vissza a főoldalra

 2011.07.15. 

Tanévzáró és diplomaosztó ünnepség a beregszászi főiskolán

2011. július 8-án hagyományosan a beregszászi református templomban tartotta tanévzáró és diplomaátadó ünnepségét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF).

A rendezvényt megtisztelte Ljubka Katalin a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) képviseletében, Gyetvai Árpád a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától (NEFMI), Bacskai József, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, Tóth István, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulja, számos Kárpát-medencei felsőoktatási testvérintézmény rektora, dékánja, a történelmi egyházak képviselői, valamint kárpátaljai magyar közéleti személyiségek. A végzősöket Tóth István főkonzul, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány (KMFA) elnöke, az alapító szervezetek nevében pedig Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke köszöntötte. A diákok nevében köszönetet mondott Opálenik Miroszláv, ötödéves ukrán-magyar szakos végzős, az esküt Pecsora Sándor, végzős matematika szakos hallgató olvasta fel, aki kitüntetéssel fejezte be tanulmányait az intézményben. A diákokra áldást kért Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke és Demkó Ferenc, a Kárpátaljai Görög Katolikus Egyház Beregszászi Esperesi Kerületének esperese. Az intézmény nevében Orosz Ildikó, a KMF elnöke szólt a végzősökhöz. Az alábbiakban közöljük az elnök asszony búcsúbeszédjét, útravalóul mondott szavait:

 Kedves vendégek, szülők, végzős diákok!

 Most ezen az ünnepen az intézmény tradíciói szerint nem én következnék, de Isten akaratából elment közülünk rektorunk, dr. Soós Kálmán, így a költővel együtt mondhatjuk.

 „Uram, mostantól több lesz a gondod,

 s műved, a csoda, késve lesz készen.”

 Egy perc néma felállással tisztelegjünk emléke előtt, és hittel higgyük, hogy itt van közöttünk, most fentről vigyáz ránk!

 A főiskola, mint mindegyik felsőoktatási intézmény, hármas funkciót tölt be:

 1. Oktat, és oktatást elismerő okiratot ad ki.

 2. Tudományos tevékenységet végez, vagyis kutat, és azt közzé teszi, hogy mások is megismerjék, s hogy ezzel segítse az eligazodást, a fejlődést világunkban.

 3. Mint járulékos funkció kulturális értékeket őriz, szervez, és lehetőséget biztosít a tartalmas, értékes szórakozáshoz.

 Tekintsük át, mit ért el intézményünk alapvető funkcióinak teljesítése által a mögöttünk álló tanévben!

 Egy felsőoktatási intézmény nem lehet meg tudományos kutatások nélkül. A főiskola tudományos potenciálját mutatja, hogy a 2010-2011-es tanévben Szamborovszkyné Nagy Ibolya és Bocskor Andrea történelemből, Bárány Erzsébet filológiából, Bárány Béla világirodalomból megvédte disszertációját, és megszerezte a tudományos fokozatot a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Csoma Zoltán a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán kapta meg Ph.D.-fokozatát, míg Veres Katalin matematikából szerzett kandidátusi fokozatot a kijevi egyetemen, Gönczy Katalin pedig mester fokozatot szerzett könyvtár szakon. Nem sok méreteinknek megfelelő intézmény tud ilyen szakmai előmenetelről beszámolni évente, ami az intézményünk fejlődőképességét és vitalitását bizonyítja. Ez nagy öröm és a kemény munka eredménye, csak gratulálni tudunk nekik, és mindenben támogatjuk őket, hogy továbblépjenek. Elsősorban a Magyarországon szerzett doktori fokozatok esetében, hogy honosítsák azokat Ukrajnában. Igaz, mindez nem is rajtuk múlik, mert meg kell ismételni a védési eljárást, ami immár azt jelenti, hogy az ukrán doktori iskolák felülbírálják a magyarországi kollégáikat, annak ellenére, hogy a bolognai folyamat jegyében, melynek mindkét ország részese, egy felsőoktatási térhez tartozunk. Reméljük, hogy ezen az új magyarországi szerveknek hamarosan sikerül változtatniuk, megvédve a magyar felsőoktatás tekintélyét és presztízsét.

 A tanév során tucatnyi tudományos kötetet adtunk ki oktatóink munkáiból, illetve három száma jelent meg az Acta Beregsasiensis című főiskolai tudományos évkönyvünknek. A főiskola tudományos életben betöltött szerepét jelzik azok a rangos szakmai tanácskozások is, melyeknek intézményünk adott otthont. Szeptember közepén párhuzamosan egyszerre két nemzetközi tudományos konferencia zajlott főiskolánkon: a biológusok A Kárpátok növényzetének vizsgálata az elmúlt kétszáz évben című tanácskozáson, a nyelvészek pedig a Nyelvi mítoszok, ideológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok Közép-Európában elméletben és gyakorlatban címmel szervezett XVI. Élőnyelvi Konferencián vehettek részt. Márciusban az immár tradicionális Rákóczi–napok keretében került sor a Rákóczinak dicső kora elnevezésű tudományos konferenciára. Májusban partnerintézményeinkkel közösen szerveztük meg Az oktatás tartalmi megújulása: a XXI. század paradigmái című nemzetközi tudományos tanácskozást. A tudományos utánpótlás nevelését segítendő megszerveztük az V. Megyei Tudományos Diákköri Konferenciát.

