vissza a főoldalra

 

 

 2011.06.17. 

Trianon: az egyik következmény Kárpátalja

Trianon 1920 címmel rendezett emlékünnepséget június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) városi alapszervezete.

 Kilencvenegy évvel ezelőtt döntöttek rólunk, döntöttek nélkülünk – emlékeztetett a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára Bocskor László, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, az emlékünnepség résztvevőit köszöntve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében. Mint fogalmazott, minden egyes akkori tollvonás szögesdrótként jelenik meg itt, a Kárpát-medencében, mely elválaszt testvért a testvértől, templomot a temetőtől.

Riskó Márta, a beregszászi KMKSZ-alapszervezet elnökségének tagja az ünnepség vendégei között köszönthette dr. Kerekes Henriettát, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának konzulját, Barna Györgyöt, a Kárpátaljai Cserkészliliom Alapítvány elnökét, Bohán Béla beregszászi római katolikus plébánost, Sin Bélát, a KMKSZ Makkosjánosi Alapszervezetének elnökét, Kovácsné Marton Erzsébetet, a Küldetés és a Közoktatás című lapok főszerkesztőjét, valamint Weinrauch Katalin költőt, a Magyar Kultúra Lovagját.

 A megemlékezés műsorának nyitányaként Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze előadásában hangzott el egy költemény, majd fellépett a Beregszászi Református Egyház kamarakórusa, mely Ladányi Katalin és Barna Szvetlana vezényletével egyházi énekeket és kórusműveket adott elő.

A továbbiakban Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének tiszteletbeli elnöke tartott előadást Trianon és következményei Kárpátalján címmel. Mint emlékeztetett, Kárpátalja közigazgatási, politikai fogalomként nem létezett a trianoni békediktátumig, annak következményeként jött létre. Egyebek mellett elmondta: bár Magyarország feldarabolását a nemzetállamok létrehozásának szükségességével indokolták az első világháború lezárásakor, Csehszlovákiában például, melynek Kárpátalja is része lett a békediktátum következtében, a lakosság 41 százaléka nem a két államalkotó nemzethez tartozott. Elhangzottak a megdöbbentő adatok: a Csehszlovákiához csatolt Kárpátalja a történelmi Magyarország területének négy százalékát, s lakosságának három százalékát tette ki. 1920-ban a régió hatszázezer lakosának 55 százaléka ruszin, 31 százaléka magyar, 15 százaléka sváb, három százaléka román volt, s csupán egy százaléka szlovák. Horkay rámutatott: a határon túli magyarság lélekszáma a Kárpát-medencében 1920-hoz képest több mint 30 százalékkal csökkent. Ezért is jelentenek örömet számunkra a Magyar Köztársaság áttörésnek nevezhető politikai lépései és kezdeményezései, köztük mindenekelőtt a státustörvény elfogadása, illetve a magyar nemzeti összetartozás napjának bevezetése – zárta előadását Horkay Sámuel.

Az ünnepség további részében Majoros Alexandra, Barta Irén és Gyidik Laura, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulói, illetve Birta Viktória, a Rákóczi-főiskola diákja magyar költők verseit szavalták. Fellépett a Vidnyánszky Éva vezette Ficseri Gyermekstúdió is, mely az alkalomnak szentelt irodalmi összeállítást adott elő.

Bohán Béla beregszászi plébános a nemzeti összetartozás napja alkalmából arról beszélt, miként érintette Trianon a magyarországi római katolikus egyházat. Mint elmondta, a 18 egyházmegyéből (Horvátországot nem számítva) csupán négy maradt érintetlen Magyarországon, további négy teljes egészében más országokhoz került, tíz pedig szétszakadozott. Ez utóbbiak közül háromnak – köztük a Szatmári egyházmegyének, amelyhez Kárpátalja is tartozott egykor – a területe három ország között oszlott meg. Az összetartozás azonban akkor, abban a nehéz helyzetben is megmutatkozott. A kárpátaljai egyházmegyei részben maradtak oly módon akarták megmutatni összetartozásukat, hogy javaslatot tettek a Magyarországhoz és Romániához tartozó részek vezetőségének: ugyanúgy éljenek tovább, mint eddig. Ugyanúgy emlékezzenek meg például az elhunytakról mind a három egyházmegyei részben, három misét felajánlva, bárhol érte is a halál a megboldogultat. Ezt a javaslatot a másik két egyházmegyerész kormányzata és papsága egyöntetűen elfogadta – mondta el Bohán Béla –, ily módon már az 1920-as években megmutatkozott, hogy össze tudunk tartani.

Riskó Márta zárszavában úgy fogalmazott, hogy a június 4-i megemlékezések lényege emlékezni és emlékeztetni: a magyar kilencvenegy év után sem felejt, nem pusztul, nem vész el – megmaradunk.

 

(Forrás: karpataljalap.net)