|
 2011.03.04.
Jövőnk a gyermek
Népesedési kerekasztal
Budapesten
A kitűnő Kopp Mária
professzor asszony bábáskodott a budapesti népesedési
kerekasztal szervezésén. A konferencia idején sajtótájékoztatót
is tartottak, ahol Pászthy Bea, Kopp Mária, Botos Katalin és
Botos József beszélt a kerekasztal munkájáról.
A tudósok elöljáróban
megállapították, hogy a gyermekszegénység egyre komolyabb kihívást
jelent a társadalom életében. A gyermekek és az ifjúság
testi és lelki betegségei, önpusztító magatartása (drog,
alkohol, dohányzás, internet-függőség, kockázatkereső
magatartásformák), agresszív viselkedése, tudásának és képességeinek
hanyatlása, a gyermekek családon belüli és iskolai érzelmi és
fizikai bántalmazása, kiszolgáltatottsága, védtelensége,
valamint a gyermekek szegénysége egyre komolyabb kihívást
jelent nemcsak a társadalom, de a mindenkori kormányzat számára
is.
Tudnunk kell, hogy
egy nemzet fejlettségét, közösségi mentalitását, összefogásra
való képességét, jelenét és legfőképp jövőjét az határozza
meg, hogyan bánik a legelesettebbekkel, a legkiszolgáltatottabbakkal,
leginkább a gyermekekkel. Az a helyzet, hogy a fizikai és a társadalmi
esélyegyenlőtlenségek Magyarországon régóta, a válság óta
növekvőben van. A szegénység és ezzel együtt az esélyegyenlőtlenség
újratermelődésének gyökereit az élet legkorábbi körülményeire
kell visszavezetnünk, hogy a születés és a gyermekkor feltételei
egész életünket meghatározzák.
A jelenlegi
helyzet alapvető változtatást követel. Szembe kell néznünk a
ténnyel: az egy év alatt megszülető, már a százezres számot
sem elérő gyermekek 20-25%-a valószínűleg funkcionális
analfabétaként hagyja el az iskolát, nem szerzi meg a
valamilyen keresőtevékenységbe belépőt jelentő végzettségeket;
iskolai kudarcaik a későbbi társadalmi kirekesztést készítik
elő.
A népesedési
kerekasztal elemzései és javaslatai olyan feltételek megteremtésére
törekszenek, amelyek mellett több gyermek születhet, és legalább
ilyen fontos, hogy a már megszületett gyermekek ne vesszenek el
önmaguk és a társadalom számára.
Társadalmunk
jelentős hányadának magatartása önző és visszataszító;
tobzódnak a társadalmi javakban, luxusfogyasztásaik égbekiáltók
és pazarlók akkor, amikor a budapesti gyermekintézményekben a
gyerekek a szó szoros értelemben alultápláltak. Milyen lehet a
helyzet a vidéki településeken, a falvakban, a tanyákon? A
budapesti iskolákban, óvodákban a gyermekek uzsonnára kapnak
egy szelet vékonyan megkenegetett vajas- vagy zsíroskenyeret, és
ráraknak egy szál sárgarépát kettéhasítva. Vidéki településeken
a cigány anyák úgy indítják gyermekeiket iskolába, hogy
langyos vízben elkevernek egy kanál lisztet, ez a gyerek tápláléka.
Nem baj, az apa bőséggel fogyaszt alkoholt a falu kocsmájában,
és a segélyt vígan ledarálja a félkarú rablón. Csodálkozunk,
hogy a most megszülető magyar gyermekek a perifériára kerülnek,
soha nem jutnak el az emberi élet szintjére?
A kimozdulás
egyetlen módja, ha a kormányok, a civil társadalom, az egyházak,
a társadalmi és gazdasági szervezetek összefognak, és közösen
lépnek fel a gyermekek egészségi állapotának, testi, lelki,
szociális jólétének javítása érdekében.
