vissza a főoldalra

 2011.03.11. 

A jó bornak is kell a cégér

Elismert borászok – akik elnyerték az Év Bortermelője címet az elmúlt húsz évben – és szakemberek találkoztak február 23-án Villányban a Gere –Bor- Hotel- ban ,hogy az ágazat problémáira közös megoldást találjanak. Az eseményről a főszervezőt, Ferenc Vilmos kertészmérnököt, a Magyar Bor Akadémia tagját kérdeztem.

 –Honnan származott az ötlet, hogy ilyen borkonferenciát rendezzen?

 –Ahogy a szólás is mondja: a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Ezelőtt 20 évvel volt az első Év Bortermelője-választás, akkor még a „hét borbírák” választottak, majd 1996-tól a Magyar Bor Akadémia tagsága. 1991-ben elsőként Tiffán Ede Villányi borászt hozták ki nyertesnek. Már hagyományosan 10 éve szervezem nem csak Villányban, hanem Szekszárdon, Balatonbogláron, Nagyradán is a Mátyás-napi Ünnepi Bornapot, amelyen az Év bortermelőjét köszöntik a borászok és a borvidék szakemberei egy szakmai konferencia keretén belül a BASF Hungaria Kft. támogatásával. Miután Villányban négyen is élnek, akik már megkapták az Év Bortermelője-díjat, és a 20 éves jubileum egy ünnepélyesebb rendezvényt kívánt, ezért úgy gondoltam, hogy szükséges egy komolyabb tiszteletadás, főhajtás az elmúlt két évtized kiemelkedő borászai előtt. Azt is felvetettem: ha már összejön egy ilyen neves, szakmailag elismert borász csapat, akkor ne csak emlékezzünk, hanem komolyabb gondolatokat is megfogalmazhatnánk. A belépő erre a rendezvényre a pincészetek legjobb borai voltak, a borbemutatók közben mindenki visszaemlékezett a kezdetekre és azt követő sikeres időszakra, majd arról is szó esett, melyek azok a problémák, melyek az ágazat érdekében megoldásra várnak. Ezért meghívtuk erre a találkozóra a Vidékfejlesztési Minisztérium képviselőit, jelen volt a Bormarketing Bizottság elnöke, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, sőt Tiffán Zsolt úr is megérkezett, aki az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága szőlészeti és borászati albizottságának Fideszes elnöke. Tehát egy illusztris társaság gyűlt össze.

 –Azt mondják, az ágazat gondjait vitatták meg. Legyen kedves ezekről szólni.

 –Olyan kardinális problémákról volt szó, mint a jövedéki törvény módosítása, az adminisztrációs kérdések, és a Bormarketing Bizottság működtetése, s a járulékból befolyó pénzek korrekt elosztása, és olyan felosztása, ami mindenképpen a magyar borászat jövőjét szolgálja. Ezeket a problémákat mindenki nap mint nap érzi, s most már a megoldásokra lenne szükség. Azt szeretnénk, hogy azok az ígéretek, amiket kapott a szakma a kormányváltás idején, minél hamarabb megvalósuljanak. Fontos az egyszerűsítésre törekvés a pincekönyvet és egyéb adminisztrációt illetően is. Tehát a bürokrácia visszaszorítását szeretnék elérni. Elvárásunk, hogy a minket érintő jogszabályváltozások parlamenti, minisztériumi tárgyalását előzze meg a szakmai szervezetek képviselőivel folyó konzultáció. Régebben elbeszéltek egymás mellett- a süketek párbeszéde zajlott éveken keresztül-  azok az emberek között, akiknek a döntés a kezükben volt. Nem szeretnénk, ha ez folytatódna.

 –Ez a villányi konferencia azt mutatja, hogy összetart a magyar borásztársadalom.

