vissza a főoldalra

 

 

 2011.07.22. 

Csurka István: Történelemhamisítás

A koncepciós hadbíró és a többiek

Megrázkódott és libabőrös lett a gyönyörtől a politikai élet, amióta a három titkosszolgálati főembert, a három Gyurcsányista kommunistát hazaárulás vádjával, bilincsben elővezették, letartóztatták. Végre elkezdődik az, gondolták egyesek, amire harminc év óta várnak. Majd néhány nap múlva döbbenet és félelem hullámzott végig az előbb még örvendező társadalmon, amikor egy hadbíró, – aki egyébként lehetne a Disznófejű Nagyúr című Ady- vers illusztrációja, amennyiben a disznófejűt zsidó típusú arcnak képzelné az illusztrátor, – kiengedte mindhárom gyanúsítottat a letartóztatásból.

A társadalom kezdte nem érteni a világot, amelyben él. Van olyan hazaárulás, kémkedés, azaz főbenjáró bűn, amelynek gyanúsítottjai szabadlábon is védekezhetnek, különösen akkor, amikor összetételük félreismerhetetlenül mutatja a bűnszövetségben történt elkövetést? Hiszen egy brancsban követték el a bűnt, magas állásban, kötelességüket, esküjüket megszegve. Vagy valahol, valakik, netán Oroszországból, Amerikából, Izraelből megint figyelmeztették a letartóztató ügyészséget, rajta keresztül a kormányt? Gáncsot vetettek a kétharmados igazságkereső hatalomnak és az behúzta a farkát? Mert most ez a látszat.

Maga a botrány egy államszervezet végtelen romlottságát mutatja. Függetlenül attól, hogy érintve a szociálliberális koalíció alatti titkosszolgálati vezetők és felügyelő miniszterük van, az eset példátlan, szinte kétségbeejtő. Cinikus és aljas, botránynak példaértékű. Magyarország olyan politikai-erkölcsi segélyre szorul, mint Görögország pénzügyire. De ha továbbmegyünk, még elképesztőbb. Ugyanis mind a hárman hierarchikusan és ugyancsak brancsbelileg is közös főnöküknek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek tartoztak elszámolni, s az ő emberei voltak, s Gyurcsány még csak kiadva sincs más, ugyancsak hazaárulásgyanús ügyben, s szeptemberig már nem is lesz. A szabadlábra helyezettek így akár tarthatnak is brigádértekezletet, most már négyesben, és megbeszélhetik további hazaárulási dolgaikat. Esetleg csatlakozik hozzájuk ötödikként a koncepciós hadbíró, aki a három hazaárulással gyanúsítottat szabadlábra helyezte.

Mert ő most a kulcsfigura.

Varga Béla hadbírót a Képíró-perben volt szerencsénk látni legutóbb. Képíró Sándor hatvankilenc évvel ezelőtt katonatisztként szolgált a magyar hadsereg újvidéki bevonulásakor és az ismert, a partizántámadás miatti megtorló akcióban is tevékenyen részt vett, zsidó embereket ölt meg – állítólag. Az ügyet már akkor Horthy is kivizsgáltatta és büntetett is. Az akciónak magyar irodalma van: Cseres Tibor: „Hideg napok” Képíró sehol nem szerepel. Most a nemzetközi Wiesenthal központ nyomozása találta meg a majdnem százéves aggastyánt, állítván, hogy zsidókat ölt és öletett meg Újvidéken. A Wiesenthal központ most az utolsó magyar fasisztát, nácit produkálja Képíró Sándorban és tálalja a magyarság elé: lám, ilyenek vagytok, de mi itt vagyunk és büntetünk, kíméletlenül. Hosszú ausztráliai huzavona után a magyar hadbíróság elé áll tehát az egykori katona, hogy kétségbe vonható tanúskodások alapján ítéltessen el. És a bíró, talán a Wiesenthal központ kérésére – Varga Béla hadbíró. Feladata, hogy ne engedje futni a bűnös öregembert. Perével és ítéletével a mai magyar társadalmat kell figyelmeztetnie, hogy a Wiesenthal központ nem ismer tréfát, nem bocsát meg, hogy ő az úr a világon, és hetedíziglen is üldözi azokat a nemzeteket, amelyek szerinte valamikor bűnbe keveredtek és most esetleg saját lábukra akarnak állni. Varga Béla elvállalta ezt az ügyet, nem tudom hol tart most a dolog.