A mostani kormány
több módon megerősítette, hogy fontosnak tartja a gyermekszegénység
elleni program megvalósítását. A gyermekszegénység csökkentése
a továb-biakban is prioritást élvez. De látnunk kell, hogy az
eddigi kormányzati döntések – számos kedvező intézkedés történt
– eddig csak részben felelnek meg ennek az elkötelezettségnek.
Magyarországon több forrásból táplálkozik
a gyermekegészség
és a szociális ügy, valamint az oktatásügy. Az erők ma még
szétforgácsoltak, múlhatatlanul szükséges az erők összpontosítása.
E mostani
budapesti kerekasztal konferencia azt javasolja az ország vezetésének,
hogy sürgősen emelje a 2008 óta nem indexált ellátásokat, a
családi pótlékot, a nyugdíjminimumot, illetve a gyermekeket érintő
természetbeni és szolgáltatási normatívákat. Azt javasolja a
tudós kerekasztal konferencia, hogy a kormány adjon abszolút
elsőbbséget a gyermekek jobb táplálkozásának, ehhez viszont
a gyermekétkeztetési rendszer mennyiségi és minőségi javítása
szükséges. Hosszabb távon az új adórendszer bevezetésének
tapasztalatai nyomán további finomításra vár a legszegényebbek
részére az adórendszer, az adókedvezmények javítása. Számos
család képtelen igénybevenni az adókedvezményeket.
Sokatmondó
kijelentés: „A gyermekek egészsége és jóléte érdekében
elengedhetetlen a gyermekközpontú kormányzás és társadalom.”
A gyermektársadalom
szociális világának ügye igen erősen kapcsolódik a nyugdíjrendszerhez.
A konferencia megállapította: a fenntartható nyugdíjrendszer lényege,
hogy mindenkinek kell maga mögé állítani egy járulékfizető
polgárt idős napjaira. Vagyis gyakorlatilag minden tényleges szülőpárnak
legalább két gyermeke legyen,
ha csak nem kívánunk nagyon nagy arányú migrációra
berendezkedni, annak minden gondjával. Más országok
tapasztalata azt mutatja, hogy a változó szabályozás hatására
nőtt a születések száma. Magyarországon a felmérések
szerint a vállalni kívánt gyermekszám megegyezik az általunk
javasolt modell elvárásaival, tehát van remény.
A pontrendszeren
alapuló nyugdíjrendszer kialakításáról beszélt dr. Botos József.
Ez a szisztéma egyéni számlán gyűjti a járulékbefizetéseket,
pontok formájában. Egy pontot a mindenkori átlagbér jelent. A
fizetett járulék töredékpontot jelent. Nagyságát a járulékmérték
határozza meg; akinek magasabb a nemzetgazdasági átlagbérnél
a fizetése, s többet fizet, annak több töredékpontja lesz. E
töredékpontokat összegezve azt kapjuk meg, hogy hány
nemzetgazdasági átlagbérnek megfelelő összeget fizetett be a
nyugdíjkasszába. A rendszer igazságos, és munkára és járulékfizetésre
ösztönző. A nyugdíjba vonuláskor a pontszámot elosztják a még
várható élettartammal, ami egy arányszám – mondjuk 0,72
(vagyis 72%) –, ezzel a számmal fogják megszorozni a
mindenkori átlagbéreket, ez a nyugdíj összege. Ez a biztosíték
arra, hogy az aktív és inaktív népesség jövedelmei nem
szakadhatnak el egymástól, s együtt mozognak.
A népesedési
kerekasztal a magyar társadalom legégetőbb kérdéseiről tanácskozott.
A megfogalmazott ajánlások mértéktartóak, de végrehajtásuk
elodázhatatlan. A kormánynak címezték. Tekintettel arra, hogy
a kerekasztal munkájában kormányzati tényezők is részt
vettek, egészen bizonyos, hogy a tudósok megállapításai nem
maradnak pusztába kiáltott szavak.
– győri –
|
