vissza a főoldalra

 2011.03.25. 

Kettős kisebbségben

Daniel Krajcer szlovák kulturális miniszter a vöröskői várban találkozott az egyházak és a vallási szervezetek képviselőivel, hogy megvitassák az egyházak új pénzügyi támogatását. A találkozóról az egyik résztvevőt, Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét kérdeztük.

 – Főtiszteletű püspök úr! Jelenleg mi alapján kapják a szlovákiai egyházak az állami támogatást?

 – A szlovákiai egyházak a II. világháború lezárásától kezdve állami támogatásban részesülnek, mert felbomlott az a régi struktúra, ami addig az egyházakat jellemezte. Tudni kell, hogy nemcsak államosították az egyházak vagyonát, hanem egyházunkban elkobozták, egyházunkat megbélyegezték, s így a háború utáni években működni sem tudott. Lelkészeink fizetés nélkül voltak. Majd egy 1949-ben meghozott törvény alapján határozták meg az egyházaknak juttatott támogatást. A szocialista rendszerben ugyanis a hatalom nem tartotta jónak, ha egy intézményt magánemberek részesítsenek támogatásban, így állami fizetést kaptak a lelkipásztorok. Az volt a szlogen, hogy a szocialista társadalom biztosítja mindenki számára a megélhetést, ezért nincs szüksége senkinek mások adományára. Viszont amit adtak, nagyon kevés volt, s nagyon nehezen tudtak belőle megélni a lelkipásztorok. Azóta valamit javult a helyzet, de a lelkipásztorok fizetése így is az átlagkeresetnek kb. 40-50%-a. Jelenleg is az említett törvény alapján kapunk támogatást, s az egyház központi hivatalának működtetését és a lelkipásztorok, papok fizetését finanszírozzák a költségvetési keretből. Még a Fico-kormány idején indult a kezdeményezés, hogy ezen a rendszeren változtatni kell.

 – Egyforma mértékű állami pénzt kap az összes szlovákiai egyház?

 – Természetesen nem egyforma összegről van szó, hanem ez egyházak nagysága a mérvadó. Döntő fontosságú a lelkészek, papok száma. Azt tudjuk, hogy a katolikus egyházban jóval több lelkipásztor szolgál, mit a protestáns felekezeteknél. Egy igazságtalanság is történt szerintünk még a bársonyos forradalom idején. Akkor az első ún. szabad kormány az egyházak pillanatnyi állapotát vette alapul, és az üzemeltetési költséget az akkori helyzet függvényében számította ki. Voltak nagy különbségek az egyházaknál az államhoz való viszonyulásban is. A református egyház már akkori is kettős kisebbségben élt, hiszen híveink 90%-a magyar anyanyelvű. Mi akkor nagyon kevés alkalmazottat tudtunk foglalkoztatni az egyházi központban, míg vannak olyan egyházak, melyek sokkal több munkatársat tartottak. Ebből az akkori status quo-ból indultak ki az állami dotáció kiszámításánál, s mi így most is nagyon kevés alkalmazottat tudunk foglalkoztatni. Ezt az igazságtalanságot hiába próbáltuk azóta orvosolni. Azt a választ kaptuk: akkor miért nem kértünk több pénzt. Azt elfelejtik, hogy a bársonyos forradalmat követően minden egyháznak be kellett nyújtani a költségvetését, mi pedig csak az akkori alkalmazottaink létszámának feltüntetésében tudtuk ezt megtenni. Nem tehettük meg azt, hogy hamarjában felveszünk még néhány embert.

 – A szlovákiai egyházi iskolák és szociális intézmények működtetését is ebből a keretből fedezik?

 – Amiről beszéltünk az egyház központi hivatalának fenntartására és a lelkészek fizetésére vonatkozik. Intézményeink fenntartása külön forrásból történik a fejkvótarendszer alapján. Amikor azt bevezették, az egyházi iskolákra nézve egy évre korábban érvényesítették. S így térdre kényszerítették az egyházi iskolákat. Azóta annyi változás történt, hogy teljes mértékben megkapjuk a fejkvótát, ami régebben nem így történt. Az állami iskolák – melyek legalább öt forrásból pályázhatnak fejlesztésekre, nem úgy, mint az egyházaik – mindig is megkapták a fejkvóta teljes összegét. 2010. márciusától az ún. utaztatási támogatás is érvényes az egyházi iskolákra, eddig azt csak az államiakra alkalmazták. Ezt konkrétan nem is az iskolák, hanem azon szülők kapják, akiknek gyerekei a környék falvaiból utaznak be az oktatási intézményekbe. Tehát megszűnt ez a diszkrimináció. De még most is beszélhetünk különbségekről, a körzethatárok miatt. A református egyháznak nincs sok oktatási intézménye, s ha valaki nem a körzetből utazik be, annak szülei nem kaphatnak utaztatási támogatást. A szociális intézmények támogatásának terén nagyon nagy volt a diszkrimináció, hisz a megyék a saját maguk által fenntartott intézményeket támogatták inkább. Nagyon nehéz volt kieszközölni valamiféle támogatást. Ez év márciusától ez a törvény is változott, s az egyházi és magánintézmények állítólag ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint az államiak. Majd meglátjuk, hogy fog mindez működni, illetve fog-e mindez működni.

