vissza a főoldalra

 2011.05.27. 

A világgal valami alapvetően nincs rendben

Borbély László: Büntetlenek

Borbély Lászlónak ez a hetedik könyve. Már nem fiatal, de nem is középkorú ember. Sokat sétálgat csendesen Budapest utcáin, stílusgyakorlatokat vesz, megfigyeli az arcokat és a gyerekeket, meg a magányos öregeket. Nyelvezete pontos és kifejező, karakterei életszerűek. Borbély László 1968-ban született Budapesten. Ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amely tudatosan arra törekedett, hogy sokat megértsen a világból. A nála idősebbek nagyobb névre tettek szert. Itt van mindjárt Parti Nagy Lajos, olvashatjuk a Népszabadságban hétről-hétre. Bizonyára a mi hibánk vagy bűnünk, hogy nem értjük az ő abszurd világát. Borbélyét viszont érzékeljük, értjük, sőt mi több, megértjük. A többi kortárs író felsorolásától tekintsen el az olvasó. Lássunk hozzá Borbély László Büntetlenek c. könyvének olvasásához.

A fejezet címe: A játszótértől a tornateremig. Megismerjük az egyik főszereplőt: Ördög Mátét, a kamaszt, és nagyanyját, Csikós Rozáliát.

„Szeptember második hete a közlekedési dolgozók sztrájkjával kezdődött. A hírekben közölték, hogy csak félóránként indul egy-egy jármű a végállomásokról. Ördög Mátétól azt kérte a nagyanyja, hogy gyalog jöjjön haza az iskolából. A gyámhatóság iskolás korban helyezte el a fiút, az apai nagyanyjánál. Ha Csikós Rozália nem fogadja be, akkor gyermekotthonba került volna. Édesanyját hamar elveszítette, tüdőrákja volt. Édesapja egy kocsmai szóváltás után leszúrta alkalmi ivócimboráját.”

Kész a helyszín, megvan az egyik főszereplő, már érzékeljük, hogy mi is a társadalmi környezet, kifélék, mifélék ezek az emberek. Akkor majd többet tudunk meg, ha majd az iskolába is betekintünk, ahova a gyerek jár.

„– A klasszikus iskolacsengő hangja helyett a Néri Szent Fülöpről szóló »Legyetek jók, ha tudtok« – című film zenéjének refrénje szólt.

Az igazgatónő és Fülöp atya természete között volt némi rokonság. Nem feltétlenül a vallásosságra kell gondolni, hiszen az igazgatónő nem tartozott a hívő emberek közé. Abban a tekintetben azonban mindenképpen Néri Szent Fülöp szellemi rokonának volt mondható, hogy a gyerekeknek szentelte az egész életét.

A gyógypedagógiának hagyománya volt családjukban. Szívesen emlékezett vissza azokra az évekre, amikor kisgyerekként egy gyógypedagógiai intézetben élt szüleivel. A 150 enyhén értelmi fogyatékos, illetve gondozott gyereket nevelő intézményt be akarták zárni, mert rosszul működött. Az utolsó pillanatban merült fel, hogy mi lenne akkor, ha Kántor Attiláné édesapját kineveznék igazgatónak. Meg is mondták neki:

– Vagy rendbe hozza azt, amit az elődei elrontottak, vagy bezárják az otthon kapuit.

Az édesapja mentette meg az intézményt, amely még évtizedekig működhetett, sorsát a privatizáció pecsételte meg: a területet eladták, az épületeket lebontották, lakóparkot építettek.”

Kántor Attiláné sorsa azért érdemel különös figyelmet, mert tipikus pedagógussors, nyilvánvalóan kiszolgáltatott értelmiségi pálya.

„Kántor Attiláné ugyanazt a hivatást választotta, mint a szülei. Megtanulta, hogy miként lehet tisztességre, emberségre, jóra nevelni azokat a gyerekeket, akik csonka családokban, vagy áldatlan szociális körülmények között élnek… A gyerekek megszerették, és így a szülők is elfogadták.”

