vissza a főoldalra

 2011.05.13. 

Nemet mondunk az ésszerűtlen privatizációra

„Szlovákia részt vállalt az eurót védő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozásában. Ehhez nem kellett konkrét összeggel hozzájárulni, csupán garanciavállalást tenni 4,3 milliárd eurónyi összegben 2013-ig. A napokban napvilágot látott a mechanizmus második lépcsője, Állandó Stabilitási Mechanizmus (ÁSM) néven. Ebben Szlovákia garanciavállalása 5,8 milliárd euró, amelyből 660 millió eurót át kell utalni a mechanizmusba 2014-től folyamatosan három évig” –  áll a Magyar Koalíció Pártja közleményében. Az MKP javaslatáról Szlovákia szerepvállalására az euró Állandó Stabilitási Mechanizmusában és az ipari beruházásokat ösztönző állami támogatásokról Farkas Ivánt, a párt gazdasági és régiófejlesztési alelnökét kérdeztem.

– A 660 millió euró kifizetését Szlovákia önként vállalta, felajánlásból, vagy megszabták Brüsszelben, hogy ennyit kell fizetni, s nincs apelláta?

– Az ECOFIN, az EU-s tagországok, illetve az euró-övezetbe tartozó államok pénz-ügyminisztereinek tanácsa hozta meg ezt a döntést, Szlovákia számára előnytelen módon. Igaz, a lakosság számarányát a többi tagországhoz viszonyítva és valamelyest országunk gazdasági teljesítőképességét is figyelembe vették, de az életszínvonalat, a bérek és a nyugdíjak átlagmagasságát már nem. Hiszen, ha ezekre is figyeltek volna, s ha csak a gazdaságilag igen problémás Görögországot hasonlították volna össze Szlovákiával, akkor érdekes és lesújtó adatokat kaptak volna meg. Nálunk az átlagbérek nagysága harmada a görögországinál, és a nyugdíjak átlaga pedig ötször alacsonyabb. Amennyiben a döntéshozók ezt is szem előtt tartották volna, akkor a Szlovákiára eső teher lényegesebben kevesebb lenne. Számításaink szerint, ha az életszínvonal helyzetét figyelembe vették volna a döntéshozók, akkor a bevezetőben említett összegek harmadáról lenne csupán szó. Csupán egy érdekesség: 660 millió euró Szlovákia védelmi tárcája majd egyéves kiadásának megfelelő összeg.

– Megteheti-e egy következő kormány, hogy újratárgyalja a kötelezettségvállalás módját?

– Erre már volt precedens. Az előző, a Fico- kormány pénzügyminisztere már tárgyalt a Görögországnak nyújtott segélyről, és az Európai Stabilitási Mechanizmus kezdeti fázisáról. Az akkori kormány annyira elkötelezte magát Brüsszel felé, hogy nem képviselte kellőképpen Szlovákia érdekeit. Az új kormányzat már módosította a szlovák álláspontot, s úgy döntött, egyedüliként az euró-övezetből nem járul hozzá a görög-segélyhez. Lehetséges, hogy Görögország a közeljövőben államcsődöt jelent be, így utólag azt mondhatjuk: Szlovákia helyesen döntött. Mindez azt mutatja, hogy lehetséges felülvizsgálni egy előző kormány passzív, vagy Brüsszel felé túlzottan szervilis magatartását. A szlovák pénzügyminiszter most megpróbált kedvezőbb pozíciót kiharcolni, de ez csak annyiban kimerült, hogy az eredeti tervben szereplő 7 milliárdos garanciavállalást 5.8-ra alkudta le.

– Azt hallottam, hogy Ivan Miklos pénzügyminiszter szerint a megoldás a privatizáció lenne. Abból fedeznék a kötelezettségvállalást.

– Az MKP nevében mondom, hogy ezzel nem értünk egyet. Abszurd ötletnek tartjuk az állami vagyon magánosítását csupán azért, hogy más fegyelmezetlen euró-övezeti országokat segítsünk ki a bajból. Az a kérdés is felvetődik: vajon ezzel a lépéssel a pénzügyminiszter egy magánosítási akciót szeretne felgyorsítani? Az MKP alapvetően nem híve az állami vagyon magánosításának. A másik szintén illogikus és a legdrágább megoldás az lenne, ha hitelt venne föl Szlovákia, vagy államkötvényt bocsátana ki az ÁSM-be való átutalás forrásainak biztosítására. Ezeknél az eseteknél tetemes járulékos terhekről beszélhetünk.

– Azt tudjuk már, mivel nem értenek egyet. De mi a javaslatuk?

– Azt vetettük föl, hogy a Brüsszelben Szlovákia számára megítélt 11,4 milliárd eurós EU pályázati keret egy része legyen erre a célra felhasználva. Az szinte bizonyos, hogy az egész keretet sem sikerül teljes mértékben 2013-ig –az N+3-as szabályzatot figyelembe véve 2016-ig – kimeríteni, a merítés hatékonyságában az EU tagországok rangsorának legvégén kullogunk. Talán Romániát és Bulgáriát előzzük csak meg. Ami pedig a keretből fennmarad, abból Brüsszel közvetlenül utalja át a Szlovákiára eső részt az ÁSM-be. Azonban nem az aktuálisan kiszámított 660 millió eurót, hanem a lényegesen lecsökkentett összeget, amely a szlovák gazdaság teljesítőképességének, a bérek és nyugdíjak átlagos értékének az euró-övezet többi tagjához viszonyított arányában lett kiszámítva.

– Ha jól emlékszem, Ivan Miklos miniszterelnök-helyettes volt, mikor önök is a kormányban voltak. Miklos úr akkor is a „minden áron privatizálni” jelszavát követte?