Ezt megelőzően három MSZP-vezető biztonsági kérdéseket is érintő perében hallhattunk róla, de csak most derült ki, hogy azt a pert úgy vezette, hogy amikor a vádlottak – talán párttársai, mindenképpen elvbarátai – kihallgatására került sor, szünetet rendelt el és fent a szobájában megbeszélést tartott a vádoltakkal. Kialakították a koncepciót. Nem úgy, mint régen, amikor Rákosi Mátyástól – vagy Apró Antaltól érkezett a koncepció és a halált tartalmazta, most az irodában kell együtt kialakítani a felmentő, mentesítő koncepciót, az egyirányú vallomásokat. Nos, ez volna a Halmai Gábor–Kis János-féle, jogállam. A Népszabadság szép jogállama. Most ez a koncepció.

Varga Béla hadbíró ezredes eme furcsaságok ellenére szilárdan ül székében a hadbíróságon és a legérdekesebb ügyekben, dönt. Zavartalanul, magától értetődéssel, hatalomként. Holott egy eset, egy balítélet is elegendő kellett volna legyen, hogy kitiltsák az igazságszolgáltatás kétszáz kilométeres sugarú köréből: a magyar bíróság minden fajtájából. Most viszont eléje került, véletlenül, a három hazaárulással gyanúsított titkosszolgálati vezető előzetes letartóztatásban tartásának ügye és ő kapásból kiengedte őket.

Ki és mi van hatalmon ebben az országban? Ki packázik kivel? A vereség ízét egyelőre a kormánytábornak és a kétharmadosságnak kell éreznie, mert vele packáznak, és akivel lehet packázni, az nincs formában. Mit ér az a hatalom, amelyik egy nyilvánvalóan koncepciós hadbírótól nem tud megszabadulni?

Az ügy maga zavaros. Még azok uralma, funkcióban mozgása idején keletkezett, akik most gyanúsítva vannak. A legújabb verzió szerint egy külhatalom, s mögötte egy külföldön élő magyar személy úgynevezett poligráfos személyiségvizsgálatokat végeztetett a titkosszolgálat berkeiben, s állítólag ezt végezte el a titokzatos P. László által vezetett orosz tulajdonú cég. Az ügyet már akkor titkosították, ugyanazok, akik most gyanúsítva vannak és akik akkor eltűrték.

A poligráfos személyiségvizsgálat tulajdonképpen pszichológiai kutatás, ez a tudományág ma Magyarországon majdnem kizárólag liberális kézben van – mióta szegény Gyurkovics Tibor meghalt. Az alapkérdés az, hogy milyen kérdések vannak feltéve a vizsgált személynek, miközben mérik a reakcióit. Ha a Nyitott Társadalom főmágusa az a külföldön élő magyar személy, aki vizsgálatok hátterében áll, mint finanszírozó, akkor a rasszizmusra, a holokausztra vonatkoznak a kérdések és egy bizonyos megbízhatóságot vizsgálnak. Ha oroszok a vizsgálók, ezek módosulhatnak Lenin irányába. De hát tudjuk, hogy milyen oroszokról van szó. Nem éppen az a nagy etetés, hogy elterelik orosz irányba a dolgot, holott a cég orosz is, meg nem is, tekintve, hogy lehetnek ők orosz zsidók is, akik Palesztinába indultak, de itt landoltak, mert itt kiesebbnek találták a vidéket. És akkor egészen más a leányzó fekvése.