Kántor Attilánét aztán kirúgták az iskolából, utódja lett a korunk  hőse. Udvartartást alakított ki maga körül, és besúgókat alkalmazott. A jó pedagógusokat egytől-egyig elüldözte. Egy tornatanár azonban jelentkezett még Kántor Attiláné idejében, hogy ő ott dolgozna ebben az iskolában.

Párbeszéd következik az igazgatónő és a jelentkező tornatanár, Csontos Ferenc között.

„– Úgy tudjuk, hogy jelenleg vagyonőrként van állása. Elmondaná, hogy miért szeretné otthagyni?

Csontos Ferenc mialatt beszélt, könynyű mozdulatokkal kísérte mondanivalóját, néha elmosolyodott.

– Úgy képzeljenek, mint egy éjjeliőrt, aki bizonyos időközönként körbesétál a kihalt bevásárlóközpontban. Ez első látásra valóban nyugodtabb, mint tanítani. Ha nem muszáj, akkor nem kívánok napnyugtától napkeltéig gumibottal a derékszíjamon kísérteni egy lélektelen építményben, amelynek még a létrejöttével sem vagyok kibékülve.

– Nem szeret vásárolni? – kérdezte nevetve Vámos Tünde, a másik igazgatóhelyettes.

– Számomra ez nem szeretet kérdése. A vásárlást, mint életformát elutasítom. Ha kíváncsi arra, hogy mi az, amit igazán szeretek, akkor azt válaszolom: gyerekeket nevelni. Mindig többre törekszem a megszokott tanári munkánál.

– Mindenki a saját adottságait felhasználva neveli a gyerekeket. Én sporttal és testedzéssel fejlesztem őket.”

És hirtelen a tornateremben találjuk magunkat, ott van Csontos, és ott vannak a gyerekek, egytől-egyig utcagyerekek, nagyvagányok és mindenre képesek.

„Egy hete dolgozott az iskolában Csontos, körülbelül száz fiút tanított, még nem ismerhette őket név szerint. Máté egykedvűen kullogott a tanár elé.

– Mi a neved?

– Ördög Máté.

– Miért beszélsz óra alatt?

– Nem tudom, csak mondom, ami az eszembe jut – társaira mutatott. – Kíváncsiak rám.

– Rád? Azt kötve hiszem.

Máté kérdőn nézett Csontosra.

– Talán inkább arra kíváncsiak, amiről beszélsz nekik. Bennünket is érdekel. Mindenki jöjjön ide! Hallgassuk meg Mátét! Az óra hátralevő részében ő fog mesélni nekünk valami érdekeset.”

Máté eleinte szorgalmasan járt a tornatanár által tartott ökölvívó-edzésekre, a többiek meg az utcán szédelegtek, kóvályogtak.

„Hazafelé Csontost annyira lekötötték saját gondolatai, hogy alig vett tudomást az őt körülvevő világról. Egészen addig, míg egy asszony kétségbeesett kiáltozással fel nem hívta magára a figyelmét. Futva menekült az aluljáróban. Azt kiabálta, hogy egy csapat gyerek kirabolta, letépték az aranyláncot a nyakából. Hisztérikus állapotban volt, az emberek nagy ívben kikerülték.

Csontos lelassította lépteit. Mondani akart valamit, de a nő megállás nélkül szaladt tovább. A banda tagjai meglepődtek. Nem látszott rajtuk félelem, inkább csodálkoztak. Tanácstalanul néztek rá, majd futásnak eredtek, mert meglátták a közeledő biztonsági őröket.

Csontos gondolatai otthon a film körül forogtak. Nem sokon múlott, hogy már az elején feláll a helyéről, kimegy a vetítőteremből. Hamar megunta, hogy egy jégarcú nő mindenkit leüt, és úgy ugrál egyik háztetőről a másikra, mint egy agyondoppingolt zerge. Azután az egyik szereplő kimondta a film egyik legfontosabb mondatát: A világgal valami alapvetően nincs rendben.”

Mozi után mi is sétáljunk a bűnöző-jelöltekkel együtt.

