|
 2011.03.18.
Az utolsó órában vagyunk
Március
6. a
Magyar Nóta Napja. Ez alkalomból országszerte nagyszabású
esteket, rendezvényeket szerveztek. Arra kértem Nógrádi
Tóth Istvánt, a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos
Egyesületének elnökét, hogy tekintsünk vissza, s mutassa
be, hogyan is állt a mindenkori kormányzat a magyar nóta ügyéhez
a Rákosi-rendszertől mostanáig.
– 1948 után Rákosi Mátyás 10 évre kitiltotta a Magyar
Rádióból a magyar nótát. 1960-tól 1990-ig javult a műfaj
helyzete. Nyílik a rózsa énekversenyt rendeztek a televízióban
1968-ban, majd 1983-ban. Ezeket Lengyelfi Miklós rendezte. Vasárnaponként
nóta volt a tévében, és naponta jelentkezett a Jó ebédhez szól
a nóta a Rádióban. Félre ne értse a kedves olvasó, nem a Kádár-rendszert
sírom én vissza, hanem azt szeretném, hogy a magyar nóta ne
legyen lenézett műfaj az országunkban. Mert mi most a helyzet?
Már évek óta nincs rendszeres nótaműsor a televízióban és
a közszolgálati rádióban. A Duna Tv a kivétel, ahol naponta
szól a nóta. A Magyar Rádiónak igaz van egy olyan frekvenciája,
amin nótákat adnak, csak éppen azt nem tudják az ország
mindegyik településén fogni. Ezt a műfajt nagyon szeretik az
idősek, és ők nem rendelkeznek internettel, tőlük idegen ez a
világ, így nótás webrádiókat sem hallgatnak.
– Említette, hogy Rákosi nem kedvelte a
magyar nótát. Vajon miért? Hiszen az operettért, ami szintén
egy művi zene, rajongott, rendszeres látogatója volt a Gáspár
Margit által vezetett színháznak.
– Erre nem tudok konkrét választ adni. Valószínűleg
az volt az ok, hogy a magyar nótát dzsentrimaradványnak gondolták.
Ez terjedt el róla. Bizonyos népdalos körök, akik Ko-dályt követték,
még jobban leszólták ezt a műfajt. Holott Kodály Zoltán –
aki nem rajongott túlságosan a műzenéért – azt mondta: „a
magyar nóta a múlt századi társadalom tükörképe”. Bartók
Béla pedig úgy gondolta, hogy a „cigányzenészek tartsák meg
repertoárjukat minél régiesebb színezetben.” Hubay Jenő, a
Zeneakadémia igazgatója, világhírű hegedűművész a nemzet
zenéjének a magyar nótát tartotta. Azt is tudni kell, hogy a
magyar nóta a polgárosodó társadalom terméke volt, a
verbunkos zenéből és a bécsi-olasz muzsika elemeiből alakult
ki. Ez a zene szólt 200 éven át Magyarországon színházakban,
előkelő szórakozóhelyeken, falusi kocsmákban. Petőfi, Arany
és még sok más nagy költőnk írt magyar nótát. Ha ők ezt
nem szégyellték, akkor mi miért teszszük ezt most? Büszkék
lehetünk a magyar nótára, hogy a magyar játékszín bölcsőjében
született meg. Népszerűségét a népszínművek gazdagították,
amelyek előadására építették 1875-ben a Népszínházat.
– Van egy olyan nézet, hogy ez a műfaj a
kutyának sem kell, ezért nem érdemes támogatni.
– Ez túl durva megállapítás. De ezt cáfolja több
felmérés is. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a
zenei műfajok kedveltsége között az első a magyar nóta, majd
ezt igazolta Malecz Attila felmérése is 1987-ben. Fájdalommal
kell kijelentenem, hogy míg 1940-ben ezer helyen szólt a cigányzene
Magyarországon, majd 1990-ben csak 230 helyen, ma ez a szám jóval
alacsonyabb. Cigányzenészeink régen cároknak, királyoknak
muzsikáltak. Ezért is mondom, hogy az utolsó órában vagyunk.
– A műzenéről csak annyit, hogy az
olaszok büszkék a nápolyi dalokra.
– Hogyne! A franciák pedig a sanzonokra. Ezeket játsszák
Magyarországon, de nótát már nem annyira. Holott, amikor
Menuhin idejött Magyarországra, akkor magyar nótát, cigányzenét
akart hallgatni, hiszen az hungarikum.
– Gaál Gabriella 1985-ben Nótatörténeti
kiállítást mutatott be a Pataky Művelődési Házban, ezt az
anyagot ön bővítette ki az utóbbi 50 év eseményeivel. Egy szórólap
szerint mindezek az események kevésnek bizonyultak, kérnek
minden nótakedvelőt, fogjanak össze a magyar nóta megmaradásáért.
Hogyan is néz ki ez a kiállítás?
– Összesen 112 db. asztalméretű leporellón láthatók
az elmúlt évtizedek plakátjai, kiadványai, kottái a műfajhoz
kapcsolódóan. Még azoknak is betettem a névsorát, akik elsőként
jelentkeztek egyesületünkbe. A nóta múltját lehet látni tehát.
Ezzel a kiállítással már voltunk Csepelen, Debrecenben, Gyálon.
– Mennyire összetartó a magyar nótaénekes
társadalom?
– Sajnos nem lehet egységről beszélni. Elég nagy
ellenségeskedésnek vagyok szem-és fültanúja. Ettől függetlenül
egyre jobban érzem azt, hogy megértik az előadók: egységben
az erő.
– A Magyar Nóta Napján milyen rendezvényeket
szerveztek?
– A kőbányai művelődési házban ünnepeltünk, Fejős
Jenő nótaénekes pedig Kecskeméten. Ezen kívül sok-sok
rendezvényt tartottak szerte az országban. Rendezvényünkön
beszéltem a magyar nóta múltjáról és Pósa Lajos egyik verséből
idéztem: „Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem./ Magyar
nótát dalolt a dajka felettem./ Magyarul tanított imádkozni
anyám./És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!” Azt is
kijelentettem, hogy elindítottam egy kampányt a magyar nóta
fennmaradásáért. S közöltem azt: a kultúrszervezők úgy jönnek
ki a főiskoláról, hogy azt mondják erre a műfajra, giccs.
Pedig még Brahms, Liszt is beleszőtt műveibe magyarnóta-elemeket.
Ne szégyelljük tehát a magyar nótát, hiszen a mienk, s jó
lenne, ha a Művészetek Völgyébe is meghívást kapnának a
magyar nóta énekesei. Nem ismerik nagyon sokan a magyar nótát,
ezért nem is becsülik. Ezért is adtam közre egy tájékoztató
lapot, amin leírtam, hogy meg kell menteni azt a műfajt, amely
zenei kultúránk része volt.
Medveczky Attila
|
