vissza a főoldalra

 2011.05.06. 

Visszafordulni Szmolenszk fölött

Feliks Netz lengyel író a tragédia első évfordulójáról

Túlzás nélkül kijelenthetjük: a tavaly április 10-én, az oroszországi Szmolenszk közelében történt repülőgép-szerencsétlenség az egész világ közvéleményét megrendítette. A kilencvenhat lengyel, köztük Lech Kaczynski köztársasági elnök és más állami vezetők életét kioltó tragédia mély sebet ejtett a lengyel társadalom lelkén. Az események első évfordulóján Feliks Netz katowicei írót kérdeztük.

 – A Szmolenszkkel kapcsolatos fájdalmat csak növeli, hogy a baleset komor árnya a katyni vérengzésekhez kötődik…  

– A szerencsétlenség pontos körülményei és okai még mindig tisztázatlanok. Az egész kérdésről minden gondolkodó lengyelnek megvan a maga véleménye, így nekem is. A világhálón és más fórumokon nagyon sok elmélettel lehet találkozni, ezek egy része valószerűtlen, más részük viszont nagyon is valós, logikusnak tűnő kérdéseket feszeget. Az biztos, hogy Szmolenszk és Katyn összefügg: a kilencvenhat utas az 1940-ben történt katyni vérengzések helyszínére tartott, hogy ott részt vegyenek egy nagyszabású ünnepségen a Sztalin parancsára lemészárolt mintegy huszonkétezer lengyel hadifogoly emlékére. A szmolenszki szerencsétlenség csakis a hajdani katyni rémtettek miatt történhetett meg. Ráadásul a kilencvenhat utas jelentős része az egykori katyni áldozatok hozzátartozója volt, vagy olyan ember, aki évek óta az áldozatok méltó emlékezetéért tevékenykedett.

 – Legfrissebb műve egy hangjáték, amelyben a szmolenszki szerencsétlenségnek állít emléket…

 – Hangjátékom írásakor arra törekedtem, hogy lehetőleg aktuálpolitikától mentesen, inkább elméleti, filozófiai, kissé szürrealista módon ragadjam meg ezt a Lengyelországot ért hatalmas veszteséget. Véletlenül sem akartam újabb elméletet gyártani egy összeesküvésről. Arra a nyitott kérdésre sem keresem a választ, hogy kinek a hibájából, másképpen fogalmazva: kinek a bűnéből történt a baleset. Inkább a tragédia antik gyökeréig próbáltam leásni: a Jó és a Rossz kérdéséig. Művemhez a monodrámaformát választottam, ami azt jelenti, hogy az egész mű egyetlen hangra íródott. Egy olyan férfi szavaira, akinek szintén el kellett volna utaznia a katyni emlékéünnepségre, ám ő kérésre átengedte a repülőjegyét egy munkatársának. Jót akart tenni egy társával – ennek köszönhetően nem veszett oda. Ám meglátta a nevét az áldozatok listáján, amelyet a lengyel televízió a szerencsétlenség estéjén közzétett. Tehát hivatalosan meghalt, pedig valójában él. Vagy talán ő is meghalt? Két különböző térben él? Nem az Életben, de nem is a Halálban? Akkor hol? A Tragédia birodalmában, amely benne, a lelkében található. S ez már így marad mindörökre.

Hangjátékomnak azt a címet adtam, hogy Visszafordulunk. Ez az egész ügy egyik kulcsszava. Ugyanis közzétették a hangfelvételt a pilóták és az irányítótorony között lezajlott párbeszédről, amelyet a gép előkerült fekete doboza rögzített. A letisztázott szövegből egyértelműen kiderül, hogy a lezuhanás előtt a pilóta azt mondta: „visszafordulunk”. Vagyis a végzetesnek bizonyult leszállási kísérletet valójában nem is akarta megkezdeni. A repülőgép mégis lezuhant. A több helyen is elhangzott feltételezés pedig, miszerint a pilóta ittas lett volna, véleményem szerint teljesen valószerűtlen, sőt nevetséges…

A mű ősbemutatója az évfordulón, azaz április 10-én este volt a Lengyel Rádió I. csatornáján; egy kiváló színész, Janusz Gajos előadásában. Az elmúlt napokban a rádió elnökétől megtudtam, hogy e hangjátékot több nemzetközi rádiós fesztiválon is versenyműként indítják.

