|
 2011.06.24.
Apa, tényleg háború lesz?
Kedd reggel a
buszmegállóban az alábbi beszélgetésre lettem figyelmes. Egy
kb. 8 éves kislány ezt kérdi apjától: „apa, igaz, ha
elveszik a nyugdíjakat, akkor kitör a háború?” Apja
meglepetten néz gyermekére, hiszen ő legalábbis nem szokott
hozzá az ilyen kérdésekhez. Én is inkább, az „apa, hogy
megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába”-féle kérdésre
számítottam, de erre nem. Az apa visszakérdez: „hát ezt a
nagy marhaságot kitől hallottad?” Válasz: az iskolaudvaron
egy lánytól, a Vicától, aki ezt mindenkinek elmeséli.
Tehát ma ott
tartunk, hogy nem az a téma a kicsik között: a gólya hozza-e a
gyereket, hanem a Fiala János és Bolgár György-féle legendák,
rémhírek. Azt az apuka nem kérdezte meg, hogy vajon nem Szimának
hívják-e a Vicát, vagy rokonságban van-e valami elhízott, íróasztal
mögött hébe-hóba dolgozó rendőrtiszttel, aki már arra
gondol, hogy az idő előtti nyugdíj mellett magánszimat-vállalkozásba
kezd. Ez a beszélgetés is mutatja, hogy gerjesztett vita folyik
a társadalomban, ugyanis széles támogatást nem tudtak nyerni
ügyüknek a volt katonák, rendőrök vagy tűzoltók. Ezért
tudatos politikai törekvés a szocialisták és a volt SZDSZ-esek
részéről, hogy más szakszervezeteket is rákapcsoljanak a
rendvédelmisek megmozdulásaira, és félrevigyék az egész
diskurzust. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy évente
több mint 50 milliárd forintot fordítson harmincezer életerős,
munkaképes ember ellátására, akik hozzájárulhatnának az
ország biztonságához. Ma hetvenéves bírók fizetést kapnak,
a negyvenéves rendőrök pedig nyugdíjat, normális ember erre
azt mondja, hogy nem tartható ez az állapot. Magyarország
viszont megváltoztathatatlan az ilyen privilégiumok megszüntetése
nélkül. A nyugállományban lévő rendvédelmi dolgozók közül
azok, akik még életerős egészséges és fiatal emberek, nem nézhetik
tétlenül végig, hogy a közrendet szabadcsapatok felügyeljék,
haragítsanak egymásra végzetesen évszázadok óta békésen
egymás mellett élő népcsoportokat! Az ellenzéki pártok, látván,
hogy sikeres irányba kezdenek fordulni dolgaink, és jó úton járunk,
nem riadnak vissza semmiféle nemtelen eszköztől. Valótlanságokat
állítanak, riogatnak, lázítani próbálnak.
Az meg külön
aljasság, hogy háborúval riogatják a kisgyerekeket. A
kisgyerek elmondja ezt a sztorit az alapjáraton rendes, de
politikai síkon alulképzett anyukának, s ő máris pánikol,
továbbadja a játszótéren a többi anyukának. S máris sikerül
a rágalomhadjárat egyik epizódja. Hiszen egy édesanya félti
gyerekét, alapvetően pacifista, s ha elhiszi, hogy a kormány háborút
provokál, akkor érzelmileg ellene fordul.
emma
|
