vissza a főoldalra

 2011.05.27. 

Vízumkényszer fenyegeti Szerbiát a menekültek miatt

Jelko Kacin, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője azt üzente a szerbiai illetékes intézményeknek, hogy tegyenek meg mindent a hamis szerbiai menekültek Unió területére való beáramlásának a megfékezése érdekében, különben a vízumkényszer esetleges újbóli bevezetésével kell számolniuk. A témában dr. Varga Lászlót, a szerbiai parlament európai integrációs bizottságának elnökét kérdeztük.

 –Tisztelt elnök úr! A szerbiai menekültek döntő hányada milyen nemzetiségű?

 –A belügyminisztérium adatai szerint 95%-uk roma, albán és bosnyák nemzetiségű. Arról, hogy ezen belül hogyan oszlanak meg a nemzetiségek, nincs információm. Ezek a menekültek Szerbia legszegényebb városaiból érkeznek az EU tagállamaiba.

 –Földrajzilag Szerbia mely részéből indulnak el a menekültek?

 –Az ún. szűkebb Szerbia déli részeiről – tehát nem Koszovóból, nem Vajdaságból, nem Belgrádból – indultak el észak felé.

 – Azt lehet tudni, hogy mely állam a célország?

 – Négy országot favorizálnak: Németországot, Svédországot, Belgiumot, és az utóbbi időkben Luxemburgot.

 –Ezt azért is kérdeztem, mert olvastam: Belgium és Dánia felvetette a vízumkényszer visszaállításának szükségletét.

 –Dániával kapcsolatban nincs ilyen információm. Az viszont igaz, hogy egy levelet intézett a belga európai-ügyi államtitkár az Európai Bizottság belügyi biztosához Cecilia Malmströmhöz, de nem a vízumkényszer visszaállítását kezdeményezte, hanem az illegális menekültek kérdésének megoldását. Nyilvánvalóan, ha az első kérést nem rendezik, akkor számolhatunk a vízumkényszer valamilyen formában történő visszaállításával.  

–Hamis szerbiai menekültekről beszél Kacin. Tehát többen politikai menekültnek mondják magukat?

 –Egy év alatt kb. 17 ezer hamis menedékkérő érkezett, elsősorban a már említett országokba. Tekintettel arra, hogy Szerbiát az EU egyetlen egy tagállama sem tartja olyan országnak, amelyben politikai alapú üldöztetés folyna, így sorban utasítják el a menekültek ilyen irányú kérelmeit. Ezért vissza kell fordulniuk Szerbiába a menekült státuszért folyamadók.

 –Mi motiválja a menekülteket? A munkanélküliség, vagy, mert azt hiszik, Nyugaton kolbászból van a kerítés?

 –A folyamat elején nyilvánvalóan az utóbbi motiválta őket. Nem tudták, mi vár rájuk az EU tagállamaiban. Miután az első száz ember odaérkezett, és ők pozitív élményekről számoltak be az itthoniaknak, azzal növekedett a kiutazók száma. Az utóbbi időkben viszont azért mennek ki, mert tudják: hosszú időt vesz igénybe kérelmük elbírálásának folyamata, s ezalatt az adott tagállamban a törvények szerint megfelelő életet kell számukra biztosítani, sőt anyagi segélyben is részesülnek. Ez is az oka a menekültek kiáramlásának.

 –Riza Halimi, a Szerbiai Képviselőház egyetlen albán nemzetiségű képviselője szerint a szerb kormány komolytalanul viszonyul az albánok gondjaihoz és semmit sem tesz életfeltételeik javítására. Ön is így látja?

 –Riza Halimi a mi képviselőtársunk, a szerb parlament kisebbségi frakciójának a tagja. Ezt a képviselőcsoportot négy magyar, VMSZ-es képviselő, két bosnyák és egy albán alkotja. Nem tartom helyesnek, hogy én Vajdaságból ítéljem meg azt, mi történik több száz kilométerre délebbre. Azt azonban kijelenthetem, hogy ahhoz képest, amilyen állapotok 10-15 évvel ezelőtt uralkodtak a déli országrészben, javulásról beszélhetünk. Erre egy példa: amikor két évvel ezelőtt sor került a bírák és ügyészek újraválasztására, akkor több albán nemzetiségű jogász került bírói tisztségbe és az ügyészség kötelékébe, ez korábban elképzelhetetlen volt. Az is biztos, hogy a belgrádi kormányzat a saját maga érdekében kezeli a kisebbségi problémákat, s ezért természetes a nézeteltérés a két fél között, ám nem tekinthető „fekete-fehérnek” a kép. A déli országrész a legszegényebb terület, s amíg nem történik gazdasági téren javulás, addig a nemzetiségi kérdésben sem lesz. Ettől függetlenül Vajdaságnak is vannak szegényebb területei, de mégsem érkeznek onnan tömegével menedékkérők. A vajdasági emberek mentalitása más, mint a délieké, nemzetiségtől függetlenül.  

