vissza a főoldalra

 2011.07.15. 

Magyar Örökség az unitárius kollégium

A Magyar Tudományos Akadémia patinás díszterme adott otthont 2011. június 18-án a Magyar Örökség díjátadó ünnepségének. A hét díjazott között szerepelt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A laudátor Dr. Rezi Elek lelkész, a Protestáns Teológiai Intézet rektora volt. A laudációt a bírálóbizottság így értékelte: „a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, a tudás és élő hit iskolájának munkássága Magyar örökség, amelyről ezen oklevél bizonyságot tesz. A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium nevét az aranykönyv őrzi.” A rangos kitüntetést igazoló oklevelet és aranypecsétet Dr. Benkő Samu művelődés és irodalomtörténész kézbesítette az intézmény vezetőjének. A díjjal kapcsolatban, János Zsigmond Unitárius Kollégium hivatásáról, értékeiről Popa Márta igazgatónőt kérdeztem.

 –Kedves Igazgatónő! Gratulálunk a díjhoz! Úgy gondolom, hogy beszélgetésünk elején illő megemlékezni dr. Szabó Árpád püspök úrról, hiszen  – ahogy olvastam –  ő tizenkét éven keresztül az önök iskolájának volt a patrónusa és már négy évvel ezelőtt ajánlotta a Kollégiumot Magyar Örökség-díjra. Ezért kérem, hogy a magyarországi olvasóknak szóljon arról, mit tett a püspök úr az erdélyi fiatalságért, annak oktatásáért.

 – Dr. Szabó Árpád püspök úrnak szívügye volt az iskola, azt vallotta, hogy egyik legfontosabb célja iskolát, keresztény értékrendszeren alapuló nevelést, bentlakást, étkezdét, kedvező minőségi oktatást biztosítni a magyar ajkú diákoknak, a vidéki tehetséges gyerekeknek, felekezettől és nemtől függetlenül.

A tanügyi törvény leszűkítette a felekezeti iskolák jogait, a püspök úr  volt az, aki évekig tudatosan és folyamatosan harcolt, egyeztetett az érdekvédelmi szervezetekkel, kormánnyal, a többi felekezettel, és sikerült olyan kormányrendeleteket kiharcolnia, amelyek kiskapukat jelentettek a felekezeti iskolák fejlődése szempontjából. Tizenkét évig nap mint nap valamiért meg kellett harcolnia az iskolának, hisz minduntalan megkérdőjelezték létjogosultságát, és működését szigorúan a papi képzésben akarták megengedni és anyagilag támogatni. Ebben a harcban kaptunk állandó segítséget és támogatást a főtisztelendő úrtól.

 – Honlapjukról idézek: „A János Zsigmond Unitárius Kollégium Erdély egyik legrégibb és megújulásra mindig kész tanintézete”. Esetünkben mit is jelent a megújulás? Gondolom nem az elvek feladását.

 – A honlapon feltüntetett mottó tudatos. A megújulás korántsem az elvek feladását jelenti, hanem a régire való szemléletépítést. Az unitárius világszemlélet racionalitása lévén mindig is odafigyelt a korszellemre, és igyekezett ebből beépíteni mindazt, ami hasznos és segítség tud lenni a ma embere számára is. A megújulás elsősorban azt jelenti, hogy tanításainkat, üzenetünket a mához intézzük, a ma emberéhez szól. Kézzelfogható példaként talán azt hoznám fel, hogy a vallásórákon Jézus nagyszerű példázatait gyakorlatiasan, a ma eseményeiben és létformájában is értelmezzük, a diákok ezáltal is be tudnak kapcsolódni a történetbe, így ez nem válik történelmi anyaggá, annál inkább személyesen hasznosítható példává és magatartásformává. Ha más gyakorlati példát is kiemelnék, akkor ez feltétlenül a Kossuth-díjas Földes László, művésznevén Hobo a kollégiumban tett gyakori látogatása lenne, aki előadóestjei által József Attila, Viszockij, Faludy György és más művészek világlátását hozta közénk. Nagy élmény volt, amikor a kollégium zenekara együtt adhatta elő az előadóművésszel a Viharban születtem című dalt, amely egyértelműen a XX. század egyik erős zenei ars poticája. Hasonló sikernek örvend Háy János kortárs drámaíró Gézagyerek című istendrámájának színreállítása az iskola színjátszó műhelyével, élményalkalmak, amelyek mind-mind korunk lényeges kérdéseivel foglalkoznak, ezáltal is elmondható, hogy az értéket megőrző megújulásra mindig nyitott volt iskolánk.

