vissza a főoldalra

 

 

 2011.05.27. 

A hazáért mindhalálig

II.Ludovika Fesztivál az Orczy-parkban

A Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj csapatzászló-adományozási ünnepségével vette kezdetét az idei, immár második alkalommal megrendezett Ludovika Fesztivál a józsefvárosi Orczy-parkban. Május 13-án este már látogatható volt a hagyományőrző katonai tábor, ám hivatalosan az ünnepélyes csapatzászló-adományozással vette kezdetét a II. Ludovika Fesztivál, ami a végzős honvédtiszt-jelöltek felvonulásával folytatódott. Ezután az egész hétvégén katonai hagyományőrző csapatok bemutatóit láthatták az érdeklődők. Katonai közelharc- bemutatókkal, hagyományőrző csapatok felvonulásával, kézműves foglalkozásokkal, gyermekprogramokkal várták a szervezők az érdeklődőket. Az elmúlt hétvégén megrendezett fesztivál egyik célja az idén február 1-jén megalakult MH Ludovika Zászlóalj bemutatkozása volt, az, hogy a nagyközönség is láthassa a katonai hivatásban elért felkészültségét, eredményeit.

 A fesztivál főnapja május 14-én volt, amikor a délelőtti órákban került megrendezésre a Száznapos Ünnepség, a Zászlóadományozási Ünnepség, valamint elismerések adományozása a Ludovika Zászlóalj teljes állománya, illetve az eseményen megjelent civil közönség előtt.

            A Száznapos Ünnepség hagyománya egészen a XVIII. századig, a volt Osztrák-Magyar Monarchia tisztképző intézményeihez (Bécsújhely, Mödling, Ludovika) nyúlik vissza. Később, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1924-ben, a Magyar Királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián pedig 1939-ben elevenítették fel a szokást – mégpedig az avatást megelőző 100 nappal – innen ered az elnevezés is. 1927-ben tovább gazdagodott a hagyomány, az 1917-ben végzett tisztek alapítványt tettek, melyben díszkardot ajánlottak fel az Akadémia parancsnokának, hogy azt minden évben a legkiválóbb végzős hallgatónak adományozza. A folyamat a II. világháború után megszakadt, s akkor éledt újra, amikor a külföldön élő magyar tisztek kezdeményezték azt: Pénzes János szolgálaton kívüli, hegyivadász hadnagy, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát végzett tisztek Melbourne városában élő bajtársi közösség nevében, 1992-ben – Rauch Károly nyá. ezredes kezdeményezésére – emlékkardot adományozott a Kossuth Lajos Katonai Főiskolának és a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolának.  

„Arra szegődtünk, hogy megújítsuk a magyar honvédséget”

             A május 14-ei csapatzászló-adományozási ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntőbeszédével folytatódott. „A zászlószentelés szokása mindig azt jelentette, hogy az adott alakulat, mint közösség megáll Isten és a nemzet színe előtt, és szolgálatra jelentkezik. A zászló értékét mindig egy értékes közösség adja, az a közösség, amit a katonák egész életükkel szolgálnak: a haza, amelynek védelmére készülnek a honvédtiszt-jelöltek, a nemzet, aminek színei láthatók a zászlón. Bizonyos vagyok benne, hogy az a sok-sok tiszti nemzedék, amely a jelöltek előtt járt, valamilyen titokzatos módon mind velünk van ezekben a percekben.” Hende Csaba a honvédtiszt-jelöltek felé elmondta: „nem tudjátok, milyen sorsot választotok, amikor igent mondtok. Nem tudjátok, nem tudjuk, hogy háború, vagy béke jut osztályrészetekül, hogyan alakul a nemzet sorsa,aminek szolgálatára száz nap múlva felesküdtük majd. Azt azonban tudjátok, hogy hivatást választotok. Feladatotok: hogy ti is zászlók legyetek. Zászlók lesztek, igazodási pontok, akikre figyelni kell, akik vezetnek,  és irányt szabnak, akikre a haza és a nemzet biztonságát, alkalmasint a túlélését bízzák. Mi arra szegődtünk, hogy megújítsuk a honvédelem egész rendszerét és benne az egész magyar honvédséget. Mire ezt a munkát elvégezzük, a honvédelem ügye újra nemzeti ügy lesz. A honvédség pedig olyan nemzeti intézmény, amelyet minden magyar ember szeret és tisztel. Ezt a küldetést kemény munkával, lépésről-lépésre vihetjük csak végig. Nem számíthatunk más csodára, csak arra, ami bennünk és bennetek van”.  A honvédelmi miniszter szerint erre a feladatra csak azért vállalkozhatnak, mert azok, akik a honvédségben szolgálnak megmaradtak katonának, megőrizték tartásukat, a zászló becsületét és saját becsületüket. Ezek a katonák kiváló szakmai tudással rendelkeznek és mindhalálig elkötelezettek a nemzet ügye iránt.  

