|
 2011.06.24.
Antibabilonista értékek mentén
„Az Országút Társulat
Fekete-fehér címmel antibabilonista amatőr filmpályázatot ír
ki”-olvasható a ferences rend honlapján. A pályázattal
kapcsolatban Kondorosy Szabolcsot, az Országút Társulat művészeti
vezetőjét kérdeztem.
– Lapunkban idén kritika jelent már meg a társulatuk által előadott,
Tamási Áron: Énekes madár c. székely népi játékról. Arra
kérem, hogy beszélgetésünk elején arról essék szó,
1997-ben miért döntött úgy, hogy egy amatőr, keresztény színjátszó
csoportot hoz létre.
– Eredeti elképzelésem az volt, hogy az Országúti
Ferences Plébánia hittanóráira járó fiatal felnőttekből
egy kis csapatot verbuváljak, mely előadja Tamási Áron már
említett darabját. Többen jelentkeztek, éltető, örömteli légkör
született a próbák alatt, s maga az előadás annyira jól
sikerült, hogy mindez számunkra természetessé tette a folytatást,
s ezzel egyre jobban körvonalazódott egy kis amatőr társulat
születése. Ezt azért is tartottuk fontosnak, mert az amatőr színjátszásnak
egyoldalú a magyarországi képviselete. Tehát hiányzik a
keresztény amatőr színjátszás.
– Az egyoldalúságon a polgárpukkasztást, a szabadosságot értsük?
– Részben. Nagyon sok alternatív színházi csoport létezik,
viszont darabválasztásuk és az előadások színrevitele
egyfajta liberális értékrend szerint történik – általában.
– Tehát babilonista?
– Ebben az értelemben igen.
– Önök mi alapján választják ki az előadásra szánt darabokat?
– A darabválasztást nagyban befolyásolja a szereplők
száma, nembeli összetétele, kevésbé a technikai követelmény.
Amatőrök vagyunk, így mindenki a saját szabadidejéből áldoz
a próbákra. Így az is lényeges, hogy az adott darab elnyerje a
társulat tetszését. Minden évad elején társulatunk tagjai
darabokat ajánlanak, s közösen döntünk, melyiket válasszuk.
Természetesen csak olyan darabokat választunk ki, melyek keresztény
és nemzeti értékeket hordoznak vagy azokra való nyitottságot,
keresést tükröznek.
– A próbák alatt műhelymunka folyik? Tehát egy bizonyos pontig a
szereplők elmondhatják elképzelésüket a rendezői koncepcióról?
– Nem vagyok csalhatatlan művészeti vezető, olyan, aki
egyedül tudja, mi a helyes a színpadon. Az egész csoport baráti
szálakból fonódott össze, aminek nagyon örülök, mert amatőr
szinten másként nehéz egy társulat létezése. Egy baráti társaságban
pedig meg kell hallgatni a többiek véleményét. Az egyértelmű,
hogy bizonyos dolgokban valakinek ki kell mondania a végső döntést,
s azt én teszem meg, a közösség hagyományai alapján. Viszont
közös alkotásról van szó.
– Milyen a kapcsolatuk az Országúti Ferences Plébániával?
– A ferences rend biztosítja mind a próbákhoz, mind az
előadáshoz szükséges Fekete Sas utcai helyiséget, amit színháziasan
rendeztünk be. A plébánia az első fórum, ahol a hirdetéseinket
meg tudjuk jelentetni, s ahonnan nézőinket toborozni tudjuk.
– Kialakult mára a törzsközönségük?
– Igen, és nem hirdetések, hanem szájról-szájra
terjedő „reklám” alapján. Meggyőződésem, hogy esetünkben
ez a legjobb módszer a közönség bővítésére. Interneten és
egyéb fórumokon is hirdettünk, de azt hallják meg a legszívesebben
az emberek, mikor egy barát ajánl egy bizonyos előadást.
– Az sem mellékes, hogy ebben a babilonista világban ingyenesek az
önök produkciói.
– Ez így van, s számunkra ez kísértést is
jelenthetne. Hiszen adományokból tartjuk fenn a társulatot, de
különböző költségeket nekünk is ki kell fizetnünk, hogy létrejöhessen
egy adott előadás. Az adományokat ezúton is megköszönöm,
hiszen ezek nélkül nem jönnének létre új bemutatók. Ettől
függetlenül az ingyenességhez kezdetektől ragaszkodunk.
– Ma sok mindent a pénz határoz meg. Így sokan azt hiszik, ami nem
kerül pénzbe, az rossz, gagyi, s az a jó darab, amire drága a
jegy.
– Mi is találkoztunk ilyen felfogással. Az ingyenesség
többször dilettantizmust, színvonaltalanságot feltételez többek
fejében.
–Térjünk rá a pályázatra. Hogyan is értsük az antibabilonista
jelzőt? Sőt még jelképesen Bizánc kapuját is betörő alkotásokról
is szó van.
– Eszmei fogalmakról van szó. A mai kor főleg az eszmei
küzdelmeké. Babilon esetében, gondolom, világosabb a párhuzam.
Bábel tornyának története sokak számára ismerős, amikor
Isten dicsőségét akarják földi emberek fölülmúlni. Bizánc
kapujának betörése pedig Botond vezérhez, s a magyar történelemhez
köthető. Botond buzogánya egy sokáig sérthetetlennek hitt
kaput tör be. Bizánc esetünkben nem a keleti kereszténység
jelképe, hanem egy pöffeszkedő világhatalomnak és világszellemnek,
ami a kapukon kívülre igyekszik szorítani a nemzeti értékeket,
igazságokat.
– Tehát a keresztény és magyar értékek dominálnak.
– Igen, de nem arról van szó, hogy bibliai vagy történelmi
tárgyú pályázatokat várunk. A játékfilm kategóriában 1946
előtt íródott magyar novellák megfilmesítésére gondoltunk.
Ez a háború előtti novellatermés volt az, ami közt kutatva
mindenki találhat számára kedves témát. Nem kell annyira
megijedni a filmezéstől. Egy film készítéséhez ilyen amatőr
fokon főleg érzék, látás szükséges. Kamerákat talán kölcsön
lehet kérni és vannak olyan elérhető vágóprogramok,
melyekkel könnyebben el lehet készíteni a filmet. Mi magunk is
készítünk filmeket, s rá kellett jönnünk, nem annyira ördöngös
dolog. A dokumentumfilm kategóriában pedig méltatlanul
elfeledett vagy pusztulásra ítélt tárgyi emlékeink – egy
park, egy szobor, egy útszéli kereszt – bemutatása lenne a cél.
– Hol mutatnák be a nyertes filmeket?
– Először a Fekete Sas utcai termünkben, majd elképzeléseink
szerint egyházi, oktatási intézményeket keresnénk föl a
filmek vetítése céljából.
Medveczky Attila
|
