vissza a főoldalra

 2011.05.06. 

Helyi piacokat, a közvetítők kizárásával

Bodó Sándort, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnökét indítja a Fidesz-KDNP-szövetség a június 5-ei püspökladányi időközi országgyűlési képviselő-választáson, a polgármester-választáson pedig Dombi Imréné alpolgármester a jelöltjük – jelentette be április 11-én Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke. A választókerület gondjairól, a lehetséges megoldásokról Bodó Sándor elnök urat kérdeztem.

 – Tisztelt elnök úr! Arnóth Sándor, a Hajdú-Bihar megyei 6. számú, Püspökladány központú egyéni országgyűlési választókerület képviselője, a város polgármestere március 16-án autóbaleset áldozata lett, ezért kell időközi választást tartani. Beszélgetésünk elején szóljunk arról: milyen embernek, politikusnak ismerte Arnóth urat?

 – Helyes a felvezetése, mert elsőként arról kell beszélni: milyen ember volt. Sándort több mint tíz éve ismerem, fiatal felnőttként kerültünk egymással kapcsolatba, s barátság alakult ki közöttünk. Hasonló szakmában dolgoztunk és gyermekeink is hasonló életkorúak. A baráti összejöveteleken mindig arról beszéltünk: a különböző társadalmi kérdésekre milyen megoldásokat kéne kínálni, és milyen eszközökkel lehetne azokat sikerre vinni. Később mindketten a megyei közgyűlés tagjai lettünk; végigjártunk egy olyan politikai utat, amit azoknak kell megtenni, akik hitelesen szeretnék képviselni a lakóközösséget. Polgármesterek lettünk, ő Püspökladányban, én Sárrétudvariban. Majd megadatott az a lehetőség, hogy ennek a választókerületnek Sándor lett az országgyűlési képviselője. Ő ezt a munkát rendkívül nagy szorgalommal, tehetséggel, alázattal végezte. Nem volt mentes az érzelmektől, amiért külön szerettük. Nincs is olyan ember, aki érzelmek nélkül él, de barátunkban oly nagy tenni- és segíteni akarás munkált, ami nagyon feszített munkatempót diktált számára. Sosem adta föl a küzdelmet, nem keseredett el, ha átmeneti akadályokba ütközött. Még hajdani politikai ellenfelei is azt mondják róla: kitartó, szorgalmas ember volt.

 – Tudtommal a Sárrét az egyik leghátrányosabb kistérség, ahol a legtöbben a mezőgazdaságból élnek. Ennyire elhanyagolták, marginálisan kezelték ezt a térséget 2002 és 2010 közt, a szocialista és SZDSZ kormányok idején?

 – Amikor a mezőgazdaság általános válságba került a gazdasági szerkezet átalakítása során, nagyon fájó sebeket kaptunk. Az szubjektív megítélés kérdése, hogy ki, mikor és mennyire hanyagolta el ezt a térséget. Az biztos, hogy minden alapkritérium adott ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést hatékonyan folytassuk a Sárréten. Viszont az elmúlt években alig kaptunk ehhez határozott politikai, gazdasági segítséget. Úgy érezzük, a mezőgazdaság ügye, itt a Sárréten magára maradt. Holott minden nagyobb fórumon azt hangsúlyozzuk: kiváló adottságokkal rendelkezünk, ezért jó lenne, ha a térség gazdaságára nagyobb figyelmet fordítanának. Hátrányunk abból is adódik, hogy úthálózatunk állapota sok kívánni valót hagy maga után. Hozzánk ezért szó szerint, fizikálisan is nehezen jutnak el a befektetők.

 – Mekkora a választókerületben a munkanélküliség?  

– A választókerületet ebben a kérdésben nem lehet egységesen kezelni. Néhány nagyobb településen – Püspökladányban, Nádudvaron, Kabán, Földesen – még könnyebben lehet munkalehetőséghez jutni. A kisebb településeken viszont rendkívül magas a munkanélküliek száma. Átlagosan 14%-os a munkanélküliség aránya, de létezik olyan kistelepülés, ahol ez a 30%-ot is meghaladja.

 – A munkanélküliség lehetséges következménye a migráció, a fiatalok elvándorlása, az adott térség elöregedése. Sárrétet is jellemzi ez a folyamat?

 – Ebben a helyzetben még a térség nagyobb településeire is jellemző az elvándorlás. Nyilvánvaló, ha egy fiatal nem talál lakóhelyén, vagy annak közelében munkát, akkor távolabb keres, és sokan a fővárosban telepednek meg. Jellemző a migráció, s ez már egyes személynél akkor megtörténik, mikor középiskolába, főiskolára jelentkezik, s egy távoli város hallgatója nagyon ritkán tér vissza diplomásként szülőfalujába. Azért is, mert viszonylag kevés a munkahely, és térségünkben alacsonyabbak a fizetések egy adott munkakörben. A fiatalok elkerülnek tőlünk, így már ők nem nálunk alapítanak családot, s ez vezet a települések elöregedéséhez.

 – Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a diplomás fiatalok visszatérjenek a térségbe dolgozni?

 – Azért vannak jó kezdeményezések a fiatalok helyben tartására. A fiatal gazdálkodók pályázati rendszerből önálló egzisztenciát tudnak kiépíteni maguknak ebben a térségben. A különböző önkormányzatok tanulmányi ösztöndíjrendszerei által a településvezetők jól látják, milyen szakon végeznek a helyi fiatalok. Adott tehát az esély arra, hogy a település nekik munkát adjon, ha vissza szeretnének térni szülőfalujukba. Ez azért is fontos, mert a települések irányítását a helyi értelmiségnek kell végezni , hiszen az az optimális, ha a képviselők és polgármesterek nem „idegenlégiósok”, hanem jól ismerik az adott közösség problémáit.