 A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola és a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének közös szervezésében került megrendezésre az I. Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra és Protokoll Verseny, melyen a Rákóczi Főiskola csapata III. helyezést ért el.

 Intézményünk hírnevét öregbítik a munkatársainknak adományozott díjak és elismerések. Főiskolánk rektora, dr. Soós Kálmán a Nemzeti Összetartozás Napjához időzítve vehette át Németh Zsolttól, a Magyar Külügyminisztérium államtitkárától a magyar állam egyik legrangosabb kitüntetését, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. A rektor urat a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás is kitüntette a Régió Fejlesztéséért érdemrenddel, mely a megye által odaítélhető legrangosabb elismerés. A tanév során dr. Vári Fábián László költő, főiskolánk tanára megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Orosz Ildikót pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából.

 A Rákóczi Főiskola csaknem másfél évtizeddel ezelőtt történt alapítása óta nem csupán oktatási és tudományos intézményként, hanem egyben kulturális és szellemi központként is szolgálja a kárpátaljai magyar nemzetrészt. Ennek jegyében az elmúlt egy évben számos kulturális rendezvénynek adtunk otthont. A Nagyságos Fejedelem születésnapjához igazított Rákóczi–napok keretében immár hatodik alkalommal is nagy sikerrel rendeztük meg a felsőoktatási intézmények kórusainak nemzetközi találkozóját. Számos képzőművészeti tárlatot, fotókiállítást szerveztünk, de sor került táncházra, népzenei koncertre, több tantárgyból tanítási versenyre is. Megszerveztük a Föld Napja című rendezvényt. Tavasszal egy olvasásnépszerűsítő rendezvénysorozat keretében egy egész hónapon át a főiskola legkedvesebb könyvét keresték az intézmény tanárai és diákjai. Idén intézményünk a Beregszászi Városnapokon is képviseltette magát, melynek keretében a hallgatókból, tanárokból álló főiskolai csapat korhű ruhában idézte meg a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelentő zászlóbontást. E tanévben is megemlékeztünk nemzeti ünnepeinkről, megszerveztük a főiskolai karácsonyi és húsvéti ünnepséget. Magyarország beregszászi konzulátusával közreműködve jótékonysági szüreti és farsangi bálon vehettek részt vendégeink és főiskolánk munkatársai.

 Az intézményünk nevét viselő férfi kézilabdacsapat idén is megnyerte a megyei bajnokságot. Diákjaink számos felsőoktatási intézmények számára kiírt sportversenyen vettek részt, és értek el helyezéseket.

 A ma véget érő tanévben számos neves vendég tette tiszteletét intézményünkben. Köztük volt például Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium államtitkára; dr. Kriszt Éva, a Magyar Rektori Konferencia elnöke; Bayer Mihály, a Magyar Köztársaság ukrajnai nagykövete; Vinnai Győző, országgyűlési képviselő, kormánymegbízott, a Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Kormányhivatal vezetője; Nyitray András, a Bács–Kiskun Megyei Önkormányzat alelnöke; Komlóssy József, az Európa Tanács magyar parlamenti küldöttségének kisebbségi szakértője; Lévai Anikó, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Orbán Viktor miniszterelnök felesége; Surján László, európai parlamenti képviselő; Naszvadi György, a Magyar Köztársaság Nemzetgazdasági Minisztériumának államtitkára; Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárságának vezetője; Jurij Kononenko, az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium részlegvezetője stb.

 Főiskolánk falai között tartotta első kihelyezett, határon túli, s ennélfogva történelmi jelentőségű ülését a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága.

 Alaptevékenységünk szempontjából a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a 2010-11-es tanévet 847 hallgató kezdte el, ebből 522 nappali tagozaton, 325 pedig levelező tagozaton. A 2011. évben 300 hallgató veheti kézhez az ukrán állam által elismert diplomát, ebből 191 hallgató alapképzésben, BSC-diplomát, 109 pedig egyetemi szintű, „specialist” diplomát. Egy hallgató BSC matematika szakon „Kitüntetéses” diplomát vehet át. 2001–2011 között a Főiskolán eddig 1762 diploma került átadásra.

