|
 2011.03.23.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
12. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Történelemhamisítás
Végre háború – a felbujtók ismeretlenek
(2.oldal)
Itt
valami olyasmi történhetett, méghozzá európai értelemben alvónak
minősíthető társadalmakban, amiről nekünk, a magunk többféle
forradalmain és szabadságharcain túl lévő népeknek és
nemzeteknek fogalmunk sincs. Errefelé indokolt elégedetlenségből
és megalázottságból robbant ki forradalom. Vagy a nemzet
szabadságának idegen, vagy belső korlátozása miatt. A
Facebook-forradalom nekünk hieroglifa. Képtelenség. Aztán
persze az is kiderült, hogy alapjában véve komolytalan ez a
nagyhangú forradalom. Egyiptomban lemondott Mubarak, elvonult vidéki
rezidenciájára milliárd dollárjaival együtt, és a hatalmat
átadta a tábornokainak. Akik jóformán változtatás nélkül
folytatták azt, amit Mubarak felfüggesztett. És a tömeg
belenyugodott. Várja a turistákat a piramisokhoz. Mintha ötvenhatban
Rákosi elment volna és a hatalmat hátrahagyta volna Farkas Mihálynak
és fiának. Belenyugodott volna ebbe Pongrátz Gergely? S ez
nagyjából az egész államsorban így volt. A népmozgalomnak
mindenütt a gyűlölt diktátor volt az ellensége, az, amelyik
tegnap még tisztelt vezető volt. Ugyanakkor egyik ország
forradalmának sem volt vezetője. De még csak a hatalom átvétele
utáni kiszemelt vezetője sem. Mindegyik forradalom a levegőben
lógott, mint egy szalmabábu. Nem busójárás volt, véletlenül?
S még csak kemény magról sem beszélhetünk. Az embereket
kihajtotta valami az utcára, hatalmas tereket töltöttek meg és
ordítottak teli torokból. De miért? És hogyan? Egy dolog
bizonyos csupán. Az Észak-Afrika- i válságsort előidézők és
a háború kirobbantók most mindent fordítva csináltak, mint
korábban. Irak diktátora, Szaddám Huszein potenciális támadó
volt, tömegpusztító fegyverek birtokosa: egy hatalmas veszély
a civilizációra, akivel szemben szükséges, sőt kötelező
volt a háború. Ő támadónak volt nyilvánítva, tehát védekezni
kellett vele szemben és le kellett győzni. Oszama bin Laden és
a tálibok ugyanígy. Ők támadták meg a WTC-tornyokon keresztül
Amerikát. A világot egy terrorista veszély fenyegette és ezért
a művelt Nyugatnak önvédelmi háborút kellett indítania ellenük.
Akiket az amerikai tengerészgyalogosok elfogtak közülük,
azokat bezárták Guantanamóra és állati sorban tartották őket,
mert csak azt érdemelték. Aztán kiderült, hogy nincs ellenük
bizonyíték. Ekkor megpróbálták maradékukat szétosztani Európában.
Ez a módszer két háborút eredményezett, hatalmas költségeket
emésztett fel, sok fegyver kipróbálásra adott alkalmat, de mára
már, úgy látszik, nem alkalmazható. A módszer lejátszott.
Nem lehet még egyszer eladni a művelt világnak, hogy terrorista
veszély fenyeget és ezért Oszama bin Laden vagy Szaddám
Huszein ellen háborút kell indítani. Vissza kell tehát térni
a népfelszabadítás céljából indított háborúhoz.
Történelmi csoda a Délvidéken
(5.oldal)
Kiugróan
sokan kérték a kedvezményes honosítást a Délvidéken; a közösségnek
fontos, hogy immár jogi köteléke is van a nemzeti összetartozásnak.
A honosítással a magyarság több generáción átnyúló reménykedése
vált valóra. Nemzeti ünnepünkön tette le az ünnepi esküt dr.
Csete-Szemesi István, a Szerbia- Montenegrói Református
Keresztyén Egyház református püspöke is. Erről a felemelő
pillanatról számolt be szerkesztőségünknek a püspök úr.
