vissza a főoldalra

 2011.11.04. 

Tiszakécskének nincs adóssága

Ahol az önkormányzat a legnagyobb munkáltató

A kécskei emberek nemcsak szorgalmukról híresek, hanem arról is, ahogyan őrzik az elődeiktől örökölt hagyományaikat. Tiszakécske a magyarországi citeramozgalom központja, az itt rendezett éves táborok és nagyszabású bemutatók, fesztiválok ismertek az országon belül és a határokon kívül is. A városban több népművész, népi iparművész él és jelentős a képzőművészeti élet. Szerkesztőségünk vendége Kovács Ernő országgyűlési képviselő, Tiszakécske polgármestere.

 Tisztelt Polgármester úr! Egy tavaszi cikkben azt olvastam, hogy nem könnyű az élet Tiszakécskén, mert elég magas a településen a munkanélküliség. Ezt meg tudja erősíteni?

 – A 2000-es évek legelején 6%-os volt a munkanélküliség a településen, ez 2010 elejére felfutott egészen 15 % fölé. 2011 első hónapjaiban is 13% körüli volt a munkanélküliség aránya, ami mára a tavaszi munkák és az idegenforgalom megerősödése miatt 10%-ra csökkent. Mindebben az önkormányzatnak is szerepe van. Reméljük, hogy a válság végére ez az arány még jobban csökken.

 A város Kecskemét és Szolnok között fekszik, és se autópálya, se vasúti fővonal nem halad el a település mellett. Gondolom ezért a beruházni kívánók egyszerűen elkerülik Tiszakécskét.

 – Vannak pedig szabad területeink. Az önkormányzat arra törekedett, hogy akár az ipar, akár a lakóövezetek területfejlesztése kapcsán tudjunk területeket biztosítani a beruházásokhoz. Ilyen pl. az a szándékunk, hogy szállodát építsünk, mert az idegenforgalom nálunk csupán a hétvégi házas turizmust jelenti a két termálfürdő környékén. Az egyértelmű, hogy a környező városok mindig komoly szerepet játszottak Tiszakécske életében. Amikor még a mezőgazdaságon volt a hangsúly, a kécskei emberek – elsősorban az ókécskeiek – Szolnokra hagyatkoztak, mert a megyeszékhely jó felvevőpiaca volt a kécskei bornak, gyümölcsnek. Újkécske iparilag akkor erősödött meg, amikor a Kiss Bálint-féle permetezőgyár jelentős munkaerőt foglalkoztatott, ez pedig szakemberek képzését vonta maga után. A szocializmus idejében erre a gyárra építettek, és a Vegyépszer vállalathoz tartozó üzemi csoport jött létre, amely ma az ANDRITZ Kft. Tehát iparosodott a település, míg a termelőszövetkezeteken keresztül megmaradt az erős mezőgazdasági jelleg. Közben Kecskemét és Szolnok irányában napi elvándorlás történt az iskolák és a munkahelyek felé. A rendszerváltás idején ezek a fontos munkahelyek megszűntek, és először a bejáró dolgozókat bocsátották el. Így a kécskeiek erősen kiszolgáltatottá váltak, s közben a helyi ipar jelentősége is csökkent. Megszűnt a mezőgazdasági gépgyártás; a Budapesti Likőripari Vállalatnak volt itt egy több mint 300 főt foglalkoztató palackozórészlege, ami szintén bezárt. Megszűnt az az üzem, ahol rádióelektronikai műszereket gyártottak elsősorban a hadiipar számára, a helyén egy kis német vállalkozás működik, amit természetesen szintén megbecsülünk. A mezőgazdaság terén pedig ültetvényeket számoltak föl, így az agráriumban egyre kevesebben dolgoznak. Felvetődhet a kérdés: ki a legnagyobb munkáltató? Az önkormányzat. Képzeljék el, milyenek lehetnek az adóbevételek. Ma, Tiszakécskén tehát én vagyok a felelős a legtöbb család megélhetéséért, több mint 420 dolgozónk van, és ebben az évben is ezen felül kb. 100 munkanélkülit foglalkoztatunk.

Ezeket be is kellett tanítani?

 – Ne arra gondoljunk, hogy aki nálunk munkanélküli, az semmihez sem ért, hanem arra, hogy őket alig foglalkoztatják. Kiváló, magasan képzett asztalosok, burkolók, kőművesek dolgoznak az önkormányzatnál, mivel az építőipar is válságban van, a szakembereket nem utcaseprésre küldjük, hanem a tanult szakmájukat végezhetik az önkormányzat városgondnokságán.