 Egy kisebbségi intézmény helyzete mindig a többségi politikai hatalom toleranciájának, valamint az anyaország nemzetközi megítélésének, támogatásának és a két ország közötti viszonynak a függvénye. Az anyaország immár biztosított támogatásáról, de az ukrán államban helyzetünkért állandóan vívni kell csatáinkat, mert abban az esetben, ha a hatalom nem tudja befolyásolni és felügyelni teljes mértékben a kisebbségek intézményeit, igyekszik idegen erők beavatkozásaként, expanziójaként tüntetni fel azokat, minden támogatást, kezdeményezést, minden külföldi adomány hasznosulását csak abban az esetben tart pozitívnak, ha a saját pozícióit erősíti. Hatalmi pozíciójának köszönhetően számos eszköz áll rendelkezésére, hogy befolyását minél jobban érzékeltesse. Valószínűleg emlékeznek, hogy 2007-ben kísérlet történt a főiskola működési engedélyének megvonására, a diákok átvételére a kárpátaljai állami intézményekbe, elsősorban az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A minisztérium által elrendelt soron kívüli, teljeskörű és tíz évre visszamenőleg mindenre kiterjedő ellenőrzés, melybe éppen az érdekelt kárpátaljai intézmények munkatársait vonták be, de nem tudták megszüntetni az intézményt. Kisebb mértékű, de hasonló jelenség részesei vagyunk ebben az évben is, ami alattomosabb, mert sikamlósabb, és így nehéz nyílt csatában harcolni valami ellen, ami érthetetlen és sejtelmes. 2011-ben a tanítói szak harmadik, soron következő akkreditációjára, valamint a könyvvitel és auditálás szak első akkreditációjára került sor. A dokumentumcsomag beadása után nem küldtek ki vizsgálóbizottságot, leveleinkre sem kaptunk választ, így miután július 1-jén lejárt e két szakon a működési engedélyünk, a legnagyobb sajnálattal ma nem tudunk diplomát kiadni 12 végzős könyvelőnek, a következő tanévre nem hirdethetünk felvételt könyvvitel és tanítói szakokra. Amit ígérünk, és amit tehetünk, hogy nem adjuk fel, nem mondunk le, de elsősorban nem hagyjuk cserben a diákokat, és sorsuk felől a lehetőségek szerint a legjobb és leggyorsabb megoldással gondoskodunk.

 Az esemény, ami velünk történt, felhívja a figyelmet arra, hogy sem mi, sem a kárpátaljai magyar közösség, sem az egységes magyar nemzet figyelme egy pillanatra sem lankadhat a magyar ügy megtartása érdekében. Nincs pihenés, csak közös nagy erőfeszítés és akarat tarthat meg a Kárpátok alatt, amire költőink oly sokszor felhívták a figyelmünket, csak az összefogás, az egység és a megsokszorozott erő segíthet rajtunk, mert másokra nem számíthatunk. Ez a gondolat: az összefogás inspirálta József Attilát, amikor megírta versét a számokról.

 „Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,

mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számolódnak

és csodálkozik módfelett az irka,

hogy mindegyik csak magára gondol,

különb akar lenni a többinél

s oktalan külön hatványozódik,

pedig csinálhatja a végtelenségig,

az 1 ilyformán mindig 1 marad

és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon

és legelőször is

a legegyszerűbb dologhoz lássatok,

adódjatok össze,

hogy roppant módon felnövekedvén,

az Istent is, aki végtelenség

valahogyan megközelítsétek.”

 Tegyétek ezeket a József Attila-i gondolatokat jelképes tarisznyátokba, és életetek során cselekedjetek ezek szerint! Keressétek egymást, és segítsétek egymást, álljatok ki egymásért mindig és mindenhol, ahogy tettétek volt társaitokkal, amikor oly nagy baj érte intézményünket, és elveszítettük rektorunkat. Tegnap a temetésen láthattuk, hogy milyen erő volt mögötte; vagy a Facebookon, ahol Beregszásztól Tel-Avivig gyújtottak több száz jelképes gyertyát lelki üdvéért, melyek látványa erőt adhat nekünk a jövőhöz, a további teendőkhöz, harcokhoz. Azt kellene megtanulnunk, megtanulnotok, hogy ne csak a gyászban, a bajban fogjunk össze és mutassunk erőt, ne csak az egyéni bajunkban keressük a közösséget, amikor gond van a mi saját diplománkkal, a mi gyerekünk felvételijével, hanem akkor is, amikor másoknak van gondja. De akkor is keressük egymást, amikor másoknak van öröme, örüljünk az Ő sikerének, osztozzunk vele örömében. Figyeljenek egymásra, de ne csak távolról, kétkedve és kételkedve a másikban, a másik jó szándékában, hanem tevőlegesen támogassák egymást, mert egyedül, csak egymagunkban nem vagyunk senkik, csak statisztikai adat, amely a végtelenben eltörpül, ami nem oszt és nem szoroz. Összeadódva együtt sokan, erő vagyunk, nemzet, ami ha mindent nem is, de sok mindent meg tud oldani, le tud győzni, nyerni tud, és diadalra visz minket is a nemzettel együtt.