 – Ha helyesek az információim, jelenleg 454 éves az intézményük. Ki alapította ezt a kollégiumot? S az alapítók mire „kötelezik” a jelenkor tanárait?

 – A kolozsvári iskola több évszázados hagyománnyal rendelkezik. A legrégibb erdélyi oktatási intézmények egyike. 1557-ben Óvári Főiskola néven indult. A későbbi nagy tekintélyű intézmény első rektora DÁVID FERENC lett, az egyetlen magyar és erdélyi gyökerű protestáns felekezet és az unitárius egyház megalapítója. Az iskolát János Zsigmond erdélyi unitárius fejedelem két dézsmanegyedből tartotta fenn. A kollégium az ország főiskolájának számított és helyettesítette az egyetemet. Az iskola vezetősége is híres volt, a tanári kar  egy része külföldről érkezett. János Zsigmond nagy szellemi képességekkel megáldott uralkodó lévén, a  tudomány, művészet és erkölcs világában egyaránt otthonosan mozgott..Ugyanakkor a tolerancia képviselőjeként tartjuk számon. Szabadelvűsége, nyitottsága az új vallási tanok iránt egyik alapjellemvonása. Uralkodásának legfontosabb és legmeghatározóbb eseménye a vallásszabadság kihirdetése volt. Amikor a világon vallásháborúk dúltak, Erdélyben 1568-ban János Zsigmond uralkodása alatt kimondták a vallásszabadságot a tordai országgyűlésen, lehetővé téve a négy bevett vallásrendszernek a megjelenését, mely évszázadokon keresztül meghatározta Erdély vallási arculatát.

A Kollégium a tolerancia, a nyitottság, a tudás és az élő hit jegyében oktatott és nevelt több évszázadon keresztül. Jelentős szerepe volt a magyar nyelv művelésében és ápolásában. Brassai Sámuel a Kollégium tanáraként készítette el azt a tervezetet, amelyet – miután 1841-ben a korondi zsinat elfogadott – oktatási nyelvként a magyart vezette be. Ezzel és a magyar nyelvű tankönyvekkel a Kollégium a magyar nyelvű oktatás egyik bástyájává vált Erdélyben.

Kolozsvári iskolaként – mint igazi alma mater – évszázadokon át ide vonzotta és hozta be távoli kis székely települések tehetséges gyermekeit. Itt tanult (némelyikük később itt is tanított) a magyar irodalom, a magyar művelődéstörténet és tudománytörténet sok jelentős személyisége, többek között Brassai Sámuel, Kriza János, Berde Mózes, Bölöni Farkas Sándor, Mikó Imre, Kővári László, Pákey Lajos, Balázs Ferenc, Szabédi László, Sánta Ferenc és mások. A neves személyiségeken kívül  nemzedékek hosszú sora kapta meg azt az erkölcsi alapot és tudást, amelyet saját életében és közössége javára kamatoztathatott.

Az iskola homlokzatára vésett „MUSIS ET VIRTUTIBUS” szellemében most is olyan pedagógusok oktatnak és nevelnek, olyan diákok tanulnak a Múzsák és Erények otthonának falai között, akik hisznek abban, hogy az életben nemcsak a felhalmozott tudás jelent felbecsülhetetlen értéket, hanem a lelki-szellemi épség és az erkölcsös magatartás is. A keresztény értékrenden alapuló nevelés, a több évszázados múlt, az egymásra figyelés, a szeretet sajátos szellemiséggel gazdagít mindenkit, aki része ennek a közösségnek. Erre köteleznek nagyjaink, erre figyelmeztet és biztat iskolánk minden pedagógusa és diákja.