 – Képviselőként tud tenni annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban dolgozók meg is tudjanak élni? Tehát ne kényszerüljenek potom áron a multiknak adni terményeiket, hanem közvetítő kizárásával helyi piacokon értékesíthessék azokat.

 – Ez lenne a kivezető út. Április 21-én részt vettem egy lakossági fórumon, ahol elhangzott: a jelenlegi felvásárlási árak nem csak hogy évek óta nem emelkedtek, hanem még csökkentek is. Most ott tartunk, hogy a termelő bevétele jó esetben évek óta stagnál, holott költségei növekednek, míg a kereskedelmi árak a boltokban folyamatosan emelkednek. Gondoljunk csak bele, akkor kié lesz a különbözet? Lényeges, hogy a helyi termelők a helyi piacokon árulhassanak. Polgármesterként elértem azt – amit később sokan átvettek ebben a térségben –, hogy a helyi termelők bejutottak a helyi piacra. Hiszen előfordulhat az is, hogy a helyben megtermelt árút megveszi a felvásárló, ami így bekerül egy multicéghez, s pont a helyi iskolai konyha ugyanazt a terméket kapja vissza. Természetesen jóval drágábban, mintha a termelőtől venné. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt az abszurd rendszert elfogadjuk. Amit helyben elő tudunk állítani, azt helyben is kell értékesíteni. Fontos hogy a településeken üzemelő konyhák élni tudjanak ezzel a lehetőséggel. Külföldi szakemberek sem értik, hogy eddig miért nem sikerült ezt megvalósítanunk.

 – Akár munkahelyteremtés, akár más célból született-e valamilyen határon átnyúló szövetség a partiumi régióval?

 – Konkrét szövetségről még korai beszélni, a sorsunk viszont hasonló, hiszen a történelmi múlt is összeköt bennünket. Szinte minden település, és a kistérség is törekszik külkapcsolatok felvételére. Jelenleg sok esetben ezek a kapcsolatok főleg a kulturális, vagy szabadidős együttműködésben gyümölcsöznek. Ez nem elégséges. Vannak közös uniós pályázatok, s a jövőben gazdaságélénkítő programok is megvalósulhatnak. Ezekről viszont még csak tervek szintjén lehet beszélni.

 – Az ön választókerületében is vissza-visszatérő probléma a belvíz. Püspökladány nagyon ki van téve a belvizek szorításának, ezért fontos a csatornák kotrása. Van erre megfelelő anyagi fedezet?

 – Az egész választókerület domborzatilag mélyen fekszik. Arnóth Sándornak többször felvetették: szivattyúzzanak. Erre azt felelte: mi itt vagyunk a „teknő fenekén”, hová szivattyúzzunk, amikor a víz így visszafolyik hozzánk? Tény, hogy az utóbbi években nem csak a mezőgazdaság került nehéz helyzetbe, hanem a belvízelvezető rendszerek karbantartása sem történt meg. Egészen minimális területekre jutott csak forrás. Az pedig értelmetlen, hogy egy 25 kilométeres csatornának csak az ötödrészét kotorják ki. Arról nincs információm, hogy Püspökladányban a kotráshoz mekkora az anyagi fedezet, de arról igen, hogy a térség több települése a jelenleg kiírt belvízrendezési pályázatokhoz csatlakozni kíván. Az utóbbi időkben előfordult, hogy évente kétszer is elmosta a térséget a belvíz, és a helyreállításhoz kapott összegek meghaladták azt, amivel rendbe tudtuk volna tenni az elvezető rendszert.

 – Ha a társadalom egy része mindennapi megélhetési gondokkal küzd, akkor nyilván háttérbe szorul a környezetvédelem, megindul az élettér és az életfeltételek leromlása. Ez negatívan hat a gondolkodásra, az érzelmekre, megjelenik a bűnözés, és nőnek az ellenük való küzdelem költségei. Milyen közbiztonsági problémák várnak megoldásra?

 – Ezt a problémakört két irányban kell megközelíteni. Az egyik, ami hosszabb távon hozhat eredményt, az a megelőzés. Már az óvodásoknak is foglalkozást kell tartani ebben a témakörben. A fiatalok ki vannak téve a modern világ minden káros hatásának, s ezért hiteles embereknek kell arról szólni az iskolákban, milyen társadalmi normát kell követni. Sajnos sok családban nem beszélnek arról, melyek a közösségi együttélés szabályai. A közbiztonsággal kapcsolatban: támogatom a „három csapás törvényét”. Tehát, ha egy bűnözőre a tényleges letöltendő büntetést róják ki, visszatartó erővel hat. A rendőri állományt is meg kell erősíteni, mind jogszabályi háttérrel – hogy konkrétan tudják mit és hogyan hajthatnak végre– , mind létszám tekintetében. Kistérségünkben van olyan település, ahol, ha letelik a körzeti megbízott szolgálata, akkor csak a szomszéd őrsről látják el a rendőri feladatot. A bűnözők pedig pont azt figyelik ki, mikor jár le a szolgálata a körzeti megbízottnak. Ezért szükséges a folyamatos rendőri jelenlét. Ez nem jelenti azt, hogy rendőrállamot kell létrehozni, de az elvárható, ha valahol betörés történik, akkor ne a károsult menjen át a szomszéd faluba feljelentést tenni, hanem a rendőr menjen ki a bűntett helyszínére.

Medveczky Attila