 –Örülök ennek a kérdésnek, mert nem először mondják nekünk: azért nem születnek fontos kérdésekben megoldások, mert széthúznak a magyar borászok. A Villányi Jubileumi Bor est pont az ellenkezőjét bizonyítja, hisz egy asztalhoz tudtak ülni az elmúlt húsz Év Bortermelői. A jelenlévőkben meg is fogalmazódott: többé nem mondhatják nekünk, hogy a szőlő és bor szakma  képtelen egymással megegyezni. Az ünnepi alkalommal együttműködési megállapodást is kötöttek az Év Bortermelői. Ebben kimondták: legalább évente egyszer összejönnek konzultálni,az aktuális Év Bortermelőjének meghívására és két évente Villányban kötelező megjelenéssel, mert azt érezték, az ilyen rendezvények előmozdítanák a magyar borászat helyzetét. A kistermelőktől kezdve a sztárborászokig mindenkinek képviselnénk az érdekét, hiszen nagyon sok olyan szőlőtermelő áll a háttérben, aki több ezer hektáron dolgozik minimális haszonnal. Az ő sorsukról is dönteni kell, hiszen az előző években több szőlőt vágtak ki, mint telepítettek és több mint 40 ezren kerültek ki a hegyközségi regisztrációból akik vagy kivágták vagy csak felhagytak a szőlő és bortermeléssel.A Pincefalvak kihaltak a több száz éves Műemlék pincesorok elhagyó félben mint a körülötte lévő szőlőlugasok .Engedélyezni kellene a pincékből a közvetlen értékesítést ,kóstoltatást jövedéki engedély nélkül. Mert a pincékből adóraktárokat hoztunk létre és ezzel megszüntettük a borospincék jó hangulatát. A generáció és tulajdonváltás nem jött létre, s ez a további pusztulást fokozza. A pincefesztiválok a borturizmus a megélhetés alapját szolgálták és most is szolgálhatnák. Ezek a számok igen beszédesek, ráadásul a tömegével beérkező EU-s borok miatt a saját országunkban a saját piacunkért kell küzdenünk.

 –Azt olvastam: az a hír járja, hogy csökkent a borfogyasztás. Én azt látom, hogy azért az emberek vásárolnak bort, de nem minőségit, hanem flakonost pár száz forintért.

 –A gazdasági válság szinte az élelmiszerboltokban fellelhető összes terméket érintette. A bor vonatkozásában éppen a minőségi kiváló borok forgalma csökkent. Ezért is gondoltunk arra, hogy ennek érdekében olyan kampányokat, fesztiválokat szervezünk, melyeken nem horribilis összegű helypénzért tudnának borászaink részt venni. Erre most egyre több pályázati kiírás történik, mely reméljük, eléri jótékony hatását. Az a célunk, hogy mindenki elérhető áron kapja meg a magyar minőségi borokat, különösen most lenne fontos, mert a piacra kerülő paplakos borok a legjobb évjáratokból- 2007-2008-2009- a közeljövőben kerülnek a polcokra. Tudjuk, hogy a borok több mint 50%-át a szupermarketekben értékesítik, s ezért ezeken a helyeken kéne nagyobb súllyal akciókat szervezni, no de nem olyat, hogy azokat a borász szenvedje meg. A legnagyobb gond a hazai multiknál, olyan nagy árréssel dolgoznak, hogy 1500-2000 Ft-ért árulják azokat a borokat, amiért 400-600 Ft-ot kapnak a bortermelők. Ebből a pénzből a borászatok jó esetben csak stagnálni tudnak. A jó bornak is kell a cégér, de olyan marketingkoncepció, stratégia kell, ami előremutató, nem kaotikus, s nem csak a „tűzoltásról” szól. Rohamosan telik az idő, s közben fogy a pénz, s azt is látjuk, hogy az újvilági borászok termékei betörtek az EU-ba, s ez óriási versenyhelyzetet teremtett. S a multik egyre több külföldi bort hoznak be, s ha ez a tendencia marad, akkor öt éven belül hatalmas gondunk lesz a saját piacunkkal is. Az ültetvényterületünk csökken és közben a fennmaradt borászatok helyzete egyre kilátástalanabb lesz.

 –Mit tud arról mondani: elképzelhető, hogy Spanyolországban egy nagyáruház polcain ausztrál, vagy latin-amerikai borok lennének többségben?

 –Nem kell ilyen messzire menni: elképzelhetetlen, hogy osztrák bort ne lehessen kapni bármilyen ausztriai áruházban, vagy Vendéglátóipari egységben. Más a fogyasztó és a kereskedő szemlélete. Nem arról van szó, hogy a külföldi borok hitvány minőségűek lennének, de amikor egy múltiban egy újvilági bort ugyanannyiért vagy olcsóbban kínálnak, mint egy magyart, akkor a fogyasztó könnyen elcsábul a külföldi mellé. Mindez annak fényében is elkeserítő, hogy a magyar borok, és a borászat nagyobb sikerre lenne hivatott a jelenleginél, figyelembe véve az elmúlt évek eredményeit, melyeket nem csak a hazai, hanem a leghíresebb nemzetközi borversenyeken, fesztiválokon értek el termelőink.