|
 2011.07.22.
Kodály Zoltán: Háry János
(Margitszigeti Szabadtéri Színpad)
E
hét részből álló művének zenéjét Kodály Zoltán a
reformkorban élő Garay János 1843-ban megjelent Az obsitos című
elbeszélő költeménye alapján szerezte 1926-ban, és még
ebben az évben, október 16-án volt a premierje az Operaházban.
A dalmű szövegkönyvét Paulini Béla és Harsányi Zsolt készítette
el. Az első változatot Kodály átdolgozta, végleges formába
1928-ban öntötte. Hazánkban nem csak kőszínházban, hanem
szabadtéren, így 1934-ben Debrecenben és 1938-ban Szegeden, sőt
még külföldön is bemutatták, de világhírnévre nem a daljáték,
hanem az ebből írt Háry János szvit jutott, amit New Yorkban,
1927-ben hallhatott először a közönség. Ez a darab földgolyónk
bármely hangversenytermének ma is igen gyakran, a publikum
hangos tetszésnyilvánítása mellett előadott műsorszáma. A
Debreceni Csokonai Színház saját hagyományaihoz nyúlt vissza,
amikor 2010-11-es évadjának záróakkordjaként a Háry Jánost
újította fel. Ez a június 5-én, Debrecenben színre vitt előadás
közös produkció a Magyar Állami Operaházzal. Ezt hozták fel
a fővárosba, a Margitszigetre, a budapestiek most nyáron, július
8-án és 15-én láthatták.
Kodály Háry Jánosa
nem a megszokott módon indul el, nem úgy, hogy bejön a
karmester, belefog a nyitányba a zenekar, majd felgördül a függöny,
és rázendítenek az énekesek, hanem a szereplők bő másfél
órával a kezdés előtt egymás után szép sorban vonulnak be,
üdvözlik a közönséget, és lassan mennek fel a színpadra. A
címszereplő a nyalka huszároktól körbevéve, Napóleon serege
élén, Mária Lujza – királylányhoz illően – hintón érkezik.
Alakszander Belozub ukrán tervező természetes anyagból, szalmából
és nádból font, a tulipántos láda motívumait tartalmazó
csipkefala előtt folyik a játék. Ez az ötletes, ugyanakkor ősi
szimbólumokat: búzát, kenyeret ábrázoló díszlet az emberi
életet jelképezi. Ugyanakkor a franciákra ma jellemző bagett,
és az olaszokra, Majlandra, (Milánóra) emlékeztető mézeskalács
sem hiányzik innen. Bianca Imelda Jeremias kosztümjei szintén
stilizáltak, egyetlen időszak katonai öltözetéhez, vagy
paraszti viseletéhez sem köthetők, korhűnek csupán a bécsi
udvar ruhái mondhatók.
 A
Debreceni Filharmonikus Zenekart, a Csokonai Színház Énekkarát
és a Bányai Júlia Általános Iskola énekkarát Kocsár Balázs
és Csurgó Tamás pontosan, jó ritmus- és időérzékkel vezényli.
A széksorokat pukkadásig megtöltő emberek rendkívül élvezettel,
szinte együtt éneklik a szívüknek oly kedves, és sajnos ritkán
hallható dallamokat. Marci bácsi első kalandbéli bordala, az
„Ó mely sok hal terem az nagy Balatonba”, a második
kalandban Háry és Örzse kettőse, a „Tiszán innen, Dunán túl”,
a harmadik kaland verbunkos zenén alapuló Toborzója, „A jó
lovas katonának”, a negyedik kalandban Örzse dala, a „Szegény
vagyok”, Háry dala, a „Felszántom a császár udvarát”
mind-mind határtalan örömöt vált ki a hallgatóságból, amit
fergeteges, szűnni nem akaró tapsuk is kifejez. A közreműködő
művészeket is módfelett ösztönzi a pazar környezet, a
Margitsziget minden egyes ősi fája, nem is szólva a négyezer fős
publikumról. A fiatal, kalandozó Háry Jánost Haja Zsolt (felső
képen) , az öreget Miske László alakítja. Nem csak bársonyos
baritonjukat kölcsönzik Hárynak, hanem kifogástalan színészi
játékukkal felelevenítik ezt a nagyotmondó, mégis olyannyira
szerethető figurát. A szép és hűséges Örzsét Kun Ágnes
Anna (alsó képen) a szerephez illő szerénységgel énekli.
Garay Nagy Tamás az idős, tesze-tosza Ferenc császárt, Cselóczki
Tamás a furfangos, de buta Ebelasztin lovagot, Böjte Sándor a félelmetesből
félővé váló Napóleont, Bódi Mariann a kacér és csalódott
Mária Lujzát, Wágner Lajos a kapatos Marci bácsit jeleníti
meg.
Vidnyánszky
Attila rendezői koncepcióját nem csak a rendkívüli látványosság,
a szemet-szívet-lelket rabul ejtő kiállítás dicséri, hanem
az is, hogy nem akarja kiforgatni a művet, nem erőltet bele mához
szóló üzeneteket, nem von napjainkkal semmiféle mondvacsinált
párhuzamot. Hagyja, hogy maga a daljáték, Kodály Zoltán Háry
Jánosa szóljon, és fogja meg, mossa át a néző lelkét, mert
tudja, minderre külső segítség nélkül is képes. Szívből jövően
lehet örülni, hogy olyan művet állított színpadra, amit az
előző évek kultúrpolitikája mellőzött, ugyanakkor a közönség
pedig nagymértékben hiányolt. Fényesen bebizonyítja, nem csak
sekélyes operettekkel, vagy bombabiztos nemzetközi musicalekkel
lehet lekötni az emberek figyelmét és nemesen szórakoztatni őket,
hanem igaz magyar értékkel is.
Dr. Petővári Ágnes
|
