vissza a főoldalra

 2011.05.06. 

A csángómagyarság megmaradása az egész nemzet közös ügye

Április 8. és 10. közt tanácskoztak Moldvában a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének kezdeményezésére megtartott konferencián a moldvai civil szervezetek képviselői, a csángó téma szakértői, politikusok, tanárok, újságírók, segítők. A Külsőrekecsinben és Pusztinán tartott konferencia elsődleges célja az volt, hogy a tíz évvel ezelőtt elfogadott csángó cselekvési tervet továbbgondolják, újrafogalmazzák. Elérte-e a konferencia a célját? Erről és a tanácskozás állásfoglalásáról kérdeztem Solomon Adriánt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnökét.

 – Mielőtt rátérnénk magára a konferencia témájára, szóljunk arról, hogy március végén Brüsszelben bemutatták a moldvai csángók helyzetét elemző könyvet. Mit kell tudni erről a kötetről?

 – „Mük szeretünk itt élni” címmel tájékoztató és összefoglaló jellegű, háromnyelvű – magyar-román-angol– kiadvány készült a moldvai magyar csángók helyzetéről. A kötet pedig az Európa Tanács 1521/2001-es Ajánlásának 10. évfordulója alkalmából jelent meg. A kötet elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő magyarországi és romániai olvasók számára is hasznos kézikönyv. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy Nyugaton is ismerjék meg a csángók helyzetét.

 – A magyar EU-s elnökség segíthet-e azon, hogy a csángómagyarok sorsára jobban odafigyeljenek külföldön?

 – Természetesen. Ahányszor elhangzik Brüsszelben és más európai fórumon a csángók ügye, az hatalmas segítséget jelent számunkra.

 – Mi a gond a 10 évvel ezelőtt elfogadott cselekvési tervvel, hogy módosítani kellett?

 – Nem volt ezzel a dokumentummal semmi probléma, de szükségesnek tartottuk, hogy a jelenlegi helyzetből és tényekből induljunk ki. Hozzunk létre egy olyan tervet, amelyből sok mindent meg tudunk valósítani. Ne csak a civil szervezetek vállalják ennek a felelősségét, hanem a politikum is.

 – Tehát az RMDSZ, az MPP és a most alakuló ún. Tőkés-párt?

 – Nem csak azok, hanem a magyarországi kormány, sőt a román pártok is. Mi itt élünk Romániában, itt fizetünk adót, s ezért elvárjuk, hogy támogassák elképzeléseinket.

 – A hétvégén az MKP kongresszusán vettem részt, s ott arról is szó esett: a déli országrészt, ahol többségben élnek a magyarok, gazdaságilag nem fejleszti a kormányzat. Hasonló történik Bákó megyében is?

 – A megye jelenleg Európa egyik legszegényebb régiója. 1989-ben ezt még nem lehetett elmondani erről a térségről. Azóta megszűntek a munkát adó cégek, kis-és középvállalkozók nem jelennek meg a megyében, és ezért sokan kivándoroltak Nyugatra a jobb élet reményében. Ki kell hangsúlyoznom, hogy az identitás- és nyelvőrzés fontos feltétele olyan magyar tulajdonban lévő vállalkozások létrejötte, ahol a kommunikáció elsődleges nyelve a magyar. Ezért nekünk a sikeres csángómagyar karrierek felmutatása is a feladatunk.

 – A 10 évvel ezelőtt elfogadott dokumentumnak több eleme is megvalósult?

 – Igen, az összefogásnak köszönhetően. A moldvai és magyarországi civil szervezetek, a magyar állam, a keresztszülők és a magyarországi és diaszpórában élő csángó értelmiség erőfeszítései nyomán ma már valóságként beszélhetünk sok mindenről, ami akkor még álomnak tűnt. Jelentős eredmény, hogy immár 25 moldvai településen több mint 1700 moldvai csángó gyermek élhet az iskolai és azon kívüli magyar nyelvoktatás, illetve egyéb magyar kulturális pedagógiai programok lehetőségével.