 – Ön nemrégiben Budapesten járt: a lengyel–magyar barátság napja, vagyis március 23. alkalmából szerzői estet tartott a kőbányai Lengyel Házban.

 – Rendszeresen megfordulok Magyarországon. Szeretem Budapestet, sok emlékem fűződik a városhoz. A nyolcvanas években volt egy olyan elképzelésem, hogy Pestre költözöm, itt telepszem le. Hanem az élet másképpen hozta, végül a munkám és a családom is a szülőhazámban tartott. Pesten járva mindig bemegyek egy-két könyvesboltba: megnézem, milyen újdonságok jelentek meg Márai Sándortól, illetve vele kapcsolatban. Nagyon kedvelem még Balatonfüredet, ahol többször is voltam: egy alkalommal tartalmas heteket töltöttem a Fordítóház vendégeként, néhány évvel ezelőtt pedig irodalmi estem volt ott, Blaha Lujza egykori villájában. Feleségemmel hosszú időn keresztül minden évben elutaztunk Hajdúszoboszlóra, amely nagyon népszerű a lengyelek körében, mindig sokan pihennek ott. Az éttermekben, a kávéházakban külön lengyel nyelvű étlap is van. E gyógyfürdőző szokásunk családi okok miatt sajnos megszakadt.

 – A nyugat-lengyelországi Katowicében él, vagyis a kőszénbányáiról híres Szilézia egyik ipari városában, amely a szó hagyományos értelmében nem szép…

 – 1955-ben költöztünk Katowicébe, korábban egy alsó-sziléziai városkában laktunk. Katowicét a Sztalin halálát követő években hivatalosan Sztalingrádnak (Stalinogród) nevezték. De ez az őrület szerencsére csak rövid ideig tartott. Az elmúlt ötvenöt évben mindvégig Katowicében laktam, és ez már valószínűleg így is marad. Pedig – annyi más lengyelhez hasonlóan – mindig szerettem volna Krakkóban lakni, de a sors másképpen akarta…

 – Műfordítóként seregnyi magyar szerző műveit ültette át lengyel nyelvre. Egyik versében azt állítja, hogy a magyar nyelv oly nagyon idegen, hogy külföldi ügynökök számára „lehallgathatatlan: ugyanis a lehallgatónak semmit sem mond.” Mikor találkozott először a magyar nyelvvel?

 – Az ötvenes évek elején a szülővárosom mozijában láttam egy vígjátékot, Latabár Kálmánnal a főszerepben. Nagyon mulatságos volt, a szereplők egy számomra teljesen érthetetlen nyelven beszéltek. Ez azért hatott olyan szokatlanul, mert a korábban látott szovjet és csehszlovák filmekből feliratozás nélkül is nagyon sok szót értettem. Az első két, magyar szerzőhöz köthető olvasmányélményem az És mégis mozog a föld volt Jókai Mór tollából, illetve Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúk. Tizenhárom-tizennégy évesen olvastam őket.

 – Az előbb azt is elárulta, hogy a pesti könyvesboltokban Márai Sándor műveit kutatja. Ez azért sem meglepő, mert Máraitól eddig tíz könyv jelent meg lengyel nyelven az Ön fordításában…

 – 1985-ben Szávai Géza írónál vendégeskedve megkérdeztem: ki az a magyar író, aki feltétlen erkölcsi tekintély? Habozás nélkül felelte: Márai Sándor. Ugyanabban az évben egy budai antikváriumban megvásároltam Márai egyik regényét, Sértődöttek címmel. Kiléptem az utcára, kinyitottam a szép, Révai kiadású könyvet, és elolvastam az első néhány sort: „Garren Péter a nevem, író vagyok. Európában születtem, tehát hős vagyok. A tiszta igazat akarom itt felírni.” Nagyot dobbant a szívem: korábban senki, egyetlen író sem szólt még hozzám ilyen közvetlenül. Az elmúlt huszonöt év során Márai összes művét elolvastam: minden reggel Máraival kezdem a napot. A feleségem szerint ennek köszönhetően jobb ember lettem.