 – A kommunista éra alatt működhetett a Kollégium?

 – Az 1948. augusztusi államosítási törvény életbe lépése után a tanügyi hatóságok megtiltották a vallásoktatást, leváltották az iskolaigazgatókat és tanárokat. Az államosítási törvény után megszüntették az iskolák eddigi elnevezését, és megszámozták őket. 1962-től már román tagozatot is létesítettek az intézményben. Továbbá az 1977-es Ceausescu-korszak iskolareformjának áldozatai lettünk, amikor műszaki jellegű ipari líceummá alakították az ősi iskolát, és ez sok tehetséges diák távozását vonta maga után.

 – Az újraindulás mennyire volt zökkenőmentes?

 – Az út, amelyen jártunk, nem volt könnyű, minden nap kihívást és harcot jelentett. Egyrészt a nekünk egyáltalán nem kedvező tanügyi törvény, az egyéni érdekek és nem utolsó sorban a kommunista rendszer egyházellenes politikája miatt sok ember világnézete megváltozott, ami ezen a területen is mély nyomokat hagyott. Minden nehézség ellenére egyházunk, érdekvédelmi szervezeteink és kitűnő tanárainknak köszönhetően, iskolánk mára már visszakapta a jól megérdemelt helyét és elismerését az erdélyi magyar közoktatásban. Gazdagítja a magyar iskolahálózatot és alternatívát jelent a magyar oktatási palettán.

 – Ma, ha azt a szót kimondjuk: kollégium, sokan diákszállásra gondolhatnak. A protestáns felekezetek esetében azonban ez a szó, ez a fogalom mást jelent. Milyen típusú képzésben tanulnak önöknél a diákok?

 –A kollégium Erdélyben, olyan nagy múltú felekezeti iskola, amely bentlakással is rendelkezik. A jelenlegi iskolahálózatban több román tanintézmény használja a ’’colegiul’’ elnevezést, de ez teljesen más tartalommal bír. Néhány  felekezeti iskolánk ragaszkodik egykori megnevezéséhez. Például a kolozsvári református kollégium, és a kolozsvári János Zsigmond unitárius kollégium.

 – Mi az a plusz, amit az önök intézménye nyújt egy világihoz összemérten? A keresztény értékrendre építik az életformát?

 –A felekezeti iskolákat az állami iskoláktól  kétségtelenül a lelki nevelés különbözteti meg. Lényegében annak a többletnek a kényszerítés nélküli felkínálásáról, szorgalmazásáról és vállalásáról van szó, amelyet mind az oktató, mind a tanuló magáévá tesz. Ez az oktatási forma az egész egyénre szeretne tekinteni. Nemcsak ismeretközlő és számonkérő szempontokat tart szem előtt, hanem a keresztényi értékrendre épülő életforma kialakítására is törkeszik. Tudatában vagyunk annak, hogy bármilyen nagy tudás önmagában erkölcsileg közömbös, csak a helyes cél és eszköz, valamint a Jézus szorgalmazta hit és szeretet  teszi-teheti áldásossá az egyéni és közösségi élet számára. A lelki nevelésünknek alkalmai és lehetőségei az unitárius iskoláinkban a hiit és a lelkiismereti szabadság szellemében történnek. Úgy véljük, hogy "A „hit isten ajándéka”, s azt tiszteletben kell tartani, bármilyen felekezethez is tartozzon a diák vagy az oktató.

Ha visszagondolok a korábbi iskolai tanévekre, akkor úgy látom, hogy ennek a keretes szerkezetét elsőként az adja, hogy a tanévnyitót a belvárosi unitárius templomban kezdjük ünnepi hangulatban. Az iskolai év végeztével pedig a ballagás is ugyanitt zajlik, a megfelelő méltósággal és egymásrafigyeléssel. A közel ezer résztvevő valóban ünnepel, nem mobiltelefonon beszélget, vagy társaival cseveg, fittyet hányva a tulajdonképpeni célra. Ez már eleve olyan töltetet ad az intézmény működésének, amelyhez már szervesen hozzá tud épülni a heti egy reggeli áhítat, az egyenruha viselete, a tisztelettudó, hagyományos "Isten áldja" köszöntés, a pezsgés, amely a közösségi erőnek köszönhetően meghatározza az iskola egész indentitását. Mindezeknek a megnyilvánulási formáit, illetve a tudatosan megélt viszonyulást mind a gyerekek, mind a tanárok és a szülők részéről a mai keresztény értékrend természetes megnyilvánulásának tartjuk.