–Május 12-én sajtótájékoztatón Pintér Sándor belügyminiszter közölte: Magyarország és Szerbia közös határellenőrzési pontot állít fel, annak érdekében, hogy szűrni tudjuk közös elvek alapján azokat, akiknek várhatóan már nincs visszafelé jegyük, vagy nincs visszafelé út biztosítva. Szükségesnek találja ön ezt az intézkedést?

 –Attól, hogy Magyarország és Szerbia közt húzódik a schengeni –határ egy része, az még nem jelentheti feltétlen azt, hogy hatalmas sorok alakuljanak ki a határátkelőknél, különösen karácsony idején és a nyári hónapokban. Ezért lenne optimális a határellenőrzés leegyszerűsödése. Éveken keresztül Magyarország és Ausztria közt közös határellenőrzés folyt, s ezt kéne a mi szakaszunkon követni. Az is biztos, hogy akkor tud Szerbia az illegális menekültekkel szemben fellépni, ha az érintett EU-s tagállamok, és Magyarország, mint esetünkben átutazó ország, segít a kérdés megoldásában. Így a magyar rendészeti szerveknek is határozottabban kéne megvizsgálni azt, a kiutazók milyen szándékkal akarják átlépni a határt. Ez viszont nem tudja helyettesíteni azokat az intézkedéseket, melyeket Szerbiának kell foganatosítania, ezért a szerb határrendészeti szerveknek is ki kell szűrni azokat, akik egyirányban készülnek utazni. Tehát üdvözlöm a magyarországi belügyminiszter kijelentését.

 –Május 18-án, lapunk megjelenésének idején, a szerbiai parlament európai integrációs bizottsága előtt nyilvános meghallgatás lesz a vízummentességgel visszaélő hamis menedékkérők ügyében. Kiket hívnak meg erre a meghallgatásra?

 –Azokat a minisztereket, illetve minisztériumi tisztviselőket, akiknek a tárcája a menekültüggyel, az integrációval, migrációval foglalkozik, illetve a témában érintett nem kormányzati szervek, mint pl. a Menekültügyi Főigazgatóság, illetékeseit. Rajtuk kívül a menekültekkel, a menedékkérőkkel, a toloncegyezmény kapcsán visszatérőkkel foglalkozó kb. 40 civil szervezet vezetőjét is meghívtuk a meghallgatásra. Természetesen azokat a parlamenti képviselőket is értesítettük, akik az érintett bizottságok tagjaik.

 –Mi a következő lépcsőfok?

 –A közmeghallgatás után formális ülést tart az európai integrációs bizottság, amelyen különböző záradékokat fogalmazunk meg az elhangzottak alapján. Bizonnyal az iránymutatásoknak lesz egy szakmai és egy politikai része is.

 –Szerbia európai uniós csatlakozása több vita forrása. Az Európai Unió Szerbiához intézett kérdőíve összesen 2483 kérdést tartalmazott, amire választ kellett adnia a belgrádi kormánynak. Ezek között azonban mindössze 40 olyan kérdés szerepelt, amely kisebbség-jogi területet érint. A népcsoportok közül egyedül a romák helyzetével kapcsolatban fogalmazódott meg néhány konkrét számonkérés. Ez azt mutatja, hogy az EU-t nem érdekli pl. a szerbiai magyar kisebbség sorsa?

 –Az ön által említett kérdőív tavaly novemberben érkezett meg és január 31-én Szerbia miniszterelnöke átadta Brüsszelben válaszait. Ez után érkezett egy 629 kérdésből álló pót-kérdőív, melyre szintén elküldtük a válaszokat. Az, hogy kevés a kisebbségre vonatkozó kérdés, és több helyen csak a romák szerepelnek az íveken, egyrészt arra utal, hogy az EU-s csatlakozás kritériumrendszerében nem a prioritások között szerepel a kisebbségi jogok érvényesülése. Másrészt: az, hogy mennyi kérdés szerepel kisebbségi témakörben, nem jelenti automatikusan azt, hogy a válaszok közül is csak ennyi foglalkozik a Szerbiában élő nemzetiségek helyzetével. Tehát sokkal több válaszban szerepelnek a kisebbségek. Ennek oka: nálunk – nem számítva Koszovó területét– az összlakosság 15%-át teszik ki a kisebbségben élő polgárok. A kérdőív tartalmából azt a következetést vonhatjuk le, hogy a kisebbségi jogok érvényesítésének nem elsősorban a csatlakozási tárgyalások a terepei, hanem ezekre a kérdéseket elsősorban itthon kell megtalálni a választ.