|
 2011.05.06.
Nem mi bombáztuk Belgrádot!
Április 28-án ér
véget Horvátországban a népszámlálás. Milyen kampányt
folytatott a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK)
annak érdekében, hogy a magyarok vállalják nemzetiségüket és
anyanyelvüket? Ezen témán kívül az új magyarországi alkotmány
határon túli magyarokra vonatkozó passzusáról és a
Gotovina-perről Jankovics
Róberttel, a HMDK ügyvezető elnökével beszélgettem.
– Tisztelt elnök úr! Kezdjük az utóbbi témával. A határon túli
magyarságra vonatkozóan ez az alaptörvény kimondja, hogy a régi
alkotmányokkal ellentétben Magyarország nem csupán felelősséget
érez az anyaországon kívül élő magyarokért, hanem felelősséget
visel is. Ezt mekkora előrelépésnek tartja?
– A HMDK az előző nyolc évben is ezt az álláspontot képviselte.
Magyarországnak úgy kéne gondját viselnie a határon túli
magyaroknak, ahogy ezt a horvát állam teszi. Mi tehát ugyanezt
a gondviselést vártuk volna el anyaországunktól. Erre 2002 és
2010 között nem került sor, ezért nagyon büszkék vagyunk a
mostani Orbán-kormánynak a határon túl élő magyarokkal
kapcsolatos tevékenységeire. A HMDK vezetői is részt vettek az
alkotmányozási folyamatban, ami külön öröm és megtiszteltetés
számunkra. Bízunk benne, hogy a mostani kormány jó példát ad
a következő kabinetek számára, s nem lesz visszatérés a korábbi
időszakokhoz. Ezért a HMDK következetesen támogatja a magyar
kormányt a határon túli ügyekben, s annak is örülnénk, ha a
következő magyarországi választások aktív résztvevői
lehetnénk.
– Mint kettős állampolgárok?
– Miniszterelnök úr szavaival élve: nincs kétféle
magyar állampolgárság. Azt viszont keserűséggel jegyzem meg,
hogy a szomszédos országban élő nemzettestvérekre vonatkozó
kettős állampolgárság és szavazati jog ügyében ebben a régióban
sereghajtók lettünk. Gondoljunk bele, hogy Szerbiában, Szlovéniában,
Boszniában és Horvátországban is szavazhatnak a határokon túl
élő nemzettársak .Reméljük, hogy a határon túli magyarokra
már senki sem tekint veszélyforrásként, hanem a nemzet részeként.
– Egy ország van ebben a térségben, mely támadja a kettős állampolgárság
intézményét, ez Szlovákia. Főleg a nemzetiek, Slota-pártja.
– Nagyon érdekes, hogy egy EU-s országban ilyen heves
reakciót vált ki a kettős állampolgárság ügye. Horvátország
még az Unió előszobájában toporog, de nálunk senki sem kérdőjelezte
meg azt, hogy jogosan kapjuk meg a horvát mellé a magyar állampolgárságot.
Fel sem vetődött, hogy ezzel mi az ország területi épségét
veszélyeztetjük. Sőt: ezt a folyamatot támogatták is. Március
12-én, amikor ünnepélyes keretek közt Mohácson megkaptuk a
magyar állampolgárságot, Horvátország pécsi konzulja is
gratulált nekünk.
– Lapunk korábbi számában fotóval illusztrálva beszámoltunk már
arról, hogy többedmagával letette az állampolgári esküt.
Mennyi horvátországi magyar él ezzel a lehetőséggel?
– Erről nem szabad nyilvánosság előtt beszélni.
Magyarok Horvátország észak-keleti részén –Eszék, Baranya,
Drávaszög – élnek tömbben, s az problémát jelent, hogy a kérelmet
vagy Magyarországon, vagy a zágrábi magyar nagykövetségen
tudják leadni, mert az előző kormány megszüntette az eszéki
konzulátust. A horvátországi magyarok viszont nem szokták meg
azt, hogy Magyarországon intézzék jogi ügyeiket, ezért a HMDK
megkapta arra a lehetőséget a magyar kormánytól, hogy eszéki
irodájában, kihelyezett konzuli napokon, péntekenként be
lehessen adni az állampolgárság iránti kérelmet. Annyit elárulok,
hogy aki ma jön hozzánk kitölteni a formanyomtatványt, már
csak május végére kap időpontot az állampolgári kérelem
beadásához. Ez csak az eszéki irodára vonatkozik, tehát az érdeklődés
minden elképzelésünket felülmúlta, hiszen egy horvát útlevéllel
mindenhová el lehet jutni, nem úgy, mint egy ukrajnaival. Így
minket senki sem vádolhat azzal, hogy csupán gyakorlati haszon
miatt vesszük föl az állampolgárságot.
– Térjünk rá a népszámlálásra, ami április 1-jén
vette kezdetét Horvátországban. „Közösségünk megmaradása
a cél” – olvasható az önök plakátjain. Létezik-e egy
olyan bűvös szám, ami alatt a magyarság politikai képviselet
nélkül marad?