 – A tehetséggondozás is oktatási célkitűzéseik között szerepel?

 –A kommunista időszak után újraindított kollégiumban sokrétű tehetséggondozó munka kezdődött, elkötelezett és magas szakmai tudással rendelkező szakembereknek, pedagógusainknak és mentorainknak köszönhetően. Elsődleges célunk volt megkeresni és felkarolni a tehetséges vidéki diákokat is, megfelelő körülményeket biztosítva tehetségük kibontakoztatásához és személyiségük fejlesztéséhez. Diákjaink továbbtanulási aránya országoosan is kiemelkedő, öt éve meghaladja a 94%-ot. A 200–2010-es tanévben megyei szinten a legjobb érettségi eredményt tudhattunk magunkénak, de a megye országos és nemzetközi versenyeken díjazott diákjaink is igazolják az itt befektetett munka eredményességét.

2010-től a Magyar Géniusz Program regisztrált tehetségpontként tart számon minket, s számtalan tehetségnapra, konferenciára, továbbképzésre való résztvételre biztosított lehetőséget. Külön öröm és óriási lehetőség, hogy mi, erdélyi tehetségpontok is pályázhatunk a munkánkat elősegítő anyaországi anyagi forrásokra.

 – Történelmi ismereteim szerint az unitárius vallás először Erdélyben lett nem csak meg tűrt, de „bevett”, elismert is. Aztán innen indult Anglia és az USA irányába. Mondhatjuk, az erdélyi, magyar földön született. Mennyire tartják lényegesnek a nevelésben a keresztény értékrend átadásán túl a honismeretet?

 –Valóban így van, és ezt gyakran igyekszünk hangsúlyozni is, hiszen az unitárius egyház iskolapolitikájának köszönhetően  létezünk és maradtunk fenn közel öt évszázadon keresztül. Ehhez pedig alapvetően hozzátartozott a magyar identitástudatunk kinyilvánítása és mindenkori felvállalása.

A kollégiumban elképzelhetetlen lenne, hogy március 15., október 6., 23 és más jeles napok alkalmával ne ünneplőben és az egész iskolát bevonó programmal emlékezzünk. 

 Kolozsváron a kilencvenes években átélt nacionalista városvezetés retorikája miatt különös súlya van a március 15-i zászlós felvonulásnak, melyen rendszeresen és testületileg átvonulunk a belvároson nemzeti lobogó és 48-as dalok kíséretében.
A külsőségek mellett sokkal nagyobb örömet jelent látni, hogy végzett diákjaink különböző, az erdélyi magyarságot érintő események alkalmával hallatják hangjukat, részt vállalnak a képviseletben és a közösségszervezésben.

 – A Balázs Ferenc Oktatási Tanácsadó Központ a Kollégium részeként működik?

 –A Balázs Ferenc Oktatási Központ az iskola keretén belül működik, többnyire nyugdíjas, elismert pedagógusok segítségével, akik szívesen osztják meg tapasztalataikat a fiatalabb pedagógusokkal, segítik az oktatói-nevelői munkát, tehetséggondozó  és felzárkóztató műhelyeket működtetnek,  játszóház-programokat, versenyeket, szabadidő-programokat szerveznek.

 – Nem tudom, hogy Erdélyben hány unitárius él, s ennek függvényében közülük hányan választják a Kollégiumot. Csak unitáriusokat vesznek föl, vagy a többi protestáns egyház tagját is?

 –A közel hatvanezer erdélyi unitárius jól ismeri mindkét unitárius intézmény szinvonalas oktatási kínálatát, viszont a kollégium megalakulásától fogva a kollégium sosem volt kizárólagosan unitárius felekezeti jellegű.

