vissza a főoldalra

 2011.06.03. 

A kormányzati szándék lendületet adhat a biogazdálkodásnak

Közel háromszorosára, a jelenlegi 120 ezer hektárról 320 ezer hektárra nőhet az ökológiai gazdálkodásba vont termőterületek aránya Magyarországon, ha az ígéretek szerint még az idén létrejövő támogatási és fejlesztést segítő jogszabályok a jelenlegi vidékstratégiában megfogalmazottak alapján készülnek el – közölte a Magyar Biokultúra Szövetség május 17-én. A témában Czeller Gábort, a szövetség elnökét kérdeztem.

 – Először is beszéljünk arról, mikor mondhatunk egy élelmiszert bionak!

 – Akkor, ha a megfelelő ellenőrzési rendszer alapján megvizsgálták, és semmilyen kivetnivalót nem találtak benne. Tehát ha a szaktárca által felügyelt szervezet a termőterület szemléje és az élelmiszer minősítése után mindent rendben talál. Az ellenőrző szervezet a helyszíni ellenőrzés során rögzíti a termékelőállítási folyamat mindazon elemeit, amelyekre nézve vannak bio előírások. A felvett megállapításokat összevetik az előírásokkal, és amennyiben nincs eltérés, akkor kiadják azt a tanúsítványt, amely felhatalmazza a termelőt arra, hogy – a dokumentumban felsorolt termékeit – ökológiai jelöléssel forgalmazza. Az ökológiai termékelőállítás előírásai így nem a végtermékre, annak meghatározott paramétereire, hanem az előállítási műveletek összességére vonatkoznak.

 – Jelenleg 120 ezer hektáron folyik ökológiai gazdálkodás. Eddig mi volt az akadálya annak, hogy nem nőtt ezen termőterület nagysága?

 – Alapvetően a támogatási rendszer. Az agrár-környezetgazdálkodási programon (AKG) belül támogatják külön az ökológiai gazdálkodást. Kezdetben azt mondták a minisztériumnál, hogy évente meghirdetik a támogatást, aztán ebből öt év lett. Remélhetőleg – s erre nem csak a választási kampányban, hanem a közelmúltban is ígéretet kaptunk – az AKG-rendszert felülvizsgálják, és öt évnél gyakrabban hirdetik meg a támogatást. Az ökoterületeket, de főleg az átállást támogatják. Utóbbit meg lehet érteni, hiszen a biogazdálkodás kritikus szakasza az átállás, amelyen minden biogazdának át kell esnie. Ebben a 2 éves (ültetvény esetében 3 éves) szakaszban a termelés már bio, a vele járó hozamcsökkenéssel, kockázatnövekedéssel, de a termés még nem az. Az ide vonatkozó jogszabály Szövetségünk ellenőrző szervezetének honlapján, a www.biokontroll.hu-n megtalálható.

 – Milyen jogszabályváltozást várnak a szövetség tagjai?

 – Ahogy már említettem: főleg az AKG felülvizsgálatát. Az agrár-környezetgazdálkodáson belül az öko-támogatást kell felülvizsgálni, még több támogatást kéne adni. Hiszen kockázat sokkal nagyobb az öko, mint az integrált termelésben. Most a kettőt közel egy szinten támogatják. A járulékos dolgoknál is lényeges a jogszabályváltozás. Jelenleg az előállított ökotermékek 90 százaléka alapanyagként hagyja el az országot. Azonban ha a jövőben valóban prioritást élvez a feldolgozóipar fejlesztése, és a hozzáadott érték Magyarországon marad, ez nemcsak a hazai fogyasztás növekedését segíti majd, hanem egyben számtalan munkahelyet is teremt. Amennyiben a közétkeztetésben is változtatások lesznek és jobb lesz a gazdasági helyzet, akkor ezek a biotermékek nagy valószínűséggel hazánkban kerülnek elfogyasztásra. Így fontos a közétkeztetési, a piacra jutási, a beszállítói jogosítványok megváltoztatása. Ezen jogszabályok módosítását nem egyedül mi szeretnénk, hanem azon kistermelők is, akik hozzánk hasonló helyzetben vannak, csak konvencionális módon termelnek.

 – Beszéljünk a biogabonáról! Annak exportjáról. Azt olvastam, hogy a kazahok bagóért adják a búzát, amely papíron bio, de a magyar biobúzánál rosszabb minőségű. Tehát nemzetközileg sincs egységes kialakult ellenőrzési rend-szer? Ugye, az EU még azt is szabályozta, mekkora legyen egy tojás? Arról nem írnak, milyen legyen egy bioélelmiszer?  