„Katona leánya, unokája vagyok”

 A miniszteri beszédet a csapatzászló okirat ismertetése követte, valamint a csapatzászló átadása. A zászlót dr. Schmitt Pál köztársasági elnök adományozta a csapatnak. Különleges alkalmak sorába tartozik, mikor egy alakulat csapatzászlót kap. A csapatzászló a hazához, a nemzethez, annak történelméhez, az eskühöz és a csapathoz való kitartó hűség, valamint a bátorság, a katonai becsület és a bajtársiasság jelképe. 110 évvel ezelőtt, 1901. május 8-án kapta meg a csapatzászlaját a Honvéd Ludovika Akadémia, és most a Ludovika Zászlóalj vette kézbe a katonai szervezetek tekintélyét és becsületét megerősítő jelképet. A köztársasági elnök adományozó levelében olvasható: „a csapatzászló egybeforrt népünk honvédő-és szabadságharcaival. Honvédségünknek a csapatzászló alapvető szimbóluma…az oktatás, a katonai képzés, valamint a fegyelem magas szinten tartása elismeréseként a végzős honvédtiszt-jelöltek Száznapos Ünnepsége alkalmából csapatzászlót adományozok a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának. Emlékeztesse önöket ez a zászló dicső forradalmainkra, szabadságharcainkra, az esküben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, valamint nemzetünk függetlenségére.”

            A csapatzászló átadása alkalmával az alakulat zászlóanyát választ, egy olyan személyt, aki köztiszteletnek örvend, kapcsolata volt/van az alakulattal, és maga is családanya. A csapatzászlóra való szalag feltűzésekor a zászlóanya lelki patrónusságot vállal a csapat felett. Az eseményen a zászlóanya a köztársasági elnök úr felesége, Schmittné Makrai Katalin volt. Katalin asszony ünnepi beszédében elmondta: „katona leánya, katona unokája vagyok, ezért különösen nagy megtiszteltetés, hogy engem kértek föl zászlóanyának. Nagyapám tüzértábornokként, édesapám ejtőernyősként szolgálta a hazát. Mindketten a Ludovika Akadémián tanultak. Ezért pontosan tudom, hogy aki a katonáságot választja, élethivatást választ. Az egyenruha olyan méltóságot ad, ami nem korlátozódik a napi elvégezendő feladatok idejére. Az igazi katona civilben is katona. A hazát sokféleképpen lehet védeni: fegyverrel, derék kiállással, és példaadó tisztességgel. Bizonyára emlékeznek Dobó István szavaira, «a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében»” Az államelnök úr felesége úgy véli, hogy éppen a Ludovika volt a kiváló példa arra, hogy mennyire fontos a lélek, hiszen a honvédelem nem csak hideg haditudomány, hanem a helytállás öröksége is. Schmittné Makrai Katalin szerint a Honvédelmi Minisztérium kiváló kezdeményezése a Ludovika Zászlóalj létrehozása, ami a nagyhírű intézmény szellemiségét viheti tovább. „Olyan intézményét, ami nem csak tanított, de nevelt is, és olyan valódi közösséget hozott létre, amelyben fontos volt a régiek tapasztalata, és az újak lelkesedése, önfeláldozása is. Egy ország áll most önök mögött, s számítanak tudásukra, bátorságukra. Ezen az úton csak a legjobbak tudnak végigmenni. S ezt az utat olyan kövek szegélyezik, amelyek neve: kitartás, fegyelem, szorgalom, lemondás”- mondta beszédében a zászlóanya.

A beszédet a csapatzászló megáldása és megszentelése követte.  

A Ludovika, a hazafias nevelés szimbóluma

 A vendéglátó kerület, Józsefváros polgármestere, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke, dr.Kocsis Máté beszédében kiemelte: ez a városrész mindannyiszor kivette a részét a magyar történelem nagy eseményeiből. Gondolhatunk 1848-ra és a Nemzeti Múzeumra, vagy 1956-ra és a Corvin közre, a Magyar Rádióra és a Köztársaság térre, és itt található a Ludovika épülete is. „Az oktatás és a hazafias nevelés egyik szimbólumává vált a Ludovika Akadémia. Ezt az intézményt 200 évvel ezelőtt a nemzeti összefogás, a példátlan honszeretet és a polgárok, nemesek által felajánlott önzetlen adomány a nemzeti függetlenség fontos jelképévé emelte. A magyar nemzeti függetlenségre áhítozó ludovikásokat az osztrákok után az oroszok sem szerették. Így 1945-ig lehetett csak az akadémia a tisztképzés központja. A kommunista rezsim kiszolgálói az akadémiát felszámolták, épületét pusztulni hagyták, ahogy Józsefvárost is…Újabb felsőoktatási intézménnyel gyarapodik egyetemekben gazdag kerületünk;  szeptemberben már kezdetét veszik az építkezési munkálatok, olyan Nemzeti Közszolgálati Egyetem épül, ami hitünk szerint a hazáját magasan képzetten és szakszerűen szolgáló fiataloknak nyújt barátságos otthont és európai szintű képzést.”

            A polgármester beszédét az elvismerések – a Hadik András Tanulmányi Vándordíj, a Ludovika Emlékkard, a Bolyai Vándorkard, a Bolyai Dísztőr, a Repülős Dísztőr – átadása követte.

 Molnár Zsolt alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka válaszbeszédében elmondta, hogy az Orczy-park sok szállal kötődik a magyar tisztképzéshez. Ezen a helyen egykoron tisztavatást is tartottak a ludovikás fiatal hadnagyoknak. „Reméljük, hogy rendezvényeinkkel hagyományt teremtünk és még sok tisztjelölt kezdheti meg a száznapos visszaszámlálást az eljövendő esztendőkben. Mi, bár még félévesek sem vagyunk önálló alakulatként, mégis évszázados hagyományt kívánunk feleleveníteni. Legyenek hát büszkék az alakultra, és hagyományaikra mind a végzős, mind a többi évfolyam tisztjelöltjei” -fejezte be beszédét az alezredes úr.

 

Medveczky Attila