Itt mindig helyet és lehetőséget kapott a továbbtanulásra bármilyen felekezethez tartozó diák, ha elfogadta és otthonának tartotta ezt a helyet. Ez a mai napig is így működik. Mindenki a saját felekezete szerint tanulhatja és gyakorolhatja vallását, a nyitottság, tolerancia és a másság elfogadása és tisztelete jegyében.

 – A Család évével kapcsolatban nem csak magyarországi, hanem határon túli nagycsaládos szervezetek vezetőivel is készítettem interjúkat, s mindenki panaszkodott a csökkenő gyermeklétszám miatt. Az önök iskolája így versenyezni kénytelen a gyerekekért a többi intézménnyel?

 –Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk évek óta, hogy iskolánkban nagy a túljelentkezés. Úgy hiszem, hogy ha a szülők és a gyerekek elégedettek, képesek vagyunk a minőséget és a jó hangulatot továbbra is biztosítani, akkor nem kell tartanunk a gyereklétszám csökkenésétől. Elsősorban nem mennyiségben gondolkodunk, hanem minőségben. A párhuzamos két osztály első osztálytól tizenkettedikig be fog telni, ha továbbra is tartani fogjuk az oktatás-nevelés színvonalát. Fontos megjegyezni, hogy az egyháznak óvodája is van, és a tavalyi évtől  felvállalta az egyedüli magyar nyelvű bölcsöde  működtetését is.

 – A diákok létszámához viszonyítva mennyien jelentkeznek teológiai főiskolára?

–Az unitárius kollégium elsősorban erdélyi magyar értelmiséget képez, és nem csupán a lelkészképzés utánpótlását kívánja biztosítani. Az évek során egy-két végzős diák választja hivatásául a lelkészi pályát, míg az akadémiai szintű továbbtanulás világi palettája igencsak színes skálát mutat. Meggyőződésünk, hogy olyan világi értelmiség formálódik azokból a diákjainkból, akik elhagyják iskolánk padjait, hasonló keresztény erkölcsi normák, valamint egyházközeliség hűségében élik meg mindennapjaikat.

 –Vannak-e külföldi „testvériskoláik”

 –A kollégium az egyetemes magyar értékek kiemelkedő erdélyi példája. Egyik iskolánk Kolozsváron, másik Székelykeresztúron működik. Mivel unitárius iskola sem Magyarországon,  sem más országban nincs, nehezebben megy a kapcsolatteremtés. Az iskolák szívesebben működnek  együtt az ugyanolyan felekezetű intézményekkel. A kórusunk által mégis sikerült 2002-től a budapesti Árpád Gimnáziummal állandó testvérkapcsolatot kiépíteni és fenntartani. Közös kórusfellépéseket, programokat, táborokat szervezünk.

 – Igazgatónő mióta látja el ezt a vezetői tisztséget, és mire a legbüszkébb e vonatkozásban?

 –1997 szeptemberétől vagyok az iskola igazgatója. Minden kis és nagy megvalósításnak, eredménynek tudok örvendeni. Ezek a részek alkotják az egészet. Úgy gondolom, hogy a diákok magatartása, az iskola hangulata, a szép tanulmányi és versenyeredmények, az érettségi vizsgák és az egyetemre való sikeres felvételik, a jelenlegi és volt diákok, tanárok és szülők iskolánk iránti hűsége és kitartása, mind-mind kiegészítik egymást, és összhangot teremtenek. Ez szerez örömöt. Erre az összhangra vagyok a legbüszkébb.

 – Két lánya is a Kollégium növendéke. Nehéz lehet, hogy egy szülő, még ha teljes mértékben arra is törekszik ilyen esetben, ne kivételezzen gyermekével. Önnek sikerült?

