|
 2011.11.04.
Ez a Kincses, nem az a Kincses…
Felháborítónak és etikátlannak tartom az aláírásgyűjtés
módját
Ascher, a Csurka
István és Dörner György elleni aláírási akció kezdeményezője
Márta Istvánról már mint kétes teljesítményű színigazgatóról,
elvtelen emberről értekezik az ÉS-ben, aki a színházának
csupán zenei vezetője volt, amikor le-csapott egy kínálkozó
lehetőségre, és kifúrta Székely Gábort. A Márta által
vezetett színház hullámzó színvonalon működött, karakter nélkül,
de 13 tanulóév kellett ahhoz, hogy
mostantól jó színházat csináljon. Majd. De nem ez az
egyetlen etikátlan eljárása Aschernek. Az akciójához
csatlakozók között olvasható Kincses Károly neve is.
Kincses Károly operaénekes, színész, a Miskolci
Nemzeti Színház művésze: nem én voltam az aláíró. Igen
nagy önteltségre utal, ha valaki úgy gondolja, ahogy leírják
a nevét, akkor csak őrá gondolhatnak, és senki másra. Harminc
éve vagyok a pályán, azóta fővárosi és vidéki színházakban
is felléptem, és jelenleg egy színházi témájú ügyről van
szó, így aztán joggal feltételezhetik rólam, hogy én vagyok
az aláíró. Magam részéről felháborítónak és etikátlannak
tartom az aláírásgyűjtés módját is, mert mindez olyan
helyzetbe hozhatja az embert, hogy állandóan magyarázkodnia
kell. Mondjuk sejtem, hogy kiről lehet szó.
Csak sejted, de nem tudod, az is lehet, hogy a másik
Kincses Károly autókerékbilincselő, mert ki tudja?
– Igen, hiszen nincs feltüntetve a foglalkozása. Több
Kincses Károly lehet, és nem csak én sértődhetek meg az eljárás
miatt.
És mi a véleményed a színház körüli hisztériáról?
– Miután Dörner György, Csurka István és Pozsgai
Zsolt lehetőséget kaptak a színházcsinálásra, egy teljesen
indokolatlan, türelmetlen hadjárat indult ellenük. Mindenkinek
joga van egy demokráciában a véleményét publikálni. Nem „hozzánemértők”
lettek kinevezve, hanem nagyon komoly színházi szakemberek. Ők
hosszú éveken keresztül tapasztalták meg a színház légkörét,
és éppen ezért meg kell várni, amíg tesznek valamit, s csak
utána lehet kritikával élni. Az utolsó szó mindig a közönségé,
mely majd eldönti, hogy szükséges-e egy ilyen színház. Egyébként
Budapesten több tucat olyan színház működik, amelyik ideológiailag
másik oldalon áll. Minden nem ártó szellemiségnek helye van
az országban, és azt hiszem, hogy eddig pont az az idea nem talált
otthonra, amit Dörnerék képviselnek. Akik előre kritizálnak,
azoknak ezért nem lehet igazuk. Bornemiszáról, Illyésről nem
mondható el, hogy újnyilasok lennének. Nem értem, hogy ha azt
mondja ki valaki: magyar szerzőket játszunk, akkor máris
vehemensen tiltakoznak ellene. A színháznak az az egyik dolga,
hogy a múltat is megismerjük az előadások által, mert a múlt
nélkül nincsen jelen. A mai szabados erkölcsi viszonyokat pedig
össze lehet hasonlítani egy múltbeli darabbal. Régebben erkölcsösebbek
voltak az emberek, számított az igazság, az adott szó. A pályázatban
említett szerzők műveiből is ez tűnik ki. Talán ezért nemkívánatosak?
M.A.
|