– Az első és a második Dzurinda-kormányról beszélünk 1998 és 2006 között. Azt tudni kell, hogy a Meciar-féle korszakot kellett felváltani. Paradigmaváltás következett be a gazdaságpolitikában is. Ivan Miklos egy határozott, gazdaságélénkítő reformcsomagot javasolt, aminek nagy részét a kormány, s azon belül az MKP is elfogadta. Ebben a csomagban szerepelt az akkor eladósodott szlovák bankrendszer állami pénzből történő szanálása, s ezen kívül beindult egy minimális privatizáció is, amihez hozzájárult az MKP is. Voltak viszont olyan kormánypártok, melyek sokkal erőteljesebb privatizációt szerettek volna, de mi azzal nem értettünk egyet. Most viszont nem a ’98-as állapotokat éljük, változtak a gazdasági erővonalak, s mi azokat, illetve az ország mai helyzetét vesszük figyelembe, amikor kritizálunk egy adott mechanizmust.

– Az MKP szerint jól járt Szlovákia az euró bevezetésével?

– Ha a pénzügyi válság következményeire gondolunk, akkor igen. 2008 végén robbant ki a válság, és Szlovákia éppen 2009 január elején vezette be az eurót. Ezt követően több országban komoly hiány keletkezett a külföldi valutákban felvett hitelek törlesztésében. S emlékezzünk vissza: a magyar forint, a cseh korona, vagy a lengyel zloty milyen helyzetbe került. Amikor a pénzügyit a gazdasági válság követte, akkor már megmutatkozott az „érem másik oldala”. Az euró bevezetésével Szlovákia szomszédjai számára drága ország lett, a vásárlási célzatú kishatárforgalom megszűnt. Arra most pedig nagyon figyelni kell, hogy milyen mértékben veszünk részt a stabilitási programokban.

– A másik téma: a szlovák kormány döntése értelmében módosulnak az ipari beruházások állami ösztönzésének szabályai. Az erről szóló törvénymódosítást a parlamentnek kell jóváhagynia. A tervezet szerint, ha valaki Pozsony megyében szeretne beruházni, az nem kaphat állami támogatást. Önök ezzel egyetértenek?

– A kormány néhány nappal ezelőtt döntött az ipari beruházások állami ösztönzése törvénymódosításáról. Az ösztönzésnek két formája: az adókedvezmények nyújtása, illetve állami támogatás munkahelyek létrehozására. A kormánydöntés értelmében a Pozsony megyébe beruházók nem kapnak ilyen ösztönzést a jövőben. Ezzel mi egyetértünk, mert így nagyobb eséllyel pályázhatnak a leszakadó, hátrányos régiókban letelepedni szándékozó beruházók. Úgy gondoljuk, hogy a keleti és a déli országrészekben élő vállalkozók helyzetén kéne segíteni, s munkahelyek ezreit létrehozni. Azzal viszont mi nem értünk egyet, hogyha már Pozsony megye kiesik, akkor miért marad benne a javaslatban Zsolna és Trencsén. A legjelentősebb közlekedési, infrastrukturális fejlesztés abban a térségben zajlik, ennek köszönhetően alacsony a munkanélküliség az országos átlaghoz képest. A mi javaslatunk az, hogy csak a déli és keleti megyékben kéne fenntartani az eddigi rendszert. Ott, ahol a munkanélküliség aránya magasabb, mint az országos átlag. Így lehetne helyzetbe hozni ezeket a térségeket, és enyhíteni a szlovákiai regionális különbségeken.

–Pont a déli országrészben élnek tömbben a magyarok. Elképzelhető, hogy mindez egy burkolt támadás a magyarok ellen? Hiszen nem építenek, hanem leépítenek.

–Ezt így nem lehet kimondani, mert igaz, hogy az ország déli harmadában él 500 ezer magyar, de közel 1 millió szlovák is. Ezért ezt a kérdést inkább területiként kell kezelni. Az ország stratégiái a rendszerváltást követő években megfogalmazták: merre vezessenek a fő vasútvonalak, autópályák, tehát a gazdaság ütőerei, melyek mentén megtelepszik az ipar. Ezek nem érintik a déli területeket. Az a vágyunk, hogy a mindenkori kormányzat ne mostohagyerekként kezelje Dél-és Kelet-Szlovákiát.

–Ha viszont egy révkomáromi magyar a jobb munkalehetőség miatt északra költözik, akkor kiszakad a tömbből, s beolvadhat a többségi nemzetbe.

–Így már lehet etnikailag megközelíteni a kérdést, de egy komáromi polgár, ha munkát keres, akkor nem északra, hanem délre, a komáromi ipari parkba megy felvételre. Míg Magyarországon az északi területeket fejlesztették, addig nálunk a délit elhanyagolták, így egy időben tömegesen dolgoztak a határ túlsó oldalán.

–Azt olvastam, hogy a déli országrészben több szárnyvonalat megszüntetnek. Ez már megtörtént?

–Még a tavalyi év végén jelentette be a szlovák vasúti társaság a szárnyvonalak megszüntetését, ami ellen az MKP erőteljes tiltakozást indított el. Ennek köszönhetően elenyésző azon vonalak száma, ahol megszűnik a személyforgalom. Viszont most módosult a menetrend, s megdöbbenve tapasztaljuk, hogy már a fő vonalaknál is jelentős járatcsökkentésre került sor. Ezért arra kérjük az érintett megyék, járások MKP- tisztségviselőit, hogy tiltakozzanak ez ellen minden lehetséges fórumon, hiszen járatok számának csökkentésével jelentősen megnehezítik az utazást, a munkába járást.

Medveczky Attila