 –A lányaim az iskolában Isten áldját köszönnek nekem és magáznak. Ott tanárnőjük vagyok és az iskola igazgatója, s ezt mindketten tiszteletben tudják tartani. Hogy sikerült ezt elérni? Magától jött, gondolom, segít a következetesség, a tantárgy és a munkám iránti szeretet és alázat. Az épületben ugyanolyan diákok, mint bárki más. Hatodikos koruk óta tanítom őket, s mondhatom, hogy életem egyik legszebb élményének éppen ezt tartom. Tanár és igazgató csak az iskolában vagyok. Otthon a mai napig az ölembe veszem őket és kényeztetem mindkettőt. Annak ellenére, hogy szigorúnak tartanak, szerintem édesanyaként inkább engedékeny és megértő vagyok.

Mivel évek óta az időm nagy részét az otthonomtól távol töltöm, sokszor reggeltől késő délutánig az iskolában vagyok, sőt, a hétvégék nagy része is valamilyen szakmával kapcsolatos tevékenységgel telik, a családdal jóval kevesebbet lehetek.  Hiszem, hogy  a gazdag, értékes együttlét nem az időtartamtól, hanem annak tartalmától, minőségétől függ. Ezen kívül, a lányaim maximálisan kivették részüket az iskola életében, a szemem sarkából állandóan követhettem őket, és örvendtem, hogy együtt dolgozhatunk ezárt az iskoláért,  ki-ki a saját eszközeivel és lehetősége szerint.

 – Végzettsége: fizikatanár. Sokan azt mondják, hogy ez a tantárgy és a kémia az, ahol még lényegesebb a tanár szerepe, személye, pedagógia módszere, mint a humán területen, ahhoz, hogy a diákot érdekelje a tananyag. Mi erről a véleménye, és sikerült–e önnek fizikai műhelyt létrehozni az iskolában?

 –Tellmann Jenő fizikatanárom azt mondta diákkoromban, hogy a fizika a múlt, jelen és jövő tudománya. Úgy tanította nekünk ezt a csodálatos tudományt, hogy sokunkat meggyőzött igazáról, s ma számtalan tanítványa itthon és idegenben egyaránt, jelentős és híres központokban, egyetemeken, elismert kutató, akadémikus, egyetemi és középiskolai tanár. Én is rajongok ezért a tudományért, az oktatásáért, a tehetséges diákokkal való foglalkozásért. Úgy érzem, én is elkaptam ezt a "járványt", s nem is akarok belőle kigyógyulni, mert nagyon sok örömöt és elégtételt szerez. Az iskolában igazgatóként sem mondtam le egy óráról sem. Tehetséggondozó műhelyt vezetek, sok tehetséges „fizikusom’’ van, országos és nemzetközi díjak tulajdonosai, s ennek a szép tudománynak szerelmesei. Ennél nagyobb örömöt tanár nem is kívánhat.

 – Végezetül térjünk rá a csúf anyagiakra. Mert „kenyérrel” is él az ember. Honnan az anyagi forrás az iskola működéséhez?

 –Iskolánk állami keretek között működik egyelőre, tehát a költségek nagy részét az állam fedezi. Az épület karbantartási munkálatait, az ösztöndíjakat és infrastruktúrát többnyire az egyház, valamint támogatók és pályázatok segítségével tudjuk megoldani. Az új tanügyi törvény lehetőséget ad a már nagyon régen várt  felekezeti oktatási forma működtetésére. Jelenleg teológiai líceumként működünk, mely leszűkíti jogainkat, s csupán rendeletek szabályozzák ezeket, de csak alapfinanszirozásban fog részesíteni, mely komoly anyagi terhet fog jelenteni kis egyházunknak. Ennek ellenére hisszük és reméljük, hogy nem csak fényes múltunk és biztató  jelenünk, hanem ígéretes jövőnk is lesz.  

Jelenünk talaján állva nem panaszkodunk, mert hisszük, hogy a Múzsák és Erények iskolája, a tudás és az élő hit lelki műhelye, az ismeret és a szeretet embert nevelő, életet szépítő otthona még számos évben, évtizeden, − és  miért ne − évszázadokon át állni és élni fog, hogy hivatását betölthesse.

 Sok sikert kívánok Önnek, önöknek! Isten áldja!

Medveczky Attila