Nem tudunk semmit, találgatunk, mert ide van dobva a dolog, hogy találgassunk. Egy bizonyos, úgy, ahogy előadják, nem történhetett. Mert az, hogy milyen személyiségjegyei vannak a titkosszolgálat embereinek –és esetleg másoknak is, akik számítanak –, az azokat érdekli, akik meg akarják szállni az országot, kaszinóvárosokat akarnak építeni, biztonságos lakóparkokban akarnak letelepíteni sok embert, akik kedvesek nekik. Ide most sok orosz érkezik. Hoznak magukkal pénzt, de szabályos útvonalon, magyar vámellenőrzés mellett érkeznek. Hacsak nem az izraeli vonalon közlekednek, amely nincs a magyar vámhatóság és ellenőrzés kezében, és senki nem tudja hányan jöttek, milyen céllal, s meddig maradnak. Nemrégiben az egyiknél véletlenül fegyvert találtak. Nem lett belőle nagy ügy.

Varga Béla hadbíró nem egy ilyen koncepciós áteresztőhely, magyar fennhatóságon kívüli Wiesenthal vagy Nyitott társadalom központ?

A hazaárulással gyanúsítottak most összebeszélhetnek, további hazaárulásokat követhetnek el, és folytathatják azt addig, amíg az ezáltal is lefékezett bírósági eljárás el nem jut a végleges ítéletig. Mert mindez lehetséges abban a jogállamban, amelyért ma oly sok gajdolás hallható liberális körökben. Rendszerváltás? Magyar út? Nemzeti függetlenség? Alig hiszem, hogy ilyen képtelenségű botrány előfordult volna akárhol is. Egy-egy titkosszolga mindig kiugrik, átáll, lebukik, de rendszer talán még sehol nem épült fel belőlük, csak itt, a liberális Magyarországon. Pacepa Romániából, Mitrohin a SZU-ból emlékezetes esetek. Ez a miénk azonban egy önálló szervezet, örökíti magát, átszerveződik, több kormányba beleférkőzik, hálózatot alkot. Mindig demokratikus, mindig jogállami, mindig meg van sértve, ha ebbéli tulajdonságát megkérdőjelezik – és mindig magyarellenes. Kétség sem fér hozzá, hogy ellene szerveződik annak, aminek a szolgálatában kellene álljon. Nem a rendszerváltásért küzd, mint még a szociálliberális kormányai is névlegesen, hanem ellene. Vissza akarja forgatni az idő kerekét.

Ez a botrány nem egy ügyet jelent, hanem egy hálózatot. Egy komoly kiterjedésű szervezet ez, amely ellenáll a nemzet különböző eredményű választásokban egyaránt kifejezett döntéseivel szemben, hogy tudniillik akármilyen oldali pártok kormányai alatt korszerűsítő rendszerváltást hajt végre Magyarországon. Ez a szervezet sosem akart rendszerváltást, de mindig akarta a hatalmat. Csalárd és hiteltelen volt ugyan az MSZMP demokratikus MSZP-vé átvedlése, de senki nem tett többet azért, senki nem szervezett maga mellé nagyobb sajtótámogatást és nemzetközi ajánlást, mint maga ez az MSZP, hogy fogadtassék el demokrata és rendszerváltó mivolta. Tehát minden reá adott és csalással szerzett szavazat is akár tetszik, akár nem, még a pörköltön vett cigány szavazatok is rendszerváltó szavazatok voltak. A három titkosszolga és a negyedik, a főnök ezt is elárulta.

Külföldi megbízásból, hazát árulva, szabotálva. Szinte mellékes, hogy milyen állambeli a megbízó.

Ezeket az alakokat már 1989-90 óta építik be valakik a rendszerváltás pártjaiba, intézményeibe, kormányaiba. Szilvásy helyettes államtitkárságig vitte az Antall-kormányban, mint nélkülözhetetlen szakember és elég nagy hatásköre volt. Előzőleg KISZ-vezető volt. Haverját, Gyurcsányt, a másik KISZ-vezetőt ő juttatta mesés vagyonhoz. Más KISZ- vezetőből lett vállalattulajdonosokat más beépültek vettek hónuk alá. Gyurcsány még alig politizált, amikor benősült az Apró-klánba, s ezzel a szájába kapta a legbővebben tejelő csecset, az Apró-Klein Antal, – Apró Piroska – bolgár titkosszolgálat, majd bank és nemzetközi titkosszolgálati hálózat végtelen pénzeinek és hatalom elosztásainak outputjait. Így lett milliárdos és miniszterelnök, egy Leisztinger segítségével, pártja ellenében.