– Létezik ilyen egységes EU-s jogszabály, amit mi átvettünk, s azt ültettük át a magyar viszonyokra. A mi jogszabályunk lehetővé teszi, hogy az EU-snál szigorúbb ellenőrzési rendszert alkalmazhassunk, vagy kérhessen magának a gazda. Amennyiben az Unión kívüli országok szállítanak be bioterméket, arra egy külön jogszabály vonatkozik. Sok állam ellenőrző szervezete külföldön, az EU-n kívül is tevékenykedik, s ez megkönnyíti a kinti áruk bekerülését az uniós piacra.

 – Ha már a jogszabályoknál tartunk: milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki bioboltot szeretne nyitni?

 – Ezen a téren nagyon megengedő a jogalkotó, s ezért kérjük a jogszabály megváltoztatását. Ha ökológiai termék található a boltban, akkor kiírhatja bárki a boltjára, hogy biobolt. Tehát ha csupán 1-2 ökológiai terméket árul valaki, s a többi „csak” reformélelmi-szer, akkor jelenleg bioboltként üzemelhet. Mi ezért kérjük a jogszabály szigorítását, s úgy véljük, az áruknak legalább 80%-ának kéne ökonak, vagy öko eredetűnek lennie.

 – Azzal, hogy az ökológiai gazdálkodásba vont termőterületek aránya háromszorosára nőhet, az járhat-e árcsökkenéssel? Sokan elismerik: a bio valóban egészséges, de igencsak drága. Az ár pedig mindig meghatározó tényező volt a vásárlásnál. Miért drágább az, ami egészségesebb?

 – Az általunk működtetett piacon mi hiába teszünk ajánlást arra, hogy mennyiért adják a kereskedők a termékeiket; a piac szabad, tehát annyiért kínálják az árut, amennyiért megveszik. Gondolom, ha az árualap növekszik, akkor az árak csökkennek. Az árak akkor is csökkennének, ha nem csak a termelőt támogatnák, hanem bevinnék a közétkeztetésbe az ökológiai gazdálkodásból származó alapanyagot, ahogy ezt tették Olaszországban, az Egyesült Királyságban és egyes osztrák és német tartományokban. Olyan támogatási rendszert kéne kidolgozni, amelyben a felhasználót, tehát a közétkeztetőt is támogatnák. Hiszen nem biztos, hogy a termelő túlzott támogatása mindig célhoz vezető. Amennyiben a felhasználót támogatják, akkor az könnyebben hozzáfér a drágább áruhoz. Az ökotermékek drágasága persze viszonylagos, ha a beltartalmat és az ár-érték arányt vizsgáljuk. Egy példa: 300 forintért képtelenség baromfivirslit előállítani. Ha a termék rossz, s kidobja a vásárló, akkor kérdem én: vajon mi is a drága? Tudni kell, hogy az ökológiai gazdálkodásban árfelhajtó tényező a termesztés kockázata. Olyan minimális növényvédelmi beavatkozást és tápanyag-utánpótlást alkalmazhatunk, hogy az adott évjáratot, növényfajt és a hektáronként vett termőterületet alapul véve, az ökológiai termelés hozama mintegy a fele a konvencionálisnak. Ha bármilyen súlyos betegség támadja meg a növényeket, akkor az ökogazdálkodásban szinte semmit nem tehetünk ellene, hiszen mi olyan vegyszereket nem használhatunk, mint a konvencionális gazdálkodók.

 – A fogyasztók nem csak az árat figyelik, hanem a divatot is. A globalizáció miatt ehetünk mi télen is epret, szilvát, tehát a fejlettebb régióikban élő emberek étkezési szokásai teljesen elszakadtak a természetestől, a hagyományostól.

 – Ez az egyik legnagyobb probléma, ami sajnos az ökológiai gazdálkodásban is megjelent. A globalizált kereskedelem nem kerülte el az ökogazdálkodást sem. Bolygónk déli féltekéjén is élnek ökogazdálkodók, így könnyen előfordul, hogy december végén itthon szilvát tudunk enni… Valószínű, ebben is változás történik, mert több ország kezdeményezi a vidékfejlesztési stratégiában, így mi is, hogy a helyi termék helyben hasznosuljon, s ne utaztassuk több ezer kilométert az árut.

Medveczky Attila