– 2010-ben a Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében konferencia tekintette át az elmúlt 10 év eredményeit, meghatározva a közösségfejlesztés terén szükséges továbblépés főbb irányait is.

A 2010. évi tanácskozás megállapításaiból kiindulva, azokat részletezve és az időközben bekövetkezett magyarországi változások tükrében is továbbgondolva 2011. április 8-10-én Külsőrekecsinben és Pusztinában újabb megbeszélésre került sor a csángómagyarság közösségfejlesztési tervének témájában. A tanácskozás résztvevői üdvözölték, hogy a magyar kormány új nemzetpolitikai stratégia kidolgozását kezdte meg, amelyhez a Magyar Állandó Értekezlet a csángókérdésre is kiterjedő szórványstratégia összeállításával járul hozzá.

 – Gondolom a magyar nyelvű oktatás a legfontosabb feladat.

 – Valóban, az oktatás fontos, de nem elégséges feltétele a nyelv és a kultúra őrzésének. El kell érni a román tannyelvű iskolákban oktatandó magyar, mint anyanyelv kiterjesztését minél több moldvai csángó falura. Ahol már megszerveződött az oktatás, ott a ki kéne terjeszteni lehetőleg a falu teljes gyerekpopulációjára óvodától a legfelsőbb helyben elvégezhető osztályig. Amint említettem, 25 csángó településen van magyar nyelvi oktatás, további 25 településen lenne sürgősen szükség rá, és még 30 faluban lenne értelme. További megoldandó feladat a tanárok megfelelő lakhatási feltételeinek folyamatos biztosítása. Fontosnak tartom a minőségbiztosítási rendszer bevezetését a moldvai magyar nyelvű oktatási folyamatra. Jelenleg 232 ezer csángó él a hét moldvai megyében. Ebből 63 ezer él városban, a többiek falvakban. A nyelvállapot rendkívül eltérő, falvanként. A teljes csángó lakosság 21%-a beszél magyarul, és még 6% passzív nyelvtudással rendelkezik.

 – Magyar nyelvű kollégiumot is létre szeretnének hozni.

 – Így van, egy magyar szellemiségű kollégium létrehozását javasoljuk Bákó városában a jelenleg ott tanuló moldvai csángó diákok számára. Ebből aztán idővel magyar tannyelvű középiskola válhat ki. A jelenleg Csíkszeredában működő Csángó Kollégium és a Gyimesfelsőlokon működő kollégium módszertanának ötvözésére van szükség: a moldvai csángó diákok sajátos felzárkóztatását meg kell oldani, azonban különösen a felsőbb osztályosokat nem szabad izolálni, a gyimesi modell szerint székely és gyimesi csángó diákokkal közösen kell biztosítani szállásukat, nevelésüket.

 – Említette, hogy a helyi munkalehetőség hiányában sokan külföldön dolgoznak. Fontos, hogy egy közösség tagja tudjon az őt érintő hírekről. Lesz-e külön csángóknak szóló újság, rádió?

 – Az siker, hogy az elmúlt években elsősorban a magyarországi közvéleménynek, valamint bizonyos fokig az erdélyi magyar közvéleménynek a csángókérdésről való tájékozottságát sikerült érdemben emelni. Hátrányban vagyunk ugyanúgy magának a moldvai csángómagyar közösségnek, valamint a román közvélemény tájékoztatása terén, amelyek alapvetően kevés érdeklődést mutatnak a moldvai csángómagyarság iránt, és azt is jelentős részben a román nemzetállami felfogás jegyében kapják meg. Azt szeretnénk, hogy kialakuljon Bákóban egy kulturális központ, aminek része lenne az információszolgáltatás is. Nem skanzen létrehozása a cél, de fontos megértetni a csángókkal, hogy a múlt értékeinek ápolása nem a szegénység kultúrájának fenntartását jelenti. Létre kéne hozni egy földi sugárzású csángó rádiót, kétnyelvű újságra van szükség, a honlapjainkat, a már meglévő internetes rádiót fejleszteni kell, és el kell érni, hogy állandóan jelen legyünk a román médiában.