az egész falu kérvényezte az újrahonosítást.

 – Hányan jelezték állampolgársági igényüket önöknél?

 – Eddig már 517 fő kérvényezte meg a magyar állampolgárságot. Miután Holtmaros lakossága 561 fő, gyakorlatilag elmondható: a román nemzetiségűeket leszámítva az egész falu benyújtotta igényét a magyar állampolgárságra.

 – Csodálatos dolog lehet mostanában magyarnak lenni Holtmaroson!

 – Magyarnak lenni lakhelytől függetlenül is csodálatos dolog. Azért lehetünk hálásak a Jóistennek, hogy ezt most Holtmaroson testközelből is érezhetjük!

 – Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom: ez a nagy számú igénylés a lelkészi hivatalra is komoly feladatokat rótt.

 – Valóban elképesztő mennyiségű munkát jelentett a nyilvántartások, önéletrajzok összeállítása, az okmányok kiállításához szükséges adatok begyűjtése, rendszerezése. Két lányom, sőt még az egyik óvónő is bekapcsolódott a munkába, és szükség is volt a segítő kezükre. A feladatok elvégzése közben azonban valódi, isteni csodákat élhettünk át valamennyien. Említhetem például településünk korábbi tanítóját, a 98 éves Bakos Géza bácsit, aki élete egyik nagy ajándékának nevezte a magyar állampolgárság újbóli felvételét. Miközben a fényképész mondta neki, hogy nézzen a gépbe, megkérdeztem tőle, hogy miért fontos számára az állampolgárság visszakapása?

 – Mit felelt?

 – Csak ennyit mondott: kötelességem visszaigényelni, mert magyar vagyok! Ha egy 98 éves bácsi ilyet mond, úgy gondolom, az maga a csoda. De átéltünk más csodát is. Demetre Laci bácsi négy éve volt ágyban fekvő beteg. Gutaütése óta nem tudott felkelni, még felülni se nagyon. Neki is felvettük természetesen az adatait, elkészítettük a fényképet is a személyihez. Pár nap múlva szólnak, hogy Demetre Laci bácsi hirtelen jobban lett. Elmentem hozzá, hát látom, hogy ül az asztal mellett – négy év óta először – és rá sem lehet ismerni, annyira jó állapotban van. Erre azt mondja nekem: amióta tudom, hogy magyar állampolgár leszek, visszajött belém az élet. Ezeket a saját szememmel láttam, igaz történetek. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a magyar állampolgárság felénk valódi csodákat hozott!

 – Hogy vannak az árvaházi gyermekek?

 – Köszönöm szépen az érdeklődését, jól vannak. Az általunk működtetett Tulipán Árvaházban most tizenkét gyermek él. Általános iskolások, ügyesek, tehetségesek, szorgalmasak. Mindent megteszünk, hogy jó magyarokat neveljünk belőlük!

 – Az árvaház fenntartása sem lehet könnyű feladat…

 – Nehezebb, mint az állampolgársági munka. Mondanom sem kell, a román államtól nem remélhetünk segítséget. A Czegei Wass Alapítvány és néhány jó szándékú magánszemély – köztük Wass Albert Hamburgban élő fia, Wass Endre – támogatása égetően szükséges. Persze az alapítvány sincs könnyű helyzetben. Wass Albert neve még mindig vörös posztó a román hivatalosságok szemében…

 – Mik a közeli jövő elsődleges céljai?

 – Már folyamatban van egy új alapítvány bejegyzése, amely az árvaházhoz hasonlóan a Tulipán nevet kapja. Mint a neve is mutatja, elsősorban az árvaház működtetésére hozzuk létre. Wass Endre az új alapítvány létrehozásában is nagy segítségünkre van. Távolabbi tervünk pedig az, hogy megvásároljunk egy-két holtmarosi ingatlant. Erre azért volna szükség, hogy a felnövő, és az árvaházból koruk miatt kikerülő fiataloknak tudjunk segíteni az önálló életük elindításában. Szintén célunk, hogy újabb gyermekeket fogadjunk be az árvaházba. Erre a helyünk meglenne, hiszen a Tulipán Árvaház eredetileg húsz gyermek részére épült. Remélem, a Jóisten segítségével sikerül megvalósítani terveinket!