–
Nemzeti ünnepünkön, amikor 67 év után ismét visszanyertem
1944- ben elvesztett állampolgárságomat, azt mondtam a körülöttem
levőknek: „ez egy történelmi csoda!” 1944-ben már
felfogtam mi történt állampolgárságom elvesztése miatt, mert
szüleim és nagyszüleim nehéz élete tükör volt számomra, és
a gyermek, mint egy érzékeny műszer, felfogja szülei szenvedését
és azonosul vele. Az ateista diktatúra az iskolai „nevelésében”
nehezedett ránk súlyával és mi, akik hittanra jártunk és
hitbeli nevelésben részesültünk otthon (osztálytársaim túlnyomó
többsége) éreztük, hogy másodrendű polgárainak tart a
kommunista rezsim. Március idusán, amikor feleségemmel és
fiatalabbik fiunkkal letettük az állampolgársági esküt, és
kimondtuk azt, hogy: „Isten engem úgy segéljen!”, valami
olyant éreztem, amit életemben csak néhányszor, talán
gyermekeink megkeresztelésekor, vagy előtte az esküvőnk alkalmával,
valami egyszerit és összehasonlíthatatlanul szépet.
Letűnt világ
Kisida Erzsébet: Felvidéki harangszó
c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)
„Üresen,
lezártan állnak a vidéki kúriák, elvadult az udvarokon a gaz.
Lezárták az udvarházakat, rozsdásodnak a kapukon a lakatok.
Letűnt egy világ, a földműves ember életének a világa. Vele
együtt tűnt el a széles népréteg, a parasztság.” Ezekkel a
szívszorító sorokkal kezdi Kisida Erzsébet a Felvidéki
harangszó címet viselő könyvét. Bizony ez így igaz, minden
szó pontosan a helyén van. Még 1990-ben is egymillió
„parasztot” tartottak nyilván hazánkban, és ma azt mondják,
hogy 170 ezer regisztrált gazdálkodó gazdálkodik Magyarországon.
Ami a számok mögött van, arról szól ez a könyv, meg sokkal többről,
arról az erkölcsi és hitbéli tartásról, ami sajátja volt a
mi parasztságunknak. Kisida Erzsébet jogász, de ez a Felvidéki
harangszó olyan pontos élettörténet és néprajzi
„lexikon” meg elbeszélés, ami szinte egyedülálló. Olvasom
a sorokat és tűnődöm. Kisida Erzsébet azzal zárja a
fejezetet, hogy „A szülői házban édesanyám vár (mert ő
mindig hazavárja a gyermekeit), az elsőszülött bátyám és
családja szeretettel fogad. Megpróbálom összeszedni a
visszahozhatatlant, megismételhetetlen múltunk morzsáit. Idézzük
a múltat, az elszállt, soha többé vissza nem hozható időt. A
szülői ház kertjében édesanyám mellé a farönkre ülök,
papírral és írószerszámmal (mert nem szereti a mikrofont),
faggatom. Ő kinyitja a Kincsesládikánkat.”
Életigenlő színházat a nihilista helyett
(9.oldal)
Interjú Blaskó Balázzsal, az egri színház
új igazgatójával
Nem
a közönségnek játszottak a színészek, hanem egy „szűk
elit”szakmai elvárásainak kellett megfelelniük. Ez a
tendencia leginkább az utóbbi három évben erősödött fel.
Persze természetesen ebben a tíz évben is akadt a közönségnek
tetsző előadás, s ennek a tíz évnek is megvannak a maga eredményei
és sikerei is. Ezeket nem akarom csorbítani. Szakmán belül
komoly eredmények születtek, így pl. a POSZT-on, s a nyíregyházi
Vidor-fesztiválon is. Több kritikusi díjat is hazavittek kollegáim,
és a szakmai lapok menedzselték a színházat. Ennek viszont
nagy ára volt: a jelentős nézőszám- vesztés. Sokan elpártoltak
a színháztól, és a fővárosi, szolnoki, miskolci előadásokat
tekintették meg. S különösen a „pillér”-, a szakma által
nagyra értékelt előadások nézettségén volt ez tetten érhető.