– A HMDK-nak, mint magyar érdekvédelmi és érdekképviseleti
szervezetnek alapvető feladata, hogy minél szélesebb körben
felhívja a figyelmet a népszámlálás fontosságára. Ezért is
indította el országos színtű felvilágosító kampányát,
amelynek során plakátokkal, tájékoztató füzetekkel próbálják
arra buzdítani nemzettársainkat, hogy vállalják magyarságukat,
és vallják magukat magyarnak. Politikai képviseletünk pedig a
horvát kormány által nemrég módosított kisebbségi alkotmánytörvényben
rögzített. Nem hiszem, hogy ezt a közeljövőben megváltoztatnák.
Ez számunkra azért előnyös, mert önállóan állíthatunk ki
egy képviselőt a 150 fős parlamentben. Nem csak a politikai érdekképviselet
lehet veszélyben. Ha visszagondolunk a 2001-es népszámlálásra:
szervezetünknek komoly kifogásai voltak az akkori biztosok
viselkedésével szemben. Előfordult, hogy ceruzával töltötték
ki az adatokat, ami feltételezi a visszaéléseket. Az hogy akkor
16. 595 magyart számoltak csak össze, az a ’90-es években dúló
nagy honvédő háború következménye. Arra is gondoljunk, hogy
a szerb megszállás éppen a magyarok által lakott régióban történt.
Magyar származású katonák is védték szülőföldjüket.
Nagyon sok magyar család a horvátokkal együtt menekült el a
szerbek által megszállt területekről. Többen nem tértek
vissza –főleg a fiatalok–, kikerültek a „tömbből”, és
elszlávosodtak. A 2001-es népszámlálás tehát azt bizonyította,
hogy a horvátországi magyarság a leggyorsabban fogyó nemzetrész.
Ebből kiindulva mi már egy éve készülünk erre a népszámlálásra.
Az első feladatunk az volt, hogy minél több magyart rábeszéljünk,
hogy legyen számlálóbiztos az észak-keleti országrészben.
Ezzel is felbátorítjuk azokat, akik tán egy horvát nemzetiségű
biztos előtt nem merik felvállalni magyarságukat. A következő
lépcsőben plakátokkal, szórólapokkal kampányoltunk. A
harmadik feladat: az ellenőrzés. A törvény értelmében
mindenkinek kötelessége részt venni az összeírásban, s arra
kértük a magyarokat, ne nehezítsék meg a kérdezőbiztosok
munkáját, legyenek segítőkészek. De ha az adatfelvétel során
bármilyen pontatlanságot, szabálytalanságot észlel valaki,
haladéktalanul jelentse a HMDK irodájába, ahonnan a bejelentést
azonnal továbbítani fogják a számlálóbiztosok feletteseihez.
Valószínűleg a tömbben nem csökken a magyarok száma, de a szórványban
erre már nagyobb az esély. Most újra kell harcolnunk minden
magyarért!
– Említette a honvédő háborút. Mi a véleménye a Hágai Nemzetközi
Bíróság ítéletéről, amellyel a Horvátországot megvédő tábornokot,
Gotovinát 24 év börtönre ítélte?
– Mi horvátországi magyarok megdöbbenéssel és felháborodással
fogadtuk ezt az ítéletet. Bízunk benne, hogy ezt a döntést
meg lehet változtatni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a honvédő
háború után történtek olyan esetek, melyeknek több szerb
volt a szenvedője. A legdramatikusabb esetben is 600 legyilkolt
szerbről szól az ítélet, s közben Vukovárt a szerbek porrá
lőtték, s ezért nem felel senki! Ezért is igazságtalannak
tartjuk a döntést.
– Tehát elismerik, hogy voltak mészárlások horvát részről is.
– Igen, de azt mindenki vegye tudomásul, hogy nem mi léptük
át fegyveresen, támadó szándékkal a határt. Nem Horvátország
támadta meg Újvidéket, vagy Belgrádot, hanem a szerbek szálltak
meg horvát területeket. Talán nem szabad megvédenünk szülőföldünket?
Igenis horvátok és magyarok együtt felszabadították ezt a területet!
Minden év novemberében a Vukovár ostrománál elesett 42 magyar
katonára emlékezünk. S azt se felejtsük el, hogy azt az akciót,
ami miatt részben Gotovinát elítélték, Nyugaton tervezték
el. 1998 és 2005 között a tábornok úr többször az USA-ba látogatott.
Ha ő háborús bűnös, akkor miért adtak neki akkor vízumot?
Ezért mi a bíróság ítéletét egy politikai játszma részeként
tartjuk. Egy érdekesség: holland bíró mondta ki Gotovina ítéletét.
Emlékezzünk Srebrenicára. A könnyű fegyverzettel ellátott
holland katonák átadták az enklávét a boszniai szerb erőknek,
akik végrehajtották a második világháborút követő időszak
legszörnyűbb európai tömeggyilkosságát. A hivatalos vizsgálatok
felmentették a holland katonákat az ügyben. Ez tán igazságos
döntés? Sőt ezeket a katonákat, akik magukra hagyták a
szerencsétlen bosnyákokat, még ki is tüntették…
Medveczky Attila
|