„A banda a büfé pultjánál beszélgetett egy árussal. Vigyorgó kicsit távolabb állt tőlük, mint aki ügyet sem vet rájuk. Füttyszóval jelezte, hogy Máté megérkezett.

– Elhoztad? – kérdezte Della.

– És ti? – kérdezett vissza a fiú.

– Gyere utánunk!

Macska ment elől, egyenesen haladtak a kereskedők asztalai előtt. A hangosbemondó közben többször felhívta a vásárlók figyelmét, hogy fokozottan ügyeljenek értéktárgyaikra. A piac néptelen részéhez értek, ahol senki sem láthatta őket. Della a fiú elé állt.

– Ugye tudod, hogy mit érdemelnél az előbbiért?

– Ne játszd a lököttet, mert a Della megruház!

– Nem vagy te menő, hogy így dumálj.

– Innen nem lépsz olajra, míg nem mondjuk.

– Nem kell a cirkusz! – szakította félbe a többieket Della.

– Ide a lóvét!

– Hol van a lejátszó?

Della mindkét kezével a kabátja zsebébe nyúlt, Máté mintha csak erre várt volna. Ököllel gyomorszájon ütötte Dellát, majd belemarkolt a lány hajába, és magához rántotta. Mire a többiek észbe kaptak, már konyhakést szegeztek Macska nyakához.”

Így szórakoztatták egymást az utcagyerekek. Néha az iskolában Csontos Ferenc és egykori színész barátja, Balázs Sándor a költészetről is beszélt nekik. Végül elmond egy-egy verset:

„Ady Endrétől, József Attilától, Radnóti Miklóstól és Petőfi Sándortól. Csontos még azokból az időkből ismerte a színészt, mikor még statisztálni járt a Tömörkény István Színházba. Shakespeare »Coriolanus« című darabjában játszottak együtt.”

Arról később nem szól a könyv, hogy Balázs Sándor és Csontos Ferenc milyen sikereket ért el a szépirodalom tanítása terén.

„Kántor Attiláné a szobájában ült és napilapot olvasott. A cikkben arról írtak, hogy az évtized legrosszabb esztendeje vár a tanulókra és az iskolákra. Az elmúlt évben 25 milliárd forintot vontak ki a közoktatásból, jövőre pedig 40 milliárdos megszorításra készül a kormány az oktatási intézményekkel szemben. Az általános iskolák első évfolyamán hat esztendővel ezelőtt száznyolcvanhétezer forintot szántak egy gyerekre, ez az összeg jövőre száznegyvenezer forintra csökken. Azok az iskolák, amelyek nem tudják felmutatni az elvárt tanulói létszámot, bezárhatják a kaput. Az elmúlt évben tízezer pedagógust kellett elbocsátani, ez a szám az elkövetkezendő években várhatóan rohamosan növekedni fog.

Egyes iskolák digitális táblát kapnak karácsonyra, mások pedig határozatot arról, hogy bezárhatják a kapukat.”

Közben a gyerekek mesélnek egymásnak az otthoni életükről. Macska, a banda lánytagja mondja:

„– Anyám feltételesen szabadult, és magához vett, lett pótapám is meg minden. Az otthont nem bírtam.

– Miért?

– Tényleg érdekel?

– Igen, én is majdnem ott kötöttem ki.

– Paráztam egész végig.

– Vertek?

– Nemcsak amiatt. Az otthonban senkiben sem bízhatsz, nem tudsz egy jót dumálni, mindenki a cuccodra, meg a kajádra hajt. Nem dönthetsz semmiről. Nyugtalan vagy, azonnal ugrasz, ha valaki beszól neked, sohasem lehetsz egyedül. Vágod?

– Ja. De most frankó körülötted minden?

– Anyám pasiait leszámítva elviselhetőek. Nem dumál bele a dolgaimba. A lényeg az, hogy ne legyek láb alatt, amikor kanos.

– Nem szoktál leselkedni?

Macska csípőre tett kézzel vonta kérdőre a fiút.

– Mi az, te perverz vagy?

