vissza a főoldalra

 

 

 2011.06.08. 

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 23. száma!

A tartalomból:

Csurka István : Történelemhamisítás

Bohóc charta (2.oldal)

Ha minden megjegyzés nélkül sorba rakjuk a bejelentők által használt címeket, magától előtűnik egy charta kotyvalék. Szakszervezeti vezetőként jelentek meg a nyilvánosság előtt, de erről az egyik már bizonyosan lemondott. Megfenyegették a társadalmat és a kormányt, hogy ők és embereik akkora erővel bírnak, fegyverük is van, hogy, ha nem bírván magukkal, kivonulnak, itt kő kövön nem marad és a kormánynak nincs hátra más, csak visszavonulni, megadnia magát. Aztán egy tárgyalás után és nyilván némi dokumentumok szemük elé tétele után elpárologtak, megszelídültek, hogy most bohóc-szervezőként, valamint „volt sztrájkbizottsági tagként” bújjanak elő. Számomra ez a legszebb. Magam már sok hülyeséget kitaláltam vígjátékírás közben, de a „sztrájkbizottság volt tagja” eposzi jelzőjéig még nem jutottam el. Ez fenséges, ez modern, ez maga a charta. Igen, a charta, ugyanis árulkodó. A sztrájkbizottság volt tagjai elárulták magukat. Arról ugyanis, hogy voltak-e valaha tűzoltók, vagy magyar rendőrök, másztak-e létrára, mint azok, akiket állítólag képviselnek, irányították- e fecskendőiket a tűz fészkére vagy csak másik fecskendővel játszadoztak az íróasztal fedezékében, jártak e foxi-maxira vagy fel voltak mentve belőle éppenséggel 1989. június 16-a eredményeként, kibuci kiképzésben részesültek- e, mint azok a rendvédelmiek, akik most bíróság előtt állnak cigányellenes sztrájkbizottságuk miatt, nem vallottak. Csak ez az egy önéletrajzi adat áll rendelkezésre róluk: a sztrájkbizottság volt tagjai és most magánemberként szervezik a bohóctüntetést. Számomra ez leleplező. Most már tudom, kik ők és honnan van a küldetésük. Ez maga a charta, az SZDSZ-es, horngyulás, apró-gyurcsány- klános, belvárosi, magyarellenes charta. Heller Ágnes legjobb magyar tanítványai állnak előttünk. Nem biztos, hogy lesz bohóctüntetés, mert a mai charta már erőtlen és már tulajdonképpen csak száj-charta. Ettől azonban a veszélyessége még nagy. Ezek a figurák a sztrájkbizottságot sem gondolták komolyan, ezekre a mai föld alá szorult charta azt a feladatot rótta, hogy beszéljenek. Valamilyen címen jelenjenek meg a képernyőn és szidják, ócsárolják, fenyegessék a kétharmados rendszert és költsék rossz hírét mindennek, ami történik. A mai charta már nem vonul, hanem kihasználja a tájékoztatás törvénybe is foglalt becsületességét, amely szerint mindig helyt ad az ellenvéleménynek, mindig pontosan bemutatja a maroknyi és már gyakorlatilag figyelmen kívül hagyható ellenzéki véleményeket. A helyzet magyarázata egyszerű. Eredetileg az egész SZDSZ – amely kétszer volt része, egyszer négy, aztán nyolc évig a nemzetellenes koalíciónak – sztrájkbizottság volt. A saját kormányaiban is sztrájkbizottságként működött. Ez egyébként fajtajelleg. Mindig, mindenkor sztrájkbizottságként létezni. Ez eredményes formáció. 2011 éve egy Kajafás által vezetett sztrájkbizottság elérte Jézus keresztre feszítését. Nagy Imrét azért akasztották fel és azért lökték drótba csavarva, arccal a földnek, mert kilépett a Rákosi-féle sztrájkbizottságból.

 A pálosságot, a magyar nemzet egyik kincsét akarják tönkretenni (2.oldal)

Interjú Dr. Bátor Botond, pálos tartományfőnökkel.

– Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek a központja még mindig Lengyelországban van? Legutóbb, mikor önnel beszélgettem, azt mondta, szeretné, ha a központ újra Magyarországon lenne.

– Még mindig ezt szeretném, de ha ilyen kemény küzdelmeket kell nap mint nap folytatnunk, akkor ennek időpontja kitolódik. Nem lenne ilyen nehéz a helyzetünk, ha a valódi pálos lelkülettel ismerkednének meg azok, akik alapvéve jó szándékúak, de könnyen megtéveszthetők, s most hamis képben látják rendünk történetét. Sok embert egyesek szándékosan elszakítanak attól a lehetőségtől, hogy megismerjék az igaz pálos gondolatkört. Ha visszatekintünk a történelemben, látjuk, ez nem előzmény nélküli: említhetjük II. József intézkedéseit és az 1950-es évek hazai egyházellenes kampányát. Magának a pálosságnak, a magyar nemzet egyik kincsének a tönkretételén fáradoznak most is, megtévesztve több jószándákú embert. Amíg összesen huszonkét magyar pálos szolgál hazánkban, nevetséges lenne most a központot áthozni Magyarországba. Azt viszont ki kell jelenteni, hogy a világban élő összes pálos a magyar provinciát tartja anyatartománynak és a generális atya is többször hangoztatja: a pálosok országa, szülőföldje Magyarország. Erre nagyon büszkék vagyunk. Amíg létszámunk nem gyarapszik megfelelően, s amíg egy szinkretista vallás szellemi bázisa rendünket ilyen rafináltan támadja, addig nehezebb a dolgunk. A támadásból arra is lehet következtetni, rendünk küldetését nagyon jól képviseljük, a Jóisten eszközei vagyunk.

