|
 2011.03.10.
Egy
igaz magyar halálára
– Meghalt Dr. Jaszovszky László
–
Elszólította a Teremtő, pedig de nagy szüksége lenne a hazának olyan
emberekre, mint ő, a nyugállományú bíró, jogtudós, történész,
társadalomelemző volt. Amikor beleszületett ebbe a keserédes
magyar létbe, Ady még élt, egy egészen más kor, más légkörében
nevelkedett: számára az igazság felismerése és kimondása élethivatás,
küldetés, parancs volt. Leszámítva néhány elszánt Don
Quijotét – ilyenek mindig voltak és lesznek -
sajnos ma már nem az senkinek.
Mindig a legkényesebb, leglényegibb gondokat elemezte. Az
Elveszett alkotmányaink
szellemét, szövegét és üzeneteit a XX. század számára
újra megszólaltató munkája azóta jogtörténeti alapművé
patinásodott. De nem ettől népszerű. 1996-ban Püski Sándor
adta ki a minden szakmai és jogi elvárásnak megfelelő, több
mint 400 oldalas elemzését, a Bűnös volt-e Bárdossy Lászlót. Ebben arról a témáról
nyilatkozik, amit valószínűleg legjobban ismert minden történeti
kutató közül: Bárdossy alakjáról, peréről, a személye körül
kialakult és megjegecesedett előítéletekről.
Voltaképpen
Bárdossynak köszönhető, hogy személyes kapcsolatba kerülhettem
Jaszovszky doktorral, mivel a
2000. évben Havi Magyar Fórum két számában is publikált nálunk.
Májusban csak egy rövidebb cikket A
háborúba lépés felelőségéről, novemberben viszont
egy komoly, 14 oldalas elemzést kedvenc témájáról, Bárdossy
László büntetőjogi felelősségéről. Arra is emlékszem,
hogy 2001-ben nagyon haragudott rá Demszky főpolgármester és
az egész SZDSZ-brancs, mivel tanácsvezető bírói tekintélyével
Demszkyre nézve meglehetősen kedvezőtlen jogi véleményének
adott hangot, az ú. n. metróper Legfelsőbb Bírósági tárgyalását
megelőzően.
1999-ben
jelent meg a Trianonnal kezdődött című könyve, de rendszeresen találkozhattunk
nevével a napilapok, folyóiratok hasábjain, ugyanis szorgalmas
közíróként is jeleskedett. Amikor én megismerhettem, már
akkor is nagyon öreg volt, de megnyerő, bizalmat ébresztő,
energikus alakjára jól emlékszem. Mindig Bárdossyról beszélt,
önmagáról soha.
Kilencvennégy
évet élt. Fontos, hogy ne felejtsük el.
(szőcs)
|