Máté nevetett…”

Az edzőteremben tartózkodunk. Itt leszünk szemtanúi a jelenetnek, amikor a tanár és a diák hajba kapnak.

„Ördög Máté nem öltözött át, farmerben és pólóban állt a kékszínű homokzsák előtt. Mialatt Csontos Ferenc beszélt, a fiú néha erőtlenül megütötte a zsákot ökleivel.

Meg volt győződve arról, hogy az edzőterem a feje tetejére állt, elhagyott négyzet lett, s a sportszerek nem találják meg a helyüket, ezért türelmetlenül keresgélik az új viszonyítási pontokat.

– Ide sportolók járnak, céljaik vannak, akarnak kezdeni valamit magukkal az életben. Mérkőzéseket szeretnének nyerni, vagy legalább annyit elérni, hogy tartásuk legyen. Ha valaki méltatlanul viselkedik, akkor a többiekre is szégyent hoz a magatartásával.

– Tudom.

– Akkor mi szükség volt erre a cirkuszra az iskolában?

– Semmi.

– Mi bajod van azzal a tanárral?

– Nekem nincs vele bajom. Mindig ő kezdi.

– Talán ő köpködte az ablakot a szünetben?

– Inkább hagyjuk!

– Miért?

– Nem akarok beszélni róla.

– Ezt nem fogják elnézni neked.

– Sejtem.

– Azt akarod, hogy kirúgjanak az iskolából?

– Úgysem rúgnak ki. Nem tehetik meg. Nincs joguk hozzá.

– Honnét veszed? Az ügyvéded mondta?

– Senki sem mondta. Így gondolom.

– Mit csináljak veled?

– A maga dolga.

– Tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna?

– Kár erről annyit dumálni. Megtörtént és kész. Úgysem változok meg. Akiket utálok, azokkal ilyen vagyok.

– Engem is utálsz?

– Nem hiszem. Miért?

– Mert ha így viselkedsz, akkor nekem is ártasz, majdnem annyit, mint saját magadnak.”

Még egy fejezetrészt emeljünk ki Borbély Lászlótól, a drogról lesz szó.

„Macskától hallott arról, hogy ennél erősebb kábítószerek is vannak. A lány elmondta Máténak, hogy ő még sohasem szúrta meg magát. Félt a haláltól. Az intravénásan kábítószerezők köréből ugyanis rendszeresen meghal valaki, mert túl- adagolja magát. Macska ismert egy lányt, akinek az alkarján a rengeteg szúrástól jól látszódtak a szövődmények. Télen és nyáron is hosszú ujjú ingben járt. Nem tudott lejönni a tűről. Meghalt. A heroin okozta halál lehetősége komoly visszatartó erő, a drogosok tisztában vannak vele, hogy a zöldséghez nem kell varrókészlet, elég a törökkör is. Ebben az esetben a zöldség a marihuána. A varrókészlet az intravénásan beadandó kábítószerekhez szükséges felszerelés. A törökkör pedig az, hogy egyvalaki megsodorja a jointot és körbeadja a társainak. Azok vannak többen, akik szívnak, inhalálnak, fóliáznak, gyógyszereznek. A lánytól tudta meg azt is, hogy népszerű a propán-bután gáz szívása, vagy a benzin belélegzése.”

Nem lepődtünk meg a regény végén. Máté és Macska megpróbál kirabolni egy benzinkutat. Nem sikerül, elmenekülnek, és egymást kárhoztatják a sikertelenségért.

Máté-gyerek belövi magát, felmegy egy nagy ház tetejére és ott áll a háztető szélén. Hírét viszik a testnevelő tanárnak, hogy mi történt. Csontos utánamegy, ő az egyetlen, aki jobb belátásra bírhatná. Sorsuk van egymással. A fiúnak fegyvere van, a tornatanárnak hite, hogy egyszer minden rossz jóra fordulhat.

 (Borbély László: Büntetlenek. Illusztrálta: Gyulai Líviusz. Magyar Írók Egyesülete – 2010)

Győri Béla