|
 2011.06.17.
Pünkösd
Napimádó lelkem
Pünkösdkor telik meg Uram-Krisztusom iránti hálával és
elragadtatással. A nappalok már hosszúk, négykor már derengés,
madarak ébresztenek, féltízkor még nem hunyt le a nap, a természet
áradóan gazdag, minden az élet egyszervalóságát, kivételes
ajándékát hirdeti és az Úr Krisztus felemelkedik oda, ahonnan
érkezett. Ha Pünkösd nem volna, csak Golgota és szenvedés,
talán nehezebb volna élni is, hinni is, mert a földi élet zöld
tengere nem volna összekötve a feljebbvaló élet kék-ezüstjével,
a magasság a mélységgel. Pünkösdkor a földi valóság ölelkezik
az egeken túlival. A Pünkösd az igazi életöröm. Ma pedig,
talán egy kicsivel több is, mert szabad és saját. Halljuk az
angyal szavát, amint átsuhan az égbolton és hirdeti:
„Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával
megrészegítette mind a nemzeteket.” (János, Jelenések 14/6)
Ezt most nem kell és nem is szabad politikára fordítani,
mert ez a
mai Pünkösd
élő földi valósága és győzelmes hite.
Köszönjük, Úr
Isten!
Csurka István
|
