vissza a főoldalra

 2011.03.04. 

Új uniós gazdaságpolitika szükséges

A magyar uniós soros elnökséget felkérve a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) egy olyan munkacsoport felállítását kezdeményezi, amely áttekinti és elemzi az új tagállamok, a dél-európai országok és Írország gazdasági helyzetét. Az Európai Bizottság által szervezett Európai Makrogazdasági Dialógus XXIV. fórumán február 14-én Brüsszelben a magyar szakszervezetek képviseletében a MOSZ elnöke terjesztette elő ezt a javaslatot az Európai Szakszervezeti Szövetséggel (ETUC) együttműködve. Az európai eladósodás okainak kivizsgálásának fontosságáról Palkovics Imrét, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökét kérdeztük.

 – Tisztelt elnök úr! Február 14-én Brüsszelben önök az összes magyarországi szakszervezetet képviselték?

 – A magyar szakszervezetek mandátumával mentem ki Brüsszelbe, de ezt a kezdeményezést a Munkástanácsok Országos Szövetsége tette az említett fórumon. A többi magyar szakszervezet, sőt, ami még fontosabb, az Európai Szakszervezeti Szövetség is támogatta kezdeményezésünket. Egyetértenek azzal, amit mi a megfogalmaztunk. Ennek lényege, hogy az Európai Bizottság (EB) által készített, az európai gazdasági növekedést évente felülvizsgáló európai szemeszter keretében bevezetett éves növekedési jelentés – az Annual Growth Survey – ajánlásait nem tartjuk helyénvalónak. Ezzel összefüggésben tettünk javaslatokat, illetve egy olyan háttéranyagot állítottunk össze, amely elég drámai módon mutatja az EU egységes piacának helyzetét. 2004 óta, amióta csatlakoztunk ehhez a piacoz, egészen a válságig, 2008-ig mintegy 500 milliárd euró vándorolt ki a periférián lévő országokból a centrum felé. Most pedig olyan megoldási javaslatokat terjesztenek elő az EB-ben a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtésére európai szinten, ami ugyanúgy sújtja a már kifosztott országokat, mint ennek az egész folyamatnak a nyerteseit. Így minden országnak hasonló feladatokat kéne végrehajtani, s ezek közül a legelfogadhatatlanabb megoldás, hogy az európai munkaerőpiacon reálértékben csökkenteni kell a béreket. Tehát az Annual Growth Survey szerint a bérek leszorításával és a reálbérek csökkentésével, pl. az inflációhoz való indexálás megszüntetésével kell helyreállítani egyes országok versenyképességét és ezáltal a fizetési mérleg egyensúlyokat.

Erre mi azt vetettük föl, hogy akkor igazán versenyképes gazdaság ma Kína, mert ott az egy órai munkabér 1 dollár, míg Németországban pedig 50 dollár. Tehát az 50 dolláros munkabért kell addig lecsökkenteni, hogy a kínaival versenyképes legyen? Ez természetesen lehetetlen. Mi azt valljuk, hogy nem egységes az a probléma, ami Európában a fizetései egyensúlytalanságok hátterében van. Így ennek kezelése sem lehet egységes, és semmiképpen nem lehet az a megoldás, hogy tovább csökkentik a vásárlóerőt. Ami pedig bérköltség a termelési oldalon, az vásárlőerő a másik oldalon. Ezért lényeges, hogy egyensúlyi állapot jöhessen létre. A kelet-és dél-európai országokra azt mondják a centrumban, hogy a lehetőségeikhez képest túlköltekeznek, és úm. – Bogár László szavaival élve – hedonizálnak. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy ezek a gazdaságok technológiailag lemaradtak és nem férnek hozzá a piacokhoz. A lemaradásukat nem tudják forrásként igénybe venni, így állandóan hitelhez folyamodnak, s a külső eladósodásuk oly mértékű, hogy az agyonnyomja egyébként is elmaradt piacukat és gazdaságukat. Tehát ezen a folyamaton kéne változtatni. S mi azt kezdeményeztük, hogy ennek a hátterét vizsgálja meg az EU krízisbizottsága. Ez a bizottság, ami már különböző tanulmányokat tett le az EB asztalára, Nobel-díjas közgazdászokkal lett kiegészítve. Most az Európai Szakszervezeti Szövetség is delegálhatna tagokat a bizottságba  kiváló szakértőket, így Magyarországról pl. Lóránt Károly közgazdászt és másokat.