 Le a kalappal, ha valóban, emellett nincs adóssága a városnak! Ön 1998-ban vette át a város vezetését szocialista elődjétől, s azóta nincs Tiszakécskének adóssága. Ezt miként sikerült elérni?

 – Elég sok álmatlan éjszakát okozott mind-ez. Nem is tudtam, mire vállalkozom, mikor elindultam a polgármesteri székért. Azt sejtettem, hogy a város nincs könnyű helyzetben, de azt nem, hogy 1998-ra egy forintunk sem marad. Kifizetetlen számláink azok bezzeg voltak. Akkor a törvény nem tette kötelezővé a polgármestereknek az átadás-átvételt, így elődöm összepakolt, s mondta: „képviselő voltál, ismered a helyzetet, s ha nem, akkor kérdezz”. A hitelezők pedig szorongattak minket; 57 millió forintos hitellel egyenlítették ki a költségvetés egyensúlyát. Én viszont ellene voltam annak, hogy a működési költségre hitelt vegyünk föl. Azon gondolkodtunk, melyek azok a dolgok, amin spórolni lehet, illetve kik és mivel tartoznak nekünk. Elindítottuk ezt a „harcot”, és úgy döntöttem kollegáimmal együtt, hogy a ’99-es költségvetést jobban meg kell tervezni, és elzárjuk azokat a csapokat, melyek elviszik az önkormányzattól a pénzt. Erre egy példa: 1999-ben 80 millió forintot költöttünk a normatíván felül az óvodákra. Ezért át kellett szervezni az óvodai ellátást, így a kihasználatlan épületeket bezártuk. Nagy harc folyt ellenem, le is akartak váltani. Elmondtam a pedagógusoknak, önkormányzati dolgozóknak: akik mellettem állnak, és kitartanak, azoknak biztos megélhetésük lesz, de ha semmin sem változtatunk, akkor csődbe kerülünk. Ezt a többség szerencsére megértette. Olyan kécskei is volt, aki elnézést kért tőlem, hogy le akart váltani, de most rájött, hogy szükséges volt az iskolák összevonása, s ez nem csak anyagi, hanem minőségi változást is hozott, mert a gyereke azóta szeret iskolába járni. Előtte ugyanis összevontan tanítottak az alsó tagozatban. Ezért megszerveztük, hogy a külterületeken élőket busszal beszállítjuk az iskolába, óvodába. 1999 után most jutottunk el oda, hogy az óvodák ismét 80 milliós pluszt kérnek tőlünk, ennek oka, hogy 13 év óta az összes gyerek óvodába jár, senkit sem tanácsoltunk el. Ezzel is segítünk abban, hogy a szülők vissza tudjanak menni a munka világába.

 Ez tehát egy közvetett segítség. A vállalkozókat tudják-e az iparűzési adó csökkentésével közvetetten segíteni?

 – Szigorúak vagyunk a közteherviselés egyenlő mértéke elvében. Nálunk igen alacsony szinten állnak az adók, ám az iparűzési adót be kell fizetni. Ha valaki nehéz helyzetbe jut, hajlandóak vagyunk vele tárgyalni. A munkahelyteremtést pedig a vagyonrendeletünk szabályozza. Ez alapján, ha nagyjelentőségű beruházás jön Tiszakécskére, és ha az önkormányzat ebben szerepet tud vállalni, akkor csökkentett áron tudunk telephelynek területet adni. Ez az indulásnál hatalmas segítséget jelent. Viszont ha egy vállalkozásnak akkora önereje sincs, hogy egy területet féláron megszerezzen, azzal nem szívesen tárgyalunk. Mindemellett a vállalkozókat még azzal is segítjük, hogy a városban nem kell parkolási díjat fizetni. Azzal is biztosítottuk 50 asszony megélhetését, hogy egy felszámolás alatt álló varroda teljes felszerelését megvettük, és a munkáltatónak még bérleti díjat sem kell fizetni, csak azt kérjük, hogy adjanak munkát ezeknek az asszonyoknak.

 Gondolom a fejlesztések főleg önerőből és pályázatból valósulnak meg. Melyek voltak a közelmúlt jelentős fejlesztései?

