|
 2011.06.17.
Ajánljuk: A sajtóapostol
Molnár Antal–Szabó Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete
Ez a kötet a százesztendős
magyar jezsuita rendtartomány egyik kiemelkedő apostola, Bangha
Béla (1880-1940) jezsuita egyéniségét mutatja be. A szerzők,
Szabó Ferenc (1931) jezsuita teológus, író és Molnár Antal
(1969) történész, rendi levéltáros tanulmányai a régi
Bangha-kép megújítását tűzik ki célul. A "világhódító"
stratéga, a briliáns szónok, a sajtószervező és a harcos
hitvédő alakját eddig alig ismert vonásokkal kívánják kiegészíteni,
árnyalni: a jezsuita szerzetes lelkiségét és az
"engedelmes lázadó" elöljáróival való bonyolult
kapcsolatát mutatják be. Az írások elsődleges forrásait a római
elöljárókkal való levelezés és a nemrégiben felfedezett
naplójegyzetek jelentik, amelyek a kötetben teljes terjedelmükkel
napvilágot látnak.
Részlet Molnár
Antal tanulmányából: „A
Nyisztor által kezdeményezett Bangha-kultusz a páter halála után
néhány évvel bekövetkező politikai változásoknak köszönhetően
legfeljebb a katolikus emigráció szűk köreiben élt tovább. A
magyarországi történetírásban a jezsuita rend és Bangha Béla
neve évtizedekre a legsötétebb reakció szinonimájává, igazi
szitokszóvá vált. Bangha megítélése az 1970-es évek enyhülő
politikai légkörében egyre árnyaltabbá és szakmaiabbá váló
történetírói diskurzusban sem javult igazán. Míg a vele
mindig együtt emlegetett Prohászka társadalom-és egyházkritikája
már a marxista történetírásban is kapott elismerő szavakat,
addig Bangha megmaradt a szélsőjobboldali, agrárius,
antiszemita klerikális reakció uszító hangú szócsövének
vagy inkább bunkósbotjának, a tömegek retrogárd tudatformálójának,
lelki különítményvezérének…Még inkább tanulságosnak érzem
Szegedy-Maszák Mihály gondolatait, aki Kosztolányi Dezső
1919-1920-ban keletkezett írásai és az általa szerkesztett Vérző
Magyarország című antológia megítélésével kapcsolatban int
nagyfokú körültekintésre és óvatosságra. Kosztolányi ebben
az időszakban a Bangha lapbirodalmához tartozó Új Nemzedék
munkatársa volt, így Szegedy-Maszák figyelme szükségszerűen
Bangha állásfoglalásaira is kiterjedt. Mindenekelőtt számos
érzékletes példával hangsúlyozza a politikailag és ideológiailag
is zűrzavaros esztendők hatását a később igen különböző
szellemi pályát bejárt értelmiségiek akkori állásfoglalásaira
és későbbi útkeresésére. Ennek illusztrálására ma már egészen
meglepő idézeteket olvashatunk Márai Sándortól vagy Jászi
Oszkártól éppúgy, mint Tormay Cécile-től vagy Ignotus Páltól.
Ezek a példák figyelmeztetnek arra, hogy mennyire veszélyes a
kor szereplőit az 1945 vagy 1989 utáni tudásunk magaslatáról
utólagos kategóriákba gyömöszölni és vélt erkölcsi
magaslatról elítélni vagy éppen felmagasztalni.”
JTMR-Távlatok,
Budapest, 2010
400 oldal
Sz.
|