 – A szlovák kormánykoalíció többféle izmus mentén szerveződött pártokból jött létre. Azt tudom, hogy a liberális Szabadság és Szolidaritás (SAS), ami Krajcert jelölte a posztra, azt szeretné, hogy állami költésvetésből ne támogathassák az egyházakat. A miniszter ezt az álláspontot képviselte a tanácskozáson?

 – Ezt jó pontosan tisztázni, mert a Markiza TV-ben hangzott el az, hogy a miniszter úr azt mondta: mindenki szabadon dönthetne a személyi jövedelemadója 1%-ával arról, melyik felekezetet támogatja. Ez egy modell, s Krajcer úr ezt csupán példaként említette. Ő a vöröskői várban történő tanácskozáson elmondta: a pénzügyi támogatást nem politikai témaként akarja kezelni, hanem inkább szakmaiként. Támogatólag nyilatkozott az egyházakkal kapcsolatban, s kifejtette, hogy egy szakemberekből álló csoport létrehozását javasolja. Ennek lesz a feladata nemcsak egy széleskörű vizsgálat az egyház finanszírozásának kérdésével kapcsolatban, hanem a kárpótlás feltárása is. Az egyházi vagyon ugyanis nincs teljes mértékben visszaszolgáltatva. Szlovákia egy speciális helyzetben van, hiszen a lakosság 86%-a tartja magát keresztyénnek/kereszténynek, míg ez az arány Csehországban nem éri el a 15%-ot. A SAS valóban a programját szeretné megvalósítani, viszont – értelmezésem szerint - az nem egyértelmű, hogy ez azt jelenti, hogy nem kívánnak kormányzati költségvetésből támogatást adni az egyházaknak. Meg kell állapítani azt, hogy mi az egyházak, s mi az állam számára az elfogadható modell.

 – A szakmai bizottságban kik lesznek benne?

 – Természetesen a minisztérium képviselői, a Katolikus Püspöki Konferencia, az Ökumenikus Tanács – amely a protestáns egyházakat tömöríti – és a zsidó hitközség részéről is delegálnak tagokat. Rajtuk kívül az egyházak még küldhetnek képviselőket a bizottságba.

 – Tehát ön szeretné a finanszírozás megváltoztatását. Megtudhatjuk, mi lenne önöknek az elfogadható?

 – Erről még korai beszélni, pontosan azért, mert nagyon specifikus a helyzet. Szlovákiában a legnagyobb egyház, a 2001-es statisztika alapján, a római katolikus, melyhez több mint 4 millió hívő tartozik. Őket követik az evangélikusok 370 ezer, a görög katolikusok 260 ezerrel, s a reformátusok 110 ezer taggal. Minket még több kisebb egyház és vallási közösség követ ebben a kimutatásban. Tehát egy olyan modellre van szükség, mely minden egyes egyház és vallási közösség számára elfogadható. Ebben mindannyian megegyeztünk a vöröskői tanácskozáson. Egy diktatúra önkénye volt, amikor 1945 után megszüntették azt a belső rendet, mely alapján az egyházak tudtak gazdálkodni, és a gyülekezetek tartották el a lelkészeket. Ezt már most visszaállítani nagyon nehéz, hiszen sok minden változott azóta politikai, társadalmi és gazdasági téren.

– Beszélgetésünk végén engedjen meg egy másik témát felvetnem. Olvastam, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is csatlakozhat a jelenleg szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedő, 2009-ben létrejött egységes Magyar Református Egyházhoz. Ennek mi a valóságalapja?

 –Ez így van. Két héttel ezelőtt, a generális konvent elnökségi ülésén, Mályiban, a főgondnok társammal együtt egy kéréssel folyamodtunk a grémium vezetéséhez: vizsgálja meg azt, hogy egy ún. ratifikációs csatolmány alapján csatlakozhat-e egyházunk a Magyar Református Egyházhoz. Tudni kell, hogy mi kétnyelvű egyház vagyunk, mert keleten két szlovák nyelvű egyház-megyénk van, s rájuk is tekintettel kell lennünk. Mint magyar közösség, szeretnénk ezt a csatlakozást, hiszen valamikor egy egyház voltunk. A generális konvent elnöksége támogatta felvetésünket. A ratifikációs csatolmány pedig azt tartalmazná, hogy egyházunk csatlakozik, és hitvallásbeli egységet alkot a Magyar Református Egyházzal, de a generális konvent döntései nem érintik a szlovák egyházmegyéket.