vissza a főoldalra

 

 

 2011.11.04. 

Náci vagyok, valószínűleg ön is az

Fábry Sándor kiválóan megfogalmazta az élethelyzetet, melybe ki tudja miért, belekeveredett. Helybe jöttem a ló..szért – mondta. Egészen pontosan ez történt az Új Színház előtti antifasiszta szövetségi találkozón. Az utcába bezsúfolódott pár száz Ságvári Endre és Endréné között elszórtan aggódott néhány színész. Fábry mint Fidesz-szimpatizáns halálra ítéltetett, még a mikrofon megszerzése előtt. Pedig kiválóan ismeri ezt a közeget, elvileg tudnia kell, hogy Izrael Istene és a párt, az a magyar kommunista, vagy a szabad demokrata bosszúállók. Tudta, de nem hitte el. Fábryt lefasiztázták és kifütyülték Ságváriék, a megkövezés, avagy az agyonlövés infrastruktúra hiányában elmaradt. Majd máskor.

Másnap, október 23-án az ATV Tom Lantos emlékét ápoló riportfilmet mutatott be, ahol kedves felesége a holokausztra emlékezett, valamint a magyarokat kutyázta. A dánokat is megszállták a németek, de azok emberségesek voltak a zsidókkal, míg a magyarok... Nos, a magyarok fasiszták, azaz inkább nácik. Október 23-án mindenképpen üzenetet hordoz az ilyen műsor, mégpedig, hogy az a forradalom is egy náci forradalom volt, nem csoda, hogy leverték. Sőt, idéznünk kell Standeiszky Éva Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban című munkáját. „A zsidóellenesség nem csupán elszigetelt csoportok vagy előítéletes személyek sajátja. Az antiszemitizmus egyes vezetőkre éppúgy jellemző, mint a nem számszerűsíthető vezetettekre, csupán az előbbi kategóriákba tartozók a politikai szituációhoz igazodva hirdetik, vagy éppen ellenkezőleg takargatják, rejtik előítéletességüket. Mindenütt, így a sok százezernyi kommunista párttag és a sok tízezernyi funkcionárius között is szép számmal akadtak antiszemiták. A forradalom első napjaiban számos kommunista helyi állami és pártfunkcionárius azért is állt a régi-új kormányfő és az új pártfőtitkár mellé, mert sem Nagy Imre, sem Kádár János nem volt zsidó származású. A reformelkötelezettségű, Nagy Imre-párti kommunisták között, akiknek száma 1956 őszén, s különösen a forradalom napjaiban megsokszorozódott, ugyancsak voltak zsidóellenesek. Közülük sokan a harmadikutas népiek eszméihez kötődtek.” Szóval a magyarok és különösen a harmadik utas népiek nácik. Fábry Sándor a legnagyobb erőltetéssel sem népi, vagy harmadik utas előélete, ismeretei, kapcsolatai ellenére magyarnak van elkönyvelve és mint ilyen, náci. Dörner annyira náci, hogy Veiszer Alinda meg sem tudta különböztetni Adolf Hitlertől, legalábbis a tekintetében ez látszott riport közben.

Ez az alapállása minden antifasiszta megmozdulásnak. Minden magyarban ott lakozik a náci, csak egy kicsit meg kell piszkálni és reggelre már pogromon jár az esze a párizsis zsemle mellé. Ez egy ilyen nép.

Az antiszemitizmus alapja persze az irigység, mert ezek a nácik, ellentétben az antifasisztákkal, tehetségtelenek. Lehetnek sokdrámás sikeres színházi szerzők, lehetnek vezető színészek, lehetnek sikeres rendezők, ahogy a vérfarkas gének kiütköznek, rögtön elvesztik tehetségüket és alkalmatlanná válnak mindenre. Kiváltképp budapesti színházak vezetésére. Arra ugyanis csakis antifasiszta képes, lehetőleg zsidó származással, oderaber homoszexuális vonzódással. Egy heteroszexuális magyar bármikor megnáculhat.

A nem náciknak, az antifasisztáknak jár a színházi vezetés, járnak a költségvetési és önkormányzati százmilliók. De a náciknak, különösen a harmadik utasoknak, a népieknek semmi. Esetleg kötél. A nem náci színházi igazgató pedig onnan ismerszik meg, hogy jóban van Ascherral, Szikorával és utálja Orbánt.

Ebből is látszik, hogy az Új Színház előtti hakniból hiányzott Gyurcsány Ferenc és Vágó István, pedig az új pártjuk természetes közege az összegyűlt pár száz ember, az antifasisztákra és Ságvári Endrékre mindig számíthatnak a kétharmadnyi náci ellen.

Ugyanis az igazi probléma ez, hogy a nácik nagyon sokan vannak, és egy kétharmados náci hatalom ellen csak úgy nehéz felvenni a küzdelmet, kell valami esemény. Vágó István az új antifasiszta párt alakulása kapcsán kifejtette a távlati elképzeléseket az Indexnek adott interjúban. Ha nem sikerül az új pártot 2014-re rendesen felépíteni, akkor a Jobbik nak kell nyernie. Egy Jobbik-kormány után – aminek természetesen semmi esélye sincsen a Vörös Hadsereg, avagy a Wehrmacht hathatós támogatása nélkül – ugyanis akár akasztani is lehet. Egy igazi, vagy csak virtuális pogrom után ugyanis meg lehet regulázni ezt a kétharmadnyi nácit. Hogy soha többé ne jusson eszébe színházat, alkotmányt, működő államot létrehozni.

 

Csorja Gergely