|
 2011.05.20.
A Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar
anyanyelvű tagja
XXII. Komáromi Imanap– Révkomárom
A
Pázmaneum Polgári Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a
Komáromi Római Katolikus Plébánia szervezésében Jó Pásztor
vasárnapján, május 15-én kerül sor a XXII. Komáromi Imanapra
Révkomáromban. Az imanap céljáról Dr.
Karaffa János atyát, a Pázmaneum Polgári Társulás ügyvezető
elnökét kérdeztem.
– Laudetur Jesus Christus! Kedves János
atya! Az imanap felhívó szövege így kezdődik: „gondoljatok
az Egri csillagokra, a hősökre, az egri nőkre, egri édesanyákra!
Magyar Édesanyák, Magyar Nagymamák, a magyar plébániák már
régóta éheznek, nincsenek papjaink, nincsen főpásztorunk!”
A néhai Lénár Károly atya buzdította így a magyarokat a XIII.
imanapon. A mostani rendezvényen is magyar főpásztorért imádkoznak?
– A XXII. Komáromi Imanapon a felvidéki magyar hívek
lelki gondozásával megbízott főpásztorért, valamint magyar
papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Eddig sok magyar
papi hivatást kiimádkoztak a hívek. Több felvidéki magyar pap
szolgál szülőföldjén, vagy Magyarországon. Nem teljesült még
az a kérésünk, hogy olyan magyar anyanyelvű főpásztort
nevezzenek ki, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és
papok bizalmát, s aki olyan jogkörökkel rendelkezik, hogy képes
lesz a szlovákiai magyar katolikus közösség gondjait
megoldani. 2008-ban Szlovákiában átrendezték az egyházmegyéket,
s ezzel még kedvezőtlenebb helyzetbe kerültünk. A mostani
felosztásban a hajdani 4 egyházmegye területén élő magyar
katolikusok immár 6 egyházmegyében vannak jelen. A felosztásnál
az állami közigazgatáshoz hasonlóan észak-déli irányban húzták
meg a határokat. Az eddig nagyrészt egységes tömbben
elhelyezkedő magyar esperesi kerületek és plébániák most különböző
egyházmegyékhez tartoznak. Tehát a magyar katolikus közösséget
szétdarabolták. Ezért Pázmaneum Polgári Társulás több
civil szervezettel közösen aláírásgyűjtésbe kezdett, s nyílt
levélben annak a kérésünknek adtunk hangot, 25 ezer aláírással
megerősítve, hogy a kinevezett püspöki helynökök munkáját
olyan, a magyar katolikusok pasztorációjával megbízott főpásztor
koordinálja, akinek tevékenysége nem korlátozódik csupán
valamelyik egyházmegyére, hanem összefogja a felvidéki magyar
katolikus papokat és híveket, ezáltal is elősegítve a lelki
élet fellendülését a különböző egyházmegyék magyarok által
is lakott területein. Ez azért is lényeges, mert a püspöki
helynök csak a saját egyházmegyéjében bír bizonyos – a
megyéspüspök által ráruházott – joghatósággal.
– A magyar hívek pasztorációja ön
szerint nincs megoldva püspöki szinten azzal, hogy Orosch János
segédpüspök vállalta fel a felvidéki magyar katolikus papok
és hívek gondozását?
– Nincs kétségem Orosch segédpüspök úr jószándékát
illetően, amit többször bizonyított. ő ezt még akkor vállalta
föl, mikor a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye segédpüspöke
volt, 2008-ban ezt az egyházmegyét szétdarabolták. Jelenleg őt
a Nagyszombati Főegyházmegyében bízták meg a magyar hívek
lelki gondozásával kapcsolatos helynöki feladattal, de ez kevés.
Ő segédpüspök, így csak a megyéspüspök által megengedett
tevékenységeket végezheti. Két másik egyházmegyében
felszentelt papok – nem is segédpüspökök – működnek
helynökként és kinevezésük csupán megszabott időre szól. A
Pozsonyi Egyházmegyében viszont még kinevezett magyar helynök
sincs.
– Magyar papi hivatásokért is imádkoznak.
Egy felvidéki magyarnak van arra lehetősége, hogy szülőföldjén
magyar nyelvű teológiai oktatásban részesüljön?
– Erre továbbra sincs lehetőség. Akinek van rá módja,
valamelyik magyarországi szemináriumban tanul. A szlovák
anyanyelvű kispapok részére tartanak egyes szlovákiai szemináriumban
magyarórákat, hogy később el tudják olvasni a miseszöveget.
Ez viszont nem elégséges a lelkipásztori gondozáshoz.
– Ha egy felvidéki magyar kispap Magyarországon
tanul, felszentelése után visszamehet szolgálni szülőföldjére?
– Amennyiben a szlovák püspök engedélyével kezdte meg
az illető Magyarországon a teológiai tanulmányait, és szlovák
egyházmegyébe jelentkezett, akkor van erre mód. Ellenkező
esetben már csak a püspökök közti megegyezés után nyílik
erre lehetőség. Az elmúlt időszakban kevés példa volt arra,
hogy valaki visszajött volna Felvidékre szolgálni, sőt Sokol
érsek idejében – két kivételtől eltekintve – még azt is
akadályozták, hogy valaki Magyarországra jöjjön tanulni.
Sokol érsek különösen nacionalista egyházpolitikát
folytatott, összefonódva a Matica Slovenskával és a szlovák
nemzeti párttal. Célja, az egyház révén az asszimiláció
megerősítése volt. Jelenleg némileg pozitív változást
tapasztalunk, mivel erős egyházi nyomás nem nehezedik a magyar
katolikusokra. Ez azonban még kevés. Nem elég annak örülnünk,
hogy nem üldöznek minket, a magyar kisebbségnek pozitív
diszkriminációra van szüksége. A világegyház is ezt a
vonalat követi, s éppen ezért a szlovákiai egyháznak is ezen
gondolat alapján kéne cselekednie. Egyelőre ennek még csak apróbb
jeleit láthatjuk.
– Gondolom, egy magyar nemzetiségű papnak
el kell fogadnia azt, ha püspöke csak szlovákok lakta településre
helyezi.
– Hogyne, engedelmeskednie kell. Régebben többször is
előfordult a Nyitrai Egyházmegyében még Korec bíboros idején,
hogy magyar származású káplánokat északi területekre
helyeztek el, míg a déli részeken nem volt, aki magyarul misézzen.
– Van-e arra nézve külön egyházi jogszabály,
hogy mikor lehet magyarul misézni egy templomban?
– Ez a kérdés nem olyan, mint egy nyelvtörvény, tehát
nem nézik azt, hogy az adott településen milyen a lakosság számaránya,
inkább helyi szokásjogról van szó. Ha magyar anyanyelvű a
pap, s a hívek is igénylik a magyar nyelvű misét, akkor azt
nem szokás betiltani. Léteznek olyan egyházközségek, ahol azt
nevezik magyar misének, mely alatt a hívek magyarul énekelhetnek,
de a pap szlovákul beszél. Viszont arra volt példa, hogy a püspöki
hivatalból írtak a magyar papnak, misézzen szlovák nyelven is,
mert az adott településen élnek szlovákok is. Bár ezek a
szlovákok nem igényelték a szlovák nyelvű misét, bizonyára
más vallásúak voltak, de mégis eleget kellett tenni a püspök
kérésének. Az is előfordult, hogy a bérmálást úgy végezték
a Nyitrai Egyházmegye egyik községében: kiküldtek egy szinte
színmagyar településre egy szlovák segédpüspököt, aki nem
beszélt magyarul, és a bérmálás nagyrészt szlovák nyelven
zajlott. Ezért arra is volt példa: a magyar fiatalok Magyarországra
mentek bérmálkozni, hogy anyanyelvükön vegyék föl a szentséget.
– A XXII. Komáromi Imanap programja sokszínű
lesz: szentségimádást tartanak a magyar családokért, májusi
litánián kérik a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását,
majd keresztutat is tartanak. Milyen üzenete van ennek a felvidéki
magyar keresztútnak?
– Mindegyik imanapon végeztünk keresztutat, a mostanit a
Család évében tesszük. A magyar családokért, és az azokból
kikerülő magyar papi hivatásokért imádkozunk a keresztúton
is. Ez a keresztút jelképezi a felvidéki magyarság útját is,
mely tele volt sokféle üldöztetéssel, kitelepítéssel, elnyomással.
Jézus harmadnapra feltámadt; s mi a hitbeli szemponton kívül a
magyar nemzet feltámadásában és megújulásában is reménykedünk.
– A 2001-es népszámlálás alkalmával a
szlovákiai magyarok 65 százaléka, mintegy 372 ezer fő vallotta
magát katolikus vallásúnak. Nagy részük – mintegy kétharmaduk
– az akkori Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében élt. Mit
gondol, a közelgő népszámláson mennyiben változik az arány?
– A hívők arányában valószínűleg nem lesz jelentős
változás, hiszen a vallásszabadság érvényesül az országban.
Az a kérdés, hogy valaki amellett, hogy katolikusnak vallja magát,
vállalja-e nemzetiségét, magyarságát is. Sajnos számolhatunk
azzal, hogy kevesebben vallják magukat magyarnak. Amint említettem,
az elmúlt években az egyházban is működő nacionalista erőknek
is célja volt az asszimilációs folyamat felerősítése, amely
törekvés részben ma is aktuális ezen erők részéről, a
szlovák politika legtöbb szereplőjének pedig ez a kimondott
vagy burkolt célja. Sajnos a mi magyar közösségünkben is
megjelentek olyanok, akik azt hirdetik, nem is lényeges az
anyanyelv vállalása, ők az együttműködés-pártiak, de nálunk
mindez önfeladást, beolvadást jelent. Ezért ez a népszámlálás
lényeges közösségünk megmaradása szempontjából.
Medveczky Attila
(Az
interjú május 9-én készült.)
|
