vissza a főoldalra

 

 

 2011.06.17. 

A változás szellője

Szima Judit, a Tettrekész szakszervezet vezetője házi őrizetben van. Szima 1987-ben jelentkezett a rendőrséghez tanítónői képesítéssel. Apja is rendőr volt, felvették. A diplomások átképzéssel, mondhatnánk gyorstalpalóval lehettek rendőrtisztek, így az akkor -– 1989-ben – kevéssé népszerű pályán jól startolt a rendőrcsalád sarja. Egészen alezredességig vitte, ami azért a magyar rendőrségen belül, ahol annyi az ales, mint égen a csillag, nem nagy meglepetés. Már 1989-ben is szakszervezetis volt, de 2004-ben létrehozta a Tolna Megyei Rendőr Szakszervezetet, majd a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét. A Tettrekész a közrendőrt célozta meg.

 A rendőrség állományának egyre több tagját sikerült meggyőzni, hogy ők majd képviselik az érdekeiket, jogászt biztosítanak az ügyekhez, eljárnak a kifizetetlen pénzekért, vagy az esetleges felelősségre vonások ügyében. Nem volt nehéz dolguk, mert a magyar rendőrség, a maga 40 ezer feletti állományával és a 60-as éveket idéző bürokratikus, értelmetlen, mondhatni ostoba ügymenetével, lassú, avítt döntési folyamataival, értelmetlen és átláthatatlan belső utasításaival és a több ezer semmittevőjével, kiknek egy jelentős része éppen alezredesi fokozatban van, kiált a változtatásért. Az ala-csony fizetéseket egyfajta kiváltságos hatalmi pozíció, az elintézés képessége, az állampolgár – mármint a nem rendőr – felett állás élménye ellensúlyozza. Ezt a rendőrzsargon kollegialitásnak, esetleg bajtársiasságnak hívja és indokát egy kissé obszcén mondattal érzékelteti: nem szarunk oda, ahonnét eszünk. Ezzel az indokkal a rendőrségen belül súlyos bűncselekményeket tussoltak el, sőt a dolog odáig fajult, hogy a szervezett bűnözés szervezői nem egy esetben maguk is rendőrök voltak. A Terrorelhárítási Központ mostani vezetője, Hajdú János éppen egy ilyen ügybe szaladt bele, amikor is nemkívánatos személlyé vált a rendőrségen belül. Rájött, hogy az egyik magas rangú rendőr áll egy mocskos ügy mögött. A gépezet beindult, várták a megfelelő pillanatot és eltávolították. Mert, ugye, kolléga ellen soha.

Emlékszünk a 2006-os rendőri túlkapások vizsgálatánál, hogy rendőrök a bíróság előtt teljesen egyértelműen hazudtak nem egy esetben, hogy az ujjtörő, szemkilövő, összebilincselt lányt rugdosó kollégát mentsék. A szocialista vezetés ezt a helyzetet kiválóan használta. Sőt, valójában csak biztosították a népköztársaság rendőrségének továbbélését. Részben a személyi állomány terén, de legfőképpen a módszerekben. Nem kapsz sok pénzt, rossz körülmények között dolgozol, úgy rángatunk, ahogy akarunk, de szemet hunyunk a viselt dolgaid felett. Lehet, hogy csak kötelező felelősségbiztosítás nélkül, vagy részegen vezettél, de az is lehet, hogy benne vagy valamelyik maffiában, elnézzük. Ráadásul a régi hálózati szakemberek, akik a II.-es, a III-as főcsoportfőnökségről, esetleg még kevésbé ismert helyekről maradtak az állományban, megszervezték, hogy minden alegységnél, minden rendőrörsön és minden kapitányságon ott legyenek a hangadók, a hangulatfelelősök, akik befolyásolni hivatottak az állomány véleményét. Többnyire sikerrel.

Ezek a megmondóemberek, miután 2006-ban telebeszélték a kiéheztetett, kialvatlan kollégák fejét, hogy az Alkotmány utcában már meghalt egy rendőr, a másikat meg felgyújtották Molotov-koktéllal, akik elsőként törték az ujjakat az összebilincselt kezeken, akik megalapozták az egész ámokfutást, valamikor 2008 környékén – hirtelen fordulattal – elkezdték mondogatni, hogy a Jobbiknak tulajdonképpen igaza van. Mert a rohadt cigányok. Ennek a vonulatnak a manifesztálódása, hogy a Szima Judit által vezetett Tettrekész Magyar Rendőrszakszervezet megállapodást kötött a Jobbikkal. Hogy a Jobbik-közeli honlapokon ÁVÓ-sozták, sünözték, férgezték, és droidozták a rendőröket, az hirtelen nem számított semmit. Az átlagrendőr – miután a szocikat már nem lehetet tovább beadni – most megkapta a Jobbikot. A dolog odáig fajult, hogy Szima Judit a 4. helyen indult a Jobbik EP listáján. Azonban csak három képviselő jutott be, és ahelyett, hogy Balczó Zoltán, amikor hazatért Brüsszelből és a teljesített küldetés elismeréseként az Országgyűlés alelnöke lehetett, neki – mármint Szima Juditnak – adta volna át a helyét,  inkább az orosz kapcsolatot és pénzt villantó Kovács Bélát ültette az áhított nagy pénzt biztosító európai parlamenti székbe.

Ezen Szima asszonyság mérhetetlenül megsértődött. Megbízatását persze teljesítette így is, csak már nem Vonáékkal. Még az is elképzelhető, hogy ugyanazokat a jó embereket használva, mint 2006-ban, csak most rendőrtüntetéseket szervez a kétharmados kormány ellen. Azzal a biztos tudattal, hogy a rendőrségen belül úgysem változik semmi. Úgy is szemet hunynak a stiklik felett, mert a hálózat megvéd.

Tévedett, valami, úgy látszik, mégis változik. Szima Judit ellen a vád hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények.

 

 Csorja Gergely