|
 2011.06.17.
Ne engedjünk a
kísértésnek
Május
29-én, 11 órakor mutatták be Komáromban a TERET ADUNK
programsorozat részeként, szabadtéren, Medveczky Szabolcs
zeneszerző, karnagy meseoperáját, az Ali Khodzsa és a bölcs
kisfiú történetét. A szövegkönyv Mikolasek Zsófia munkája,
aki egyben a darab rendezője is volt. A darabról a zeneszerzővel
beszélgettem a premier után.
– Mi ennek a darabnak a forrása? Seherezadé
meséje?
– Az Ezeregyéjszaka meséi, a legismertebb arab mesegyűjtemény,
amelynek különféle változatait évszázadok folyamán különböző
szerzők, fordítók és tudósok állították össze. A mesék
eredete a kora középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik
vissza. A kerettörténet két fő-szereplője Sahrazád és
Sahrijár király. Amikor a király felfedezi, hogy a korábbi
felesége hűtlen volt, szörnyű bosszút áll az asszonyokon.
Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet.
Végül a vezére már nem talál több lányt a birodalomban.
Ekkor Sahrazád (ismert Seherezádé és Sehrezád néven is), a
vezér lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád
elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be, így kényszeríti
a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka,
amint befejezi a mesét, elkezd (de csak elkezd) egy másikat. És
ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak
eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahrijár
megkíméli Sahrazád életét. A mesefolyam műfaji tekintetben
igen-igen változatos: történelmi elbeszélések, szerelmi történetek,
tragédiakezdemények, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek
és muszlim vallásos legendák is vannak köztük: az egyik ilyen
történet: Ali Khodzsa és a bölcs kisfiú története.
– Ki ajánlotta figyelmedbe ezt a történetet?
– Az Egressy Béni Zeneiskola igazgatónője Méry Anasztázia
kért fel a darab megzenésítésére.
– Mi a mű üzenete a mai kor fiatalsága
felé? Ez a mese a felnőttekhez is szól?
– Az embernek mindig meg kell őriznie a becsületességét,
be kell tartania az adott szavát. Nem szabad engedni a kísértésnek,
bármilyen formában jelenjen meg. Éppen emiatt megszívlelendő
a felnőttek számára is.
– Mind a szereplők, mind a zenekar tagjai
fiatalok, gyerekek. Ez mennyire jelentett kötöttséget a komponálás
közben?
– Tisztában voltam a gyerekek képességeivel, mégis
menet közben kellett korrigálni egyes szólamokban,
hangszerekben. A másik nagy dolog számunkra – úgy gondolom
–, hogy a zeneiskolában
külön működő vonós
és fúvószenekar együtt
játszhatott.
– Mikor egyes szerepekhez írtad a dallamot,
tudtad, hogy ki énekli el a színpadon? Tehát személyre szabtad
az énekesi feladatokat?
– Természetesen tisztában voltam vele, hogy kik fogják
előadni az egyes szerepeket, de pár számot le kellett transzponálni,
mivel egy-két gyerek pont januárban, februárban kezdett el mutálni.
– A meseopera balettbetétet is tartalmaz.
Nem véletlen, hiszen a misztikus Keleten vagyunk. Arab zenei motívumokat
is felhasználtál?
– Zenedramaturgiai szempontból ez kihagyhatatlan. A darab
főváza egy arab műdal. Ez a dallam mindig felcsendül, ha a
cselekmény úgy kívánja, persze más-más karakterrel ábrázolva.
– Egy 21. századi meseopera nálad milyen
stílusban íródik? A kortárs komolyzene mára sokaknál egyenlő
a hallgathatatlannal.
– Úgy gondolom, hogy minden embert más-más hatások érik
mai világunkban. Az a kérdés, kit hogyan inspirálnak ezek a külső
hatások és milyen formában, eszközzel tudja kifejezni belső
mondanivalóját. A stílusnál szerintem sokkal fontosabb, hogy a
befogadó a darab katartikus pillanatait átélje. Ha ez sikerül,
akkor nem dolgoztam hiába.
– Azt olvastam, hogy a próbák három
helyszínen folytak. Ki koordinálta ezeket?
– Miután elkészült a librettó és a zene, mindenki
megkapta a feladatát. Ekkor kezdődött a munka oroszlánrésze.
A zeneiskola igazgatónője tartotta kézben a szervezést. A
zenekar és a kórus a Zeneiskolában próbált, a szereplők és
a táncosok a Közösségi Házban kaptak helyet. Áprilisi összpróbákat
a Csokonai Művelődési Házban tartottuk.
– Milyen volt az összhang a szövegkönyvíróval,
aki egyben a darab rendezője is volt?
– Úgy érzem végig egy hullámhosszon mozogtunk. Amit kértünk
egymástól, azt teljesítettük.
– Olyannak álmodtad meg magadban látványilag
az operát, mint ami karmesterként eléd tárult?
– Szűkös anyagi keretek között kellett dolgozni. A szülök
mindent megtettek, hogy a jelmezek, maszkok, kellékek, díszletek
készek legyenek a bemutatóra.
– A finálét kétszer is meg kellett ismételni
a szűnni nem akaró taps miatt. A premiert több előadás is követi?
–
Tervbe van véve, hogy a zenei alapot stúdióban felvegyük, így
ha lesz folytatása, akkor egyeztetés szempontjából könnyebb
csak a „Délibábosokat” utaztatni, mint hozzá a zenekart is.
– Írtál már misét, zongoraversenyt, s
most meseoperát. Legalábbis ez a három az, ami sajtóvisszhangot
kapott. Milyen zenei, vagy zenés színpadi műfajban szeretnél még
komponálni?
– A kamarazenei komponálást nem hagyom abba, most éppen
egy vonósnégyes tervein dolgozom, és talán lesz idő a
fuvola-szonátámat is befejezni. Színpadi műveket is szeretnék
írni, de keresem az ideális szövegkönyvet.
emma
|