 – Nem csak a közelmúltról beszélnék, mert még az első ciklusban, az első Orbán-kormány idején két nagyon fontos beruházásunk volt. A Széchenyi-tervből a város központjába építettünk egy 39 lakásos, piaci alapú bérházat, ami nagyon kedvelt a fiatalok körében. A házban üzlethelyiségek is működnek, melyek eladásából az önkormányzat bevételhez jutott. 2002-ben a város szennyvízcsatornájával kapcsolatban kaptunk kedvező döntést: egy gravitációs hálózat megépítését terveztük el, amit az akkori polgári kormány 314 millió forinttal támogatott. Sajnos az utána következő MSZP–SZDSZ- kormány sem a vízügyi, sem a környezetvédelmi alapból nem támogatta a tervet. Mi viszont elértük azt, hogy több mint ezer család olcsón, 140.000 Ft alatt csatlakozott a hálózathoz. Emellett útfelújítások történtek, és a tönkrement intézményeket kezdtük el fejleszteni. Ezt „hosszú nyolc esztendő” követte, mikor pályázataink sorra elbuktak, hiába szerettük volna pl. az iskolát felújítani, így aztán önerőből kellett a legrosszabb állapotú intézményeket felújítani. Mi mindig arra törekedtünk, hogy a legkevesebb pénzből a legtöbbet hozzuk ki. Az első intézkedéseink között szerepelt az, hogy egy multicégnek utat mutattunk a szemétszállítás területéről, s azóta saját magunk szállítjuk a szemetet. Ma Tiszakécskén 16500 Ft a kommunális adó – a 65 év felettiek a felét fizetik ennek – és nincs szemétszállítási díj még az üdülőterületen sem.

 Két évvel ezelőtt Gyalai Béla festőművész vendégeként megtekinthettem a város turisztikai látványosságait, így a gyönyörű Tisza-partot is. Mennyit tudnak áldozni az idegenforgalom fejlesztésére, és a marketingre?

 – Sajnos nincs az önkormányzat tulajdonában olyan idegenforgalmi látványosság, aminek küllemét és menedzselését nekünk kéne elvégezni. A két termálfürdő közül a „kerekdombi” a nyáron gyógyvizével, alacsony áraival várja a fürödni vágyókat, míg a Tisza-parti termálfürdő – ami a Szabó család tulajdonában van –, évről-évre megújul; az idén több mint 700 milliós fejlesztést hajtottak rajta végre. Remélem, hogy a befektetett tőke megtérül, hiszen akik idejönnek, azok ennek a fürdőnek és városnak a jó hírnevét viszik tovább. Láthatják pl, hogy mekkora összeget, energiát fordítunk a Tisza-parti strand homokos területére, a rendre, a tisztaságra. A város külleme nem csak az idelátogatók, hanem a lakosság megelégedettsége miatt is lényeges. Visszatérve az idegenforgalomra: ahogy említettem, szállodát szeretnénk építeni. Ehhez van saját területünk, van saját termálkutunk, amit fűtésre használunk, így komoly pénzt tudunk megtakarítani és saját erővel is beleszállnánk, ha lenne olyan vállalkozó, aki nyitna pl. egy száz- szobás szállodát a termálvíz mellett. Egy új területet is nyitottunk, a Holt-Tisza-szakasz rehabilitációjával egy új turisztikai ágazat, a horgászturizmus jelent meg nálunk. Országos nemzetközi horgászversenyeket is tartunk. Úgy számítom, hogy ez az idegenforgalom ugyanannyi bevételt képez, mint a kiadásunk. Tehát visszaadjuk az idelátogatóknak azt a pénzt, amit nálunk elköltöttek…

 Beszélgetésünk végén essen szó a kulturális rendezvényekről. Ilyen korántsem áldásos anyagi helyzetben miként sikerül mégis ennyire élénk, magas minőségű kulturális életet szinten tartani?

 – Arra külön hangsúlyt fektettem, hogy lehetőségeinkhez képest a kulturális egyesületeket, a sportot, a civil szervezeteket támogassuk. Nálunk még mozi is működik – veszteségesen. De igény van rá. Hála Istennek nagyon sok fiatal, amit az alapfokú művészeti oktatás és az élő hagyomány eredményez, választja a népzenét, a népdalt. Itt él Gyalai Béla festőművész úr, és településünk díszpolgára, Buda Ferenc Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő, dr. Méhes Balázs orgonaművész, és sokan mások is. Ők olyan nagyságok, etalonok, akiket érdemes követni. Meg is jelentek az utódok, ezt kiválóan példázza az, hogy Retkes Máté fiatal szobrászművész legújabb alkotását éppen egy hete avattuk. Ez a tehetséges fiatalember Gémes Mihály római katolikus plébános szobrát készítette el. Őt arra kértem, hogy idén szervezzen a fiatal alkotók részére egy új tábort, mert szükséges az, hogy az idősek megbecsülése mellett az ifjú generációnak is lehetőséget adjunk.

 Így élnek tehát – jó példaként – a kécskeiek az öreg Tisza-partján, békességben, új tervekkel, hitelek nélkül, a válság idején a megfontolt, takarékos, előrelátó gazdálkodásuknak köszönhetően.

Medveczky Attila