 – Önök tehát felvázolták a kórismét, de a betegségre a gyógyírt a krízisbizottságtól várják.

– Mi a kórismét megerősítendő várjuk azt az álláspontot, ami kiindulópontja lehet egy legalább alternatíva szintjén létező európai gazdaságpolitikának. Sajnos az utóbbi napok történései beigazolták aggodalmainkat, gondoljunk csak a Merkel-Sarkozy-féle ajánlatra, ami az eurózónához tartozó 17 országra nézve egységesen akar gazdasági javaslatokat tenni. Több érintett ország tiltakozik ez ellen, hiszen a nyugdíjkorhatárt akarják drasztikusan felemelni és csökkenteni a reálbéreket.

 – Ha az ő javaslatuk megszületne, akkor az EU még jobban kettéválna?

 – Akkor nem csak tényszerűen, hanem formailag, intézményesen is kettéosztanák az EU-t, mert kétségessé válna a belső piac, úgy, hogy mindenkire egyforma szabályozók lennének érvényesek. Ez azt jelenti, hogy a perem-országokból még több pénz áramlana a centrum felé.

 – Vannak olyan mérvadó EU-s politikusok, közgazdászok, akik a nemzetközi tőkeáramlás szabályozásának szükségességét hangsúlyozzák?

 – Meglepő, de a közelmúltig éppen a francia államfő tartozott közéjük. Ő többször felvette, hogy a különböző tőkemozgásokat meg kéne adóztatni a fizetési mérlegek kiegyensúlyozásának céljából. A Fidesz-kormány is elismeri, hogy az állam eladósodása iszonyatos terhet nyom a társadalomra, s ezen változtatni kell, de számos közgazdász kimondja, így Stiglitz is, hogy a periférián élő országok adósságai visszafizethetetlenül magasak, a kérdés viszont az, ki viselje a terheket. Ugyanis nem lehet az európai lakosság egy részét adósrabszolgává tenni örök időkre.

 – Az ön által említett EB-jelentés kitért-e arra: miként lehet tartós gazdasági fellendülést produkálni, ha nincs hozzá vásárlőerő? Ha nő a munkanélküliek száma?

 – Sajnos ezzel nem foglalkozik ez a jelentés, hanem abban a neoliberális tanban hisz, hogyha az egyes piacokon a költségeket megpróbálják leszorítani, akkor versenyképesek leszünk. Az az illúzió, amivel mi annak idején az EU-hoz csatlakoztunk, miszerint belátható időn belül olyan szintű jólétet tudunk teremteni, mint ami Európa gazdagabb országaira jellemző, immár eloszlott.

 – Más téma: április 9-én Budapesten kerül sor az Európai Szakszervezeti Szövetség által tervezett akciónapra, tüntetésre. Mi a célja ennek az akciónak? Hiszen ezt egyesek úgy próbálják beállítani, mintha az Orbán-kormány elleni tüntetés volna.

 – A cél, az európai szintű gazdasági és szociális megszorítások elleni tiltakozás. Az Európai Szakszervezeti Szövetség osztja a mi aggodalmainkat, még akkor is, ha nemzeti szakszervezeti szövetségekbe tömörülő nyugat-európai munkavállalók egyes csoportjai haszonélvezői voltak az elmúlt időszaknak. Mi már a lisszaboni Európa 2020 új stratégiában megfogalmazott célok ellen is felemeltük közösen a szavunkat, s most is ezt tesszük. Az tudható volt, hogy januártól hazánk tölti be az unió soros elnöki tisztét, így már tavaly tavasszal elkezdődött a Budapesten esedékes akció szervezése. A magyar szakszervezetek egy része sajnos úgy próbálja mozgósítani a tagjait a tüntetésre, hogy a magyar kormány ellen tüntetünk. E mögött az van, hogy az átlagember számára elvont cél az, hogy az európai megszorítások ellen tiltakozzon. A MOSZ nem a kormány ellen tüntet tehát, már csak azért sem, mert éppen ez a kabinet próbál gazdaságélénkítő lépésekkel, a multik adóztatásával és nem tömeges elbocsátásokkal és megszorításokkal válaszolni a válságra.

Medveczky Attila