Ez a három titkosszolgálati figura és a negyedik, a mentelmi jogát élvező vagy maga alá gyűrte a Kis János, Bauer Tamás, Haraszti Miklós, Demszky Gábor vezetésű inkább amerikás és inkább izraeli kötődésű „demokratikus” ellenzéket, vagy szövetséget kötött velük, tény az, hogy most már elválaszthatatlanok. Végül is ugyanannak a magyarellenes szervezetnek az emberei. Bauer apja a körömletépő volt. Az Eörsi and Partners ügyvédi iroda oszlopos tagja, Eörsi most is valami funkcionárius Nyugaton, járja a világot, Haraszti EBESZ tisztviselő, Demszky szigettulajdonos az Adrián. Kis János filozófus, mint Heller Ágnes. Megszámlálhatatlan cég tulajdonosai, nagy nemzetközi cégek igazgatótanácsának tagjai, emberük a Nemzeti Bank elnöke, az ő embere az SZDSZ volt kampányfőnöke, most nyilván Moszad-ellenőr az MNB-ben havi kétmillióért. És a neje is.

Az egész országot behálózza ez a maffia, amelynek keresztapái most szabadlábon védekeznek. Valójában támadnak. Mi évtizedek óta folytatjuk itt, ebben a lapban a harcot ellenük, számtalan összefüggésüket feltártuk, de most már csak azt kérjük, javasoljuk, legyen végre vége a az önemésztő toleranciáskodás korszakának. Oda kell csapni. De a velük való teljes leszámolás szükségessége és elengedhetetlensége sajnos még nem érett meg a kétharmados táborban sem. Még mindig vannak, akik mentségeket keresnek ezeknek a gazembereknek. Türelmesnek a megtévedt emberrel kell lenni, de ezek nem megtévedtek, ezek megrögzött bűnözők. Nemcsak a három plusz egy díszvirág, hanem az egész liberálbolse-vik tábor. Ezeknek nem „koki” és „saller” jár, mint amit Orbán Viktor helyezett kilátásba vagy osztott ki nekik, hanem Lúdas Matyi-féle kemény botütések. Mert ezek lőttek, egyelőre, nagy önmérséklettel csak gumilövedékekkel, szemet ki, maradandó sérüléseket okozva, de képesek éles töltény, Uzi géppisztoly használatára is. És ha most nem számol le velük a kétharmados többség, könnyen úgy járhat, mint Antall József, hogy kormányon volt és hozta a törvényeket a parlamentben, de a hatalma nem terjedt túl a Kossuth Lajos téren. Ott pedig nem folyt privatizáció.

Varga Béla hadbíró nem egy független magyar bíró, hanem egy kommunista összeesküvő, az MNB elnöke nem egy jegybankár, ahogy ő méltóztatik nevezni magát, hanem egy olcsó, megbízott offshore lovag, aki minden Surányi Györgytől ellesett eszközével a hazaárulással vádolt maffiás tábor kezére játszik. Dominick Strauss Kahn magyarországi embere, de vigyázzon, mert ha főnöke gerjedelme netán más irányt vesz, ugyanezzel a hévvel az ő alfelében fog turkálni.

Borzasztó erejű rengés, világválság előtt állunk. A pénz hatalmasai nemcsak az euró és nemcsak egyes országok bedöntésére készülnek, hanem mindennek a megdöntésére, ami nemzeti. Az értéktelen pénzeket ingatlanra és aranyra akarják váltani, megszerezni minden földet, amit csak lehet. Ez nem a habozás ideje a magyarság számára. Nemcsak Szurgut-nyeftegaz részvényeket kell visszavásárolni – ez nagyon helyes lépés volt, hanem földet, ingatlant kell venni, aranyat visszaszedni és földet magyar családok tulajdonába kell adni. Más útja aligha van a megmaradásnak. De ehhez is az kell, hogy amit nem lehet tovább tűrni, azt ne tűrjük tovább.