 Milliókat visznek haza a közmédiából munkavégzés nélkül (4.oldal)

L. Simon László: A következővel van bajom: vannak, akik a közmédia rendszeréből úgy élnek, hogy tényleges munkát nem végeznek, s emellett nagyon sok pénzt keresnek. Ez elfogadhatatlan. Egy kicsit hazabeszélek: az országgyűlési képviselők többsége reggeltől estig dolgozik, miközben sértegetik őket a balliberális sajtó munkatársai; ingyenélőnek, korruptnak titulálják őket, és nem azokra figyelnek oda, akik rendkívül sok pénzt visznek haza tényleges teljesítés nélkül.

 Szocialista ámokfutás Hevesben (5.oldal)

A szocialista örökségről, a megye eladósodásának okairól Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke nyilatkozott.

A megye mind a mai napig nem tudta kiheverni a 12 évig tartó szocialista vezetés legnagyobb bűnét, azt, hogy politikai megrendelésre átadták a HospInvestnek az egri kórházat. Anyagi és morális károkról is beszélhetünk. A morális válságot mindenki érezhette, aki a környéken lakik. Drasztikusan romlott a kórházi ellátás, nem volt elegendő orvos, komplett osztályokat számoltak föl. Az anyagi kár természetesen számokban is kifejezhető. A kiszervezés következményeként kb. 1,2 milliárd forint pluszkiadás sújtotta a megyét. Ehhez hozzáadódik egy 1,6 milliárdos, folyamatban lévő peres követelés, ami szintén a HospInvest-ügy hozadéka.

 A művészetnek nem a pártoskodás a feladata (10.oldal)

Beszélgetés Rátóti Zoltán színművésszel, a kaposvári színház igazgatójával

– Ha már a közéletnél tartunk, ön miért nem írta alá a Nemzeti színészeinek petícióját, amelyben kiálltak Alföldi Róbert mellett?

– Nagyon nem szeretem a különböző petíciók aláírását. Esetünkben ráadásul arról van szó, hogy egy társulatot arra hergelnek, használnak föl, hogy magasabb szintű politikai kérdésekben nyilvánítsanak véleményt. Ezt elítélem, mert a kiállásért a hála csak rövid ideig tarthat, viszont senki ne gondolja azt, hogy nem jegyzik meg, ki milyen dokumentumot írt alá, s ki ellen. A művészeknek nem a pártoskodás a feladatuk. Nekem is megvan a határozott politikai nézetem, amit vállalok, de a színházat nem használom föl ennek szócsövének. Ha így tenném, akkor kizárnék valakit a produkciókból. A pártpolitikába belekapaszkodnia egy művésznek pedig csak pótcselekvés, bármelyik politikai oldalhoz való erős kötödés még korántsem a minőség garanciája.

 A gondolatmentes társadalom nem kedvez a kutatásnak (12.oldal)

Prof. Dr. Perczel András kémikusnak ítélték oda a 2011. évi Bolyai János Alkotói Díjat. A magyar tudomány legnagyobb értékű, 100 ezer adómentes euró pénzdíjjal járó elismerést személyesen Schmitt Pál köztársasági elnök adta át május 22-én este a Nemzeti Színházban.

„Nekem mindeddig nem volt jelentős kapcsolatom a médiával, elsősorban a szakmámat műveltem. Az elmúlt két hétben azonban láttam a média lelkesedését, hogy érdekes meginterjúvolni egy Bolyai-díjast. Ennek örülök, de hozzáteszem, annak jobban örülnénk, mi, természettudósok, ha nem csak ilyen alkalmakkor kerülne a tudomány a sajtó érdeklődési körébe. Hasznos lenne, ha a tudomány vívmányait nem a szaksajtó tolmácsolná a társadalom felé, tehát hidat építene a tudósok és az emberek közé. Nem mi kutatók vagyunk az igazi unikumok, hanem maga a természettudomány. Meg kellene próbálni a „celeb-világ” helyére visszacsempészni az értékeket ilyen módon is az életünkbe.”

 Szőcs Zoltán: Stendhal ürügyén, nem csak Stendhalról (15.oldal)

Figyelemre méltó észrevételt tesz Stendhal az 1789-et követő idők társadalmiságáról, bár megfigyelése nemcsak arra érvényes, de azóta is minden nagy változásra: „A forradalom idején tapasztalható volt a klubokban, hogy minden társadalmat, amely fél, tudtán kívül azok a tagjai uralnak és irányítanak, akiknek a fejében a legkevesebb a világosság, és a legnagyobb az őrület. Minden pártban úgy van, hogy minél több a szellem valakiben, annál kevésbé híve pártjának, főleg ha négyszemközt vall színt.” Ha jól belegondolunk, itt valójában a politikai élet devalválódásának, az eszmék, pártok, ideák mindig bekövetkező elértéktelenedésének egyik fő okát ragadta meg Stendhal: még ha egy eszme elfogadható lenne is netán, gyakorta elfogadhatatlanok, akik hirdetik. Aztán jelentkezik egy másik társadalmi kérdés is, nevesen a tömegek, a közvélemény következetességének hiánya: „a nép csakis akkor erős, csakis akkor számít, ha haragszik: akkor semmi nem drága neki. De ha megszűnik a harag, már a legkisebb áldozat is lehetetlennek tűnik”. Ezt az utóbbi mondatot különösen ajánlanám az Orbán-kormány figyelmébe, melyet a Gyurcsány-Bajnaiékkal szembeni elementáris népharag magas polcra repített fel, de ezzel okavesztetté is vált ez a harag. Most viszont áldozatokat követelnek tőle… Ha hihetünk Stendhalnak, erre nemet fog mondani.

 

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu