vissza a főoldalra

 2011.03.18. 

Vajda Anikó – Hámos György: Mici néni két élete
(Turay Ida Színház)

Hámos György írta a forgatókönyvét a Mici néni két élete című filmnek, amit 1962-ben vetítettek először. Ebben a Mamcserov Frigyes rendezte filmben Mici nénit Kiss Manyi, Gál Alfrédot pedig Páger Antal játssza. Ma is igen kedvelik a nézők, gyakran tűzik műsorukra a régi filmeket vetítő közszolgálati tévécsatornák, vagy retró mozik. Az ilyen nagy pályát befutó alkotásokat általában az Isten sem menti meg attól, hogy más műfajba ne tegyék át. Nem történt ez másképp a Mici néni két életével sem, megszámlálhatatlanul sok színpadi átdolgozása van, ugyanis szereti a publikum, mindenhol táblás ház előtt megy, nem tudják annyiszor játszani, hogy megunják az emberek. A legutóbbi változat premierjét a Turay Ida Színház művészeinek a közreműködésével tavaly december 11-én a Csornai Városi Művelődési Központban tartották. Ezzel a produkcióval országszerte fellépnek, február 19-én a pukkadásig megtelt Újpest Színházban láthatta a közönség.

A Mici néni két életének roppant egyszerű a cselekménye. Valamikor úgy, a hatvanas évek elején Hangay Mici, a valaha szebb napokat látott operettcsillag egyedül él-éldegél tágas lakásában. Nem nyitja rá más az ajtót, mint egykori kolléganője, a színészotthonban lakó Rózsi, akivel amolyan kutya-macska barátságot ápol, a javaira pedig Mariska, a házmesterné szeretné rátenni a kezét. Mici, hogy magányát feloldja, hirdetés útján keres albérlőket, mégpedig gyermektelen házaspárt. Nem csupán az ideális férj és feleség, a gyógyszerész Laci és a tanárnő Kati kopogtat be hozzá, hanem Gál Alfréd, a javakorabeli, de még mindig snájdig taxisofőr, aki régóta hódolója. Alfréd egykor fiákert hajtott, a gyönyörű művésznőt ő hozta-vitte hol haza, hol az udvarlóihoz. A fess öregúr körbedongja Micit, akit teljesen felvillanyoz ez a késői szerelem. Mint valami kamaszok, úgy bujkálnak a gyanakvó Mariska, a rosszmájú Rózsi és a nyugtalankodó fiatalok elől. Csak rövid ideig sikerül orruknál fogva vezetni őket, a motoros randevúkra, a délutáni légyottokra meg a kerthelyiségbeli táncos mulatságra, egyszóval minden turpisságra fény derül. A hivatásos aggódók hoppon maradnak, és bizony elkerekedik a szemük, mert Mici néni egyáltalában nem beteg, nincs a halálán, az SZTK-nak még a tájékára sem megy, hanem nagyon is virul, ugyanis éppen bekötik a fejét. A legvégén még az is kiderül, hogy Kati, a szép ifiasszony bizony áldott állapotban van…

Mici néni hálás karakterét Tóth Judit kelti életre. Ennek a szereposztásnak különös pikantériája, hogy a filmben ő játssza a fiatalasszonyt. Nem szabad és nem érdemes az ő alakítását Kiss Manyiéval összevetni, mert egészen más. Tóth Judit Mici nénije határozott, energikus dáma, aki egyáltalában nem mondott le az élet gyönyörűségeiről és mindarról, amit még tartogat számára. Ugyanakkor rendkívül hiú is, vérbeli színésznő, aki csak önmagát tartja igazi dívának, az összes pályatársát meg csupán – amolyan futottak még – kategóriába valónak. Mindenki őt szerette, nem akadt olyan teremtés koronája, akit könnyedén nem csavart volna az ujja köré…Gál Alfrédot Cs. Németh Lajos olyan jó kiállású gavallérnak személyesíti meg, hogy Mici nénire csak féltékenykedni és irigykedni lehet. A kétszínű Rózsi divatosan öltözködő figurájából Halász Aranka azt emeli ki, hogy ő vonzóbbnak tartja magát, mint vetélytársnőjét. Élete folyamán egyfolytában arra törekedett, hogy lepipálja Micit, de ez sohasem sikerült neki. A dekoratív Hűvösvölgyi Ildikóra alig lehet ráismerni a számító, csúf, lepcses szájú házmesterné alakjában. Viczián Ottó formálja meg Lacit. Amolyan papucsférjet láthat a közönség, aki felesége minden kívánságát teljesíti. Az aranyos és folyton izguló Katit Magyar Tímea a szerephez illó kedvességgel és bájjal játssza.

Bencze Ilona rendezésében a Turay Ida Színház előadása azt a fajta színházi élményt nyújtja, amire – mint egy falat kenyérre – oly nagy szüksége van a mindenfajta rendezői önmegvalósításba, lila ködös művészieskedésbe, értékes darabok kificamításába belefáradt nézőnek. Most ott tartunk, hogy a színház igazi lélekemelő, az emberi lét nagy kérdéseit boncolgató, arra válaszoló, azt tükröző szerepét átveszik a vidéki teátrumok és magántársulatok, és mint búvópatakok táplálják és tartják életben a színház valós hivatását: az emberek nemes szórakoztatását és tanítását.

Dr. Petővári Ágnes