Provokáció a kassai emléknapon (10.oldal)
A
Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Köztársaság
Kulturális Intézete, a Kassai Polgári Klub és a Major család
szervezésében került sor március 14-én, 14.30 órai kezdettel
az Esterházy János Emléknapra, amelyen a mártírgróf születésének
110. évfordulójára emlékeztek Kassán, és mellszobrát
helyezték el a Csáky-Dessewffy palota udvarán. A kassai Esterházy
emlékünnepséget sajnálatos módon szlovák szélsőségesek
egy csoportja bekiabálásokkal próbált megzavarni. Peter Kalmus
képzőművész pedig toalettpapírba próbálta becsomagolni az
alkotást, amelyet a jelenlevők megakadályoztak. Az eseményekről
Martényi Árpádot, az Esterházy János Emlékbizottság elnökét
kérdeztük.
–
Tisztelt elnök úr! Ön a rendezvény szónokaként szem- és fültanúja
volt az incidensnek. Ezt a megemlékezést
szlovák
rendőrök is biztosították?
–
Nem láttam rendőröket sem a palota udvarán, sem az épület előtt.
–
A szlovák szélsőségesek hol tartózkodtak? Az utcán, vagy a
palota udvarán?
–
Az utcán szlovák nemzeti zászlót lobogtattak, és közben azt
skandálták: „fasiszti”. Hogy ez ránk vonatkozik- e, vagy
Esterházyra, azt nem tudhatom. Az utca és az udvar között egy
fal húzódik vasrácsokkal, így kintről láthatták, mi történik.
Nyilvánvaló, hogy egyes szélsőséges elemek beszivárogtak az
udvarra, de ez egészen a leleplezésig nem tűnt föl nekünk,
mert csendben voltak.
Új esély: önellátó családi gazdaságok
(11.oldal)
Hatvan
családnak, mintegy százötven nehéz körülmények között élő
embernek nyújtott eddig közvetlen megélhetési lehetőséget a
Gyulán fél éve működő mezőgazdasági szociális program.
Minderről és a város mezőgazdasági programjáról Alt
Norberttel, Gyula alpolgármesterével beszélgettünk.
–
Milyen előzményei voltak ennek a szociális programnak?
–
Három évvel ezelőtt indítottunk be egy ún. szociális földprogramot
kb. tíz család bevonásával. Vetőmagot vettünk, s azon a területen,
amelyet az önkormányzat ingyenesen
biztosított
a jelentkezők számára, kellett gazdálkodni. Az első év elég
nehezen indult, s a programban résztvevők fele lemorzsolódott.
De mi nem adtuk föl, újabb családok jelentkeztek az újból
meghirdetett programra, s így kibővült a létszám tizenöt
családra. S idén pedig már eljutottunk a bevezetőben említett
szintre.
Szőcs Zoltán: Mitől magyar a magyar? (15.oldal)
A
kérdés csak látszólag bugyuta, viszont ősibb, mint hinnénk:
gyakorlatilag egyidős nemzetünkkel. A magyarság legnagyobbjai
számára is a kérdések kérdése volt a Mi a magyar?, egyáltalán
nem véletlen, hogy 1939-ben Szekfű Gyula e címen állította össze
azóta klasszikussá nemesedett tanulmánykötetét, melyben a
feltett kérdésre rajta kívül Babits, Kodály, Ravasz püspök,
és még egy tucat kiváló magyar szellem igyekezett a lehető
legautentikusabb választ megadni. De akkoriban annyira a levegőben
volt a magyar entitás megragadásának igénye, hogy számos
olyan kiválóság is közreadta a maga Mi a magyar-ját, aki a
Szekfű-féle válogatásból kimaradt: Szabó Dezső, Illyés
Gyula, Keresztury Dezső stb. Egytől egyig mind nagyon sok okosat
és fontosat mondtak, nyilván közelebb is vitték olvasóikat a
kérdés megválaszolásához, de – ha lehetek őszinte – valójában
ma sem tudom, mitől magyar a magyar, mi az az ezerszer áldott, láthatatlan,
de minden porcikánkban ott lévő égi permet, amely magyarrá
teszi a magyart, megáldva-verve ezáltal egy olyan sajátos, kínlódó,
heroikus és altruisztikus sorssal, amelyet egyetlen más európai
nép sem képes felmutatni. Értelemszerűen felfogni sem.
Keresse
a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|
