vissza a főoldalra

 2011.03.18. 

A londoni olimpia a cél

Aki személyesen is ismeri, aligha vitatja, hogy Igaly Diána nemcsak a legsikeresebb, de legkedvesebb, legközvetlenebb sportolóink egyike is. Éppen ezért okozott osztatlan szomorúságot, amikor kiderült, hogy a felkészülését övező állandó, és rajta kívül álló nehézségek miatt megszakítja pályafutását. Most viszont jó hírek érkeztek olimpiai-, világ- és Európa-bajnok skeet-lövőnk felől: újrakezdte a versenyzést, és a korongokon kívül a jövő évi olimpiai részvételt is célba veszi.

 – Két év kihagyás után tér vissza. Nagyon hiányzott a versenyzés?

 – Igen, természetesen nagyon hiányzott. Azonban sajnos kényszerpályára kerültem, melyből nem láttam már más kiutat, mint a versenyzésem felfüggesztését. Bizonyára mindenki előtt ismert a lőtérrel kapcsolatos mizéria, ami már Peking előtt is zavaró tényező volt pályafutásomban, és összességében több mint öt éven át hátráltatott a felkészülésben.

 – Ezt egy átlagos sportteljesítmény esetén is szomorú volna hallani, de ön ráadásul olimpiai bajnokként lett szenvedő alanya a lőtér-ügynek…

 – Így van, hiszen 2004-ben, Athénban sikerült olimpiai aranyérmet szereznem, a lőtérrel kapcsolatos kálvária pedig 2005-ben indult. Mindez azért volt lelkileg is nagyon rossz számomra, mert láttam, hogy más országokban mennyire igyekeznek megbecsülni a sikereket elérő versenyzőket. A pekingi olimpián diadalmaskodó szlovák versenyzőtársamnak például lőteret épített a város, ahol élt, és sorolhatnám még a konkrét példákat. Szeretném kiemelni, hogy én nem vágytam ilyesmire, az olimpia megnyerése után sem vártam el, hogy valami eget verő fogadtatásban részesítsen bárki is. De arra sem számítottam, hogy olimpiai bajnokként azért kell majd harcolnom, hogy egyáltalán tovább gyakorolhassak a megszokott helyemen… Talán érthető, hogy ezt viszont nehezen viseltem.

 – Mostanra akkor kijelenthető végre, hogy megoldódott ez a probléma?

 – Igen, úgy néz ki, hogy megnyugtató módon rendeződött a lőtér-ügy. Szóbeli ígéretet is kaptam arra, hogy nyugodt körülmények között tréningezhetek. Nagyon boldog vagyok, hogy végre elhárult ez az akadály.

 – Önről köztudott, hogy a lövészet nemcsak a sportága, hanem a hobbija is. Ez alapján feltételezem, hogy azért rendszeresen gyakorolt a leállás idején is.

 – Igen, edzeni edzettem mindvégig, ahol éppen tudtam. De teljesen más dolog kedvtelésből kimenni az éppen aktuális lőtérre, és más úgy tréningezni, hogy az egy sportteljesítmény elérése érdekében történik. Főleg fizikailag és mentálisan kell majd utolérnem magamat, ami nem lesz könnyű. Azonban hiszem, h ogy sikerülni fog! Ennek érdekében már a tavalyi év végén elkezdtem a fizikai edzéseket, hiszen készültem a visszatérésre.

 – Vannak sportágak, ahol egy-két év kihagyás akár végzetes is lehet. Az ön esetében menynyire sok vajon a két év?

 – Igazából nem nagyon tudok erre válaszolni, magam is kíváncsian várom, hogy mit hoz majd az idei év, hogy megy majd a versenyzés. Az biztos, hogy újra hozzá kell majd szoknom a verseny-légkörhöz, megfelelően kell viselnem a versenydrukkot, hiszen ilyenben nem volt részem az elmúlt két évben. A lövészet nemcsak technikai sport, hanem az idegek sportja is. Ez azt jelenti, hogy a jó felkészülés önmagában nem elegendő a sikerhez. Ahhoz, hogy az ember jól szerepeljen, mentálisan is teljesen rendben kell lenni, hiszen csak tökéletes összpontosítással lehet hibátlanul lőni. Éppen ezért említettem az előbb is, hogy a fizikai- és a mentális felkészülés lesz a kulcs. Ha ezen a két területen sikerül megfelelő állapotba kerülnöm, akkor reménykedhetem abban, hogy a teljesítményem is jó lesz.

 – Mennyit változott a mezőny az elmúlt két évben? Ugyanazokkal a versenyzőtársakkal kell majd megmérkőznie?

 – Érdekes módon az én korosztályomból szinte senki nem hagyta abba a versenyzést, így a régi vetélytársaim döntő többségével újból találkozom majd. Lesznek ugyanakkor új arcok is, ugyanis az elmúlt időszakban sok fiatal, tehetséges skeetlövő jelent meg a nemzetközi mezőnyben. Ez persze alapjában véve örömteli dolog, hiszen azt mutatja, hogy a koronglövészet népszerűsége növekszik, és egy felszálló ágban lévő sportágról beszélhetünk.

 – Jövőre ismét nyári olimpiai játékokat rendeznek. Ha jól sejtem, az a cél, hogy kvalifikálja magát a londoni játékokra.

 – Pontosan így van. Nagy álmom, hogy ismét olimpiai résztvevő legyek. Ezért tértem vissza, ezt tűztem ki célként magam elé.

 – Mikor kezdődnek a kvalifikációs versenyek?

 – Már meg is kezdődtek. Március hónaptól zajlanak a világkupa-versenyek. Az elsőt Chilében rendezték a napokban, a másodiknak pedig – még ugyanebben a hónapban – Ausztrália ad majd otthont. Miután csak nemrég jelentettem be hivatalosan is visszatérésemet, nem lett volna értelme elutazni erre a két versenyre. Április második felében azonban újabb világkupa-viadalra kerül majd sor Pekingben. A jelenlegi terveim szerint azon már részt veszek majd. És lesz egy negyedik vk-verseny is a nyáron, júliusban.

 – Mi szükségeltetik ahhoz, hogy sikerrel járjon, és kivívja a részvételi jogot?

 – A kvótát a világkupa-versenyeken, illetve az augusztusban rendezendő Európa-bajnokságon, és a szeptemberi világbajnokságon egyaránt meg lehet szerezni, tehát legkésőbb a világbajnokság végére kiderül, sikerült-e vagy sem? Optimális esetben azonban már korábban is kivívhatom a részvétel jogát.

 – Családja, barátai, versenyzőtársai mit szóltak a visszatéréséhez?

 – A családom – mint mindig, minden döntésemben – ebben is teljes mellszélességgel mellettem áll. Nekik köszönhetem a legtöbbet. Ugyanígy támogatnak a barátaim is. A versenyzőtársaim közül még csak kevesen tudják, hogy visszatérek, hiszen nemrégiben jelentettem csak be hivatalosan. Akikkel a kihagyás alatt is tartottuk a kapcsolatot, azokat persze már értesítettem, és ők egyöntetűen örömüket fejezték ki a visszatérésemet